Viszlát 2018, viszlát ""feminizmus""" ""baloldaliság"""
2018-a azzal zárom, hogy nem vagyok """"baloldali""" és nem vagyok """"feminista"""", mivel ezek a szavak semmit nem jelentenek x vagy y gittegyleten kívül. Jobbos se vagyok, bár az lennék, akkor tiszta lenne az egész, akkor nem arról lenne szó, hogy kibeszélek a konszenzusból, tehát el kell tiporni, szokás szerint a legaljasabb módszerekkel. Amivel én találkoztam ebben a közegben a vegytiszta emberi gonoszság és aljasság volt. Azért írtam a blogot, mert végig segitségért kiabáltam. Elviselhetetlen volt. Egyetlen dologtól lettem jobban, amikor elkezdtem nyilvánosan beszélni arról, amik velem történtek, és elvágni ezt a mérgező közeget magamtól. Mélyre kellett vágni, itt nem annyi volt a sztori, hogy pár fanatikus hülye mocskolt az interneten, sokkal sötétebb. A velem látszólag egyet értők elvárták volna, hogy vigyem vásárra a bőröm, mondjak ki olyan dolgokat amiket ők is kimondhattak volna, csak mindig takaróztak az intézményeikkel, amiket pont arra kellett volna felhasználni, hogy minket segítsenek, nem az intézményekre mutogatva elvárni, hogy két ember vigye el a balhét. Egy dolog párbeszédet folytatni olyanokkal, akiknek nem érdeke megérteni amit mondani akarok, sőt folyamatosan a személyem mocskolják, egy másik ha közben nem tudom magamat megvédeni, mert meg kell felelnem poszt-SZDSZ budaiaknak, akik az első alkalommal bedobtak volna a busz alá amint kényelmetlen lettem, folyamatosan minősítgettek, nyájaskodva vegzáltak és aláztak, mindenről véleményük volt.
Nagyon ocsmány ahogy az "ellenfelek" bántak velem, de a ''''barátok''' talán még ocsmányabbul.
A kontextus röviden az, hogy a feminizmusra kapható pénzek most a betűleves és a szexmunka szervezetekhez mennek, és ez sok embernek nem tetszik, érthető okokból, de közben ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, ezek bonyolult hálózatok. Ezért is örültek, hogy akad két valaki (itt egy másik beszámoló) aki felveszi a kesztyűt, mivel ők túlságosan féltették a saját bőrüket.
Én naivan azt hittem a feminizmus gyakorlatilag annak a terepe, hogy kritikai elméletekből valami gyakorlat legyen. MEGALOL. A feminizmus annak a terepe, hogy x gittegylet marakodjon y gittegylettel. Mindezt nyájaskodással, """párbeszéddel""" takargatva. Nem illik a tökéletes áldozat imázshoz a nyílt támadás ezért szúrják hátba az embert, ezért passzív agresszívak, minden a látszat, ez mégicsak egy reprezentáció-ipar. Összességében az egész egy politikai eszköz, 'a tökéletes áldozatok' által legitimált platformja a morális fölénynek, a kis önjelölt élcsapat aki vezeti a népet a liberális progresszióhoz való felzárkózásban.
Egy nagyon csúnya, nagyon eldurvult mezőharc története ez a blog, amiről én azt hittem szakmai dolog, de nem volt az egy percig sem, tiszta politika volt. Röhejes volt azt gondolni bármit van értelme magyarázni a stricilobbinak vagy szoknyában faszt verő fétisisztáknak, és a kriptoliberálisoknak, akik az előbbiek 'emberi jogai' védelme kapcsán akarnak karriert csinálni. Folyamatosan mocskoltak, és minden áron ránk akarták bizonyitani, hogy "gyűlölködünk" hiszen ez a standard felállás. Mindezt csendben kellett volna tűrni. A velünk egy oldalon állóknak nem ígérgetni nekünk, és mindenkivel játszmázni kellett volna, hanem lépni valamit, közbeavatkozni, érdemben tematizálni az egészet. Veszélyes és felelőtlen dolog volt minket hátulról bujtogatni és közben hibáztatni miközben elvisszük a balhét.
Ennek megfelelően én is eszköz voltam mind a két oldalon, az egyik oldalon a szalmabáb, a rajzfilm szörny, akivel ijetszgetik egymást, de felborul ha kétszer seggberúgják, és akkor örömködhetnek azon, hogy ők legyőzték a ''gyűlölködést' (alapjaiban moralizáló ez a fajta identitáspolitika) a másik oldalon lapát szart lapátolni, elvégezni a piszkos munkát. Naiv voltam és benne akartam lenni a sűrűjében. Nem bántam, ha 'bemocskolom a kezem', nem derogált semmi, mert tudtam a társadalmi munka nem az, hogy feláll valaki a hordóra szónokolni, de nem gondoltam, hogy ez lesz.
Évek mentek erre rá az életemből. Egy fél éve kezdtem a blogot, a nyári napforduló után jött ki a vámpírkastélyos poszt, most a téli után vagyunk. Egy fél év lett volna lépni. Ami az én dolgom megtettem: leírtam, igyekeztem értelmet adni neki, megérteni a diskurzív stratégiákat, keresni az egész mögött a kollektívet, a társadalmit. Lépett persze a ""feminista" ""baloldali" network is, mégpedig egy igen csúnya húzással: ki akartak fúrni egy helyről, a hátam mögött terjesztett lejárató levéllel. Összefogtak mintha arról lenne szó, hogy kivisznek egy töröttt bútort amit már nem tudnak használni. Akkor tudtam az egészet végleg lezárni, mert megértettem, hogy amit sejtettem igaz volt. Túl nagy érdekeknek mentem neki, és lényegtelen az igazság, senkit nem érdekel. Nem számít itt kinek van igaza, érdekek vannak, és mindig lesz aki elvégzi a piszkos munkát. Így is történt. Az érdekek indukálják a játszmákat, amik attól még rettenetesek és elviselhetetlenek.
Ezek akkora alakoskodók, hogy nem azt mondják például, hogy 'útban vagy Orsi', hanem már "a torkuknál érzik a szimbolikus kést". Annyira nem jelentenek semmit a szavak, hogy az a rossz ember aki részt vesz egy plágium leleplezésében, és az aki szőnyeg alá akarja söpörni vagy aki éveken át csinálja ÁLDOZAT ....mert jön a NER. A legvégső 'bűnöm' ebben a közegben egy plágiumsorozat volt, amit nem én követtem el, én csak nem voltam hajlandó kussolni róla. A baloskodók -egyébként a PTI TEM nevű gittegylet, amit a(z egyik) plágiumnak helyet adó konferenciát szervező Progress Alapítványból Antal Attila kordinál- sírva-ríva hüppögve aggodalmaskodtak a plágiumsorozat elkövetőjéért, és el akarták magyarázni, hogy én rosszat tettem. Nem ám a saját bizniszüknek ciki ez a lebukás, ők jó emberek, sőt, ők baloldaliak, ők "szolidarítanak". Esküszöm nem én találom ezt ki. Az a 'jó ember' aki úgy ugrál, ahogy ők fütyülnek, aki nem, azt 'rossznak' kell bélyegezni és eltaposni. Sajnos nincs screencappem, ezért is nem tudok ebbe a sztoriba jobban belemenni, pedig ha valahol, akkor itt elválik, hogy ez tiszta politika, gyengén és átlátszóan leplezve tudományossággal. Viszont arról van mit jelent ebben az alakoskodó közegben "zaklatva zsarolva fenyegtve" lenni:
Annyi tisztesség, annyi egyenesség nincs bennük, hogy azt mondják nézd, üljünk le megbeszélni tudunk-e együtt dolgozni, vagy megkérdezzék mik a terveim egyáltalán. Ezek már összefognak, elkezdenek a hátam mögött terjeszteni egy lejárató levelet (ami persze hozzám is eljutott) és amiben az állt, hogy nagyon komoly dologról van szó, hogy a fenti üzenet (ami értelmeszerűen nem volt mellékelve!) szó szerint zsarolás, zaklatás, fenyegetés, annyira, hogy szolidarítani kell a megfélemlített, zaklatott, zsarolt kis áldozattal, és tőlem meg kell szabadulni. Külön szép, hogy akiről szó van a screencappekben (értelemszerűen az egyik pénzosztó, egy német politikai alapítvány lobbistája) az arcomba nevetett amikor lejött az első lejárató cikk és azt mondta ez ilyen, el kell engedni. De vele már szolidarítanak két fb poszt miatt. Én tűrjem, hogy a ''''párbeszéd''' nevében ömlik az arcomba a szar, hogy halálos fenyegetéseket kapok, hogy egy fb csoportot hoznak létre a mocskolásunkra, hogy ez eljut oda, hogy egy idegen az arcomba nevet és elfut. De azzal, aki a háttérből kavarja a szart '''párbeszéd'''' címszó alatt már szolidarítani kell mert én elküldöm francba. Ennyire bullshit az egyenlőség ebben a közegben. Nincs itt más csak közös törtetés, csordaszellem, hatalomvágy.
Az se érdekelte őket, hogy igen kínosan lebuktak, mert eljutott hozzám a lejárató levél. A szerzőben volt annyi hihetetlen arrogancia, hogy az mondja VÁLLALJA. Tehát vállalja, hogy annyit ér a szava, mint a kutyaszar az utcán. Mivel egyszerre sunyik és arrogánsak, le is lepleződnek mindig, ennyi negatív emberi tulajdonság már kioltja egymást. Egyáltalán nem érzik a határokat. Egy ponton már nevetséges az egész. Az a levél is inkább nevetséges volt. Egy egész kultúrharc blog után...
Olyanok voltak rólam leírva, hogy "férfiakat is úton útfélen szidalmaz" "kedvenc szavajárása a vámpírkastély", vagy a kedvencem, "Orsit eleinte mindenki megsajnálja, szolidarít vele", mert a levélíró mindent tud, mindenkinek a fejébe lát, átlát minden viszonyt, és persze logikus is, hogy sajnálatból csinálnak bármit ebben az érdekektől vezérelt közegben. Szokásos pozíciók: én egy szardarab vagyok, nekem nem lehetnek egyenlő, partneri viszonyok az életemben, de ők jók, ők jó emberek, ők bezzeg baloldaliak, szolidarítanak. A "szolidarít" a kedvenc kifejezése a levélírónak, akkora baloldali ez a szolidarít. Érti vajon rendesen ezt a mikro-makro dolgot? Politikai beszéd, retorika, pozíciókat ír le, aztán cselekvésre hív fel, hogy megszilárdítsa ezeket a pozíciókat. Nem volt túl durva a levél, könnyű volt szétszedni egy válaszban, nagyobb profikkal edzettem én már.
Láttam én már ilyen játszmákat, egyet kis is raktam a blogra:
"van aki elvárja, hogy mi legyünk a golyófogók és csendben mint valami szent tűrjünk, hogy bűncselekményeket követnek el ellenünk, közben kussolnak mint szar a fűben, de okoskodni az mindig tudnak, és eljátszani, hogy milyen bölcsek mert párbeszédet akarnak folytatni" - ez pontosan így volt. És igen, ezek utolsó képmutató seggfejek. De ezt nem lehet kimondani, mert akkor ő 'életében először komolyan meg van félemlítve', és engem is ért 'ez a megtiszteltetés', csak tudnám miért, tényleg csak mosogattam magam miért is nem akarok elmenni egy konferenciára, mintha a NEM vagy a CSAK nem lenne elég, mintha tartoznék nekik elszámolással. Ezeknek minden jár. Jár nekik, hogy társadalmi munkában vásárra vigyük a bőrünket, amíg ők felveszik a kis NGO fizetésüket, és építgetik a karrierjük, én legyek céltábla és kussoljak, ha ki merem nyitni a számat akkor 'bántalmazó' 'fenyegető' stb stb stb stb vagyok. Közben azt hiszik nem átlátszó, egy kis alakoskodás és nem látja mindenki, hogy olyanok mint a cápák az örvényben.
Nem lehetett érdemben témává tenni, hogy a harmadik kétharmad után egyáltalán mi értelme van ennek az egész 'párbeszédnek', és kinek az érdeke, hogy minden úgy menjen ahogy eddig, mert nem akartak meghallgatni a feminista közegben (tisztelet a kivételnek, csak ők éppen lépni nem tudtak).
Általánosságban, a legtöbbször azt kaptam, hogy NER-es vagyok, illetve gyűlölködő. Ennél sokkal jobban felbasz a konyhapszichologizálás, ami tudom, hogy megy a hátam mögött, mert mindig ez megy, a minimum, hogy ebben a közegben mindenki és a kutyájamacskája bántalmazott és bántalmazó. Ha nem kussolsz és ugrálsz úgy ahogy ők fütyülnek akkor az biztos azért van mert pszichés problémáid vannak, apáddal, anyáddal, magaddal van bajod, nem ám a vámpírfészekkel. Ezzel úgy tudnak tenni mintha empatizálnának veled, mosdatják magukat, azt hiszik nem átlátszó a 'kéztördelve mocskolódás'. Ennek a szennyes csürhének a vezérét egy népfelkelés kergette el 2006-ban, de képzeld azt, hogy neked saját magaddal van bajod.
Életemben talán akkor baszott fel a legjobban a vámpírbanda (a számba hazudott nyilvános bocsánatkérésen túl) amikor remélték, hogy lesznek MELLETTEM, hogy elküldjenek órabérben beidomíttatni "mindig fölényesnek és higgadtnak maradni", hiszen ha dühös merek lenni vagy káromkodok (ŐK TANÍTOTTAK MEG RÁ IGAZÁN!!!!) az veszélyezteti a tökéletes áldozat imázst. Azt hiszik tördelik kicsit a kezüket, szánakoznak, sajnálkoznak, és bármi tahó pofátlanságot megengedhetnek maguknak. Basznák ezek meg a jó édes kurva anyjukat, de 'mindig fölényesen és higgadtan'. Még az is megfordult a fejemben, hogy azt terjesszem magamról jobbos lettem, csak azért, hogy a kéztördelve mocskolódástól megszabaduljak, annyira forog tőle a gyomrom, ettől a lesajnáló szánakozással takart tiszta rosszindulattól.
A másik perverz taktika az, hogy áldozati pózba vágják magukat, már attól is, ha elküldik őket a francba (lásd fentebbi screencappek), mert akkor őket """"bántják""", és mi másért """bántaná""" őket, a kiválóság piedesztálra emelt letéteményeseit valaki, mint a saját problémái-gonoszsága-Fidesz miatt. Rájuk nem lehet dühösnek lenni, az a te morális deficitedből fakad. Közben mutatják kifele a szokásos komolykodást, fölényeskedést, fontoskodást, ezzel szemben aki őszinte az dühös lesz, és nem veszik észre, hogy nagyon sok ember átlát ezeken a játszmákon.
Ebben a közegben nem opció ráébredni, hogy behúztak a csőne, és végképp nem opció átérezni ezt. Közben az, hogy manipulálnak az áldozatiságért tényleg teljesen nyilvánvaló lassan, ha már a 24.hu is megírta. Erről szólt az egész fehér sapkás bohóckodás a tv székházban.
Eljutottam oda, hogy meg tudjam fogalmazni röviden az egész kultúrharc blog lényegét: úgy keveredtem a politikai szarkavarás legmélyére, hogy nem fogtam fel mibe mászok bele, és ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Engem ettől az egésztől megvédeni kellett volna, hogy zavartalanul csinálhassam a dolgom, nem behálózni és tálcán felkínálni eszköznek ezekhez a játszmákhoz. Nagyon elegem van abból, hogy mindent bekebelez ez a szarkavarás, és mindenhova leszivárognak ezek a módszerek. Minden és mindenki hibridizálódik, de pont a politikának kéne végre értelmes keretek között teret adni, és akkor ezek a szarkavaró politikai kisvállalkozók nem mérgeznének mindent át maguk körül és nem kellene eszközzé válnunk a játszmáikban. Végre rendes baloldali politika lehetne az áthiszterizált moralizáló liberális fikciók helyett, a kulturális közegben sem kellene összeeresztve lennünk a pártok holdudvarából kikerült szociopatákkal.
Ez a """civilkedés"""" nagyon sokat árt. Ezek a kis középvezetők, akik lelkes emberek társadalmi munkájából platformot ácsolnak pártoknak, ipari lobbiknak, akik tesznek arról, hogy például a feminizmus megfelelő, megfelelően kijátszható politikai eszköz lehessen, és ezért eltipornak mindenkit aki útban van.
Mivel én nem vagyok politikus, itt nem én fogok lépni, nem is nekem kell. Nekem itt már nincs dolgom, szeretnék végre továbblépni. Ennek egy feltétele van: MARADJON VÉGRE ABBA A MOCSKOLÁSOM. Végigcsináltam, leírtam, igyekeztem értelmet adni neki. Megismertem, megértettem a stragéiáit annak, ahogy a kis önjelölt élcsapat elbeszélni a saját kiválóságát, morális fölsőbbrendűségét, csak sajnos ezek a játszmák mindehova átszivárognak, az egész társadalmat mérgezik.
Fáj még nagyon, mert meghalt bennem valami. Nekem ezek a dolgok nagyon fontosak voltak, a lelkesedésem, a bizalmam, az idealizmusom veszítettem el. Fájni fog még sokáig, de lassan nevetni is tudok rajtuk, hogy semmi igazi hatalmuk (ne is legyen soha!!!) de mennyire fontoskodnak és komolyan veszik magukat, és hogy alakoskodnak hozzá, közben mekkora kis sunyi pondrók a fölényeskedő maszk mögött. A legpitiánerebb, legsunyibb dolgot is végtelen arroganciával és dagályossággal csinálják. Amikor oda süllyednek, hogy a hátam mögött fúrjanak akkor is ők a fontos és komoly emberek, csak mert végtelenül higgadtan adják elő magukat, a közönséget megszólítják, velem empatizálnak. Ezen tényleg lehet nevetni.
Sok év múlva, egyszer, már biztos azt fogom mondani, hogy nem adnám semmiért, de azért ez még messze van 😀 És óriási köszönet A-nak, V-nek, és P-nek, konkrétan három férfinak akik kritikus pontokon beavatkoztak és tettek értem valamit.
