A budapesti vámpírkastély

Mark Fisher vámpírkastélyként definiálja az identitárius álbaloldal absztrakt gépezetét.

“vámpírkastély megtámadásának fő veszélye az, hogy úgy fog tűnni – és a vámpírkastély mindent meg fog tenni, hogy erősítse ezt a benyomást – mintha a támadó a rasszizmus, a szexizmus és a heteroszexizmus elleni harcot is támadná. De a vámpírkastélyok távolról sem az egyetlen legitim kifejeződései az ilyen küzdelmeknek, és épp akkor érthetjük meg őket, ha polgári-liberális perverziónak és a fenti mozgalmak energiáinak elnyelésére épülő szerkezeteknek tekintjük őket. A vámpírkastély abban a pillanatban született, amikor a magát nemidentitás-kategóriák alapján meghatározni akaró küzdelem átalakult olyan „identitások” keresésévé, melyeket majd elismer a burzsoá nagy Másik.”

A vámpírkastélynak Magyarországon is van egy őrtornya, akik igen rám vannak telepedve. Ami nekem szar, de annyiban mégis jó, hogy legalább kiismertem őket. Az alábbiakban a tapasztalatom velük.  Hangsúlyozom ez egy személyes szöveg, lehet sokszor elnagyoltnak fog tűnni ezért. Itt egy elemzősebb írás.
 

Tartottam egy beszédet, és akkor telepedtek először rám az sjwk, a social justice warriorok, magukat hatóságnak képzelő emberek. Szerintem igazából nem a beszéden múlott, ha nem az a beszéd akkor más. A netes mocskolódás olyanokkal kezdődött, hogy "ciszribancok", "vagina fétisiszták". Aztán lett egy Facebook csoport, mert szétszakadt egy másik. Amiben én benne se voltam soha. Ehhez az új Facebook csoporthoz (Genderfészek) hozzáadták a barátaink (az én kamu accountomat is persze) és mások mellett engem is napi szinten mocskoltak minden baromsággal.

Először nagyon röhögtünk az egészen. Engem őszintén nem érdekel mit gondolnak rólam ezek az emberek. Csak az a baj ezzel a szintű kvázi nyilvános mocskolódással, hogy veszélyes. Ez a kilövési engedély. Itt nem arról van szó, hogy lehülyéznek, vagy elküldenek a francba, mit érdekelne engem. Módszeresen dehumanizáltak, építettek egy szalmabábot, mindennel megvádolták, aztán ki akarták végezni. Az ‘import TERF invázió Magyarországon című’ szöveg enged következtetni arra mi ment 'zárt' ajtók mögött.

Erre válaszul írta a transzszidó írásokat Feró Dalma, akit szintén a kezdetektől mocskoltak, mióta nem hagyta, hogy egy transznemű stalker kikérdezze, mint valami gondolatrendőrség, hogy mit gondol a “TERF-ekről” (a transzkirekesztőkről).  Aztán ugyanez a stalker rám is rámszállt. Mások is ugyanazt tudják róla mesélni amit én, cyberbullying, zaklatás, stalking, fenyegetőzés. Nem akarok belemenni, legyen elég annyi a munkásságáról, hogy a pamutplafon magyar ideológusa (UPDATE: itt egy beszámoló). A pamutplafon a leszbikusok bugyija amit át kell törni a transzmozgalomnak, az üvegplafon mintájára.

Ez az illető eljött egy megnyitóra tüntetni a “”””jogaiért”””, és mocskolni a személyemet. Rögtön egy személyes támadással kezdte, de nem ő volt az első.

Papp Réka Kinga - (ha van olyan ember akit bánok, hogy valaha megismertem, az ő. Még egyszer bocsánatot kérek és pedig ismételten csak és kizárólag saját magamtól amiért valaha szóba álltam vele) szóval fel lett kérve megnyitni az egészet. Külön megkértem, hogy ne is beszéljen a transzneműekről, van a transzzsidónak kb 30 identitása, abból kb tíz gender, a műveltnyugathoz dörgölőzés (ami az én fő vesszőparipám ebben az egészben) sokkal kompexebb ennél. Ennek ellenére azzal kezdte, hogy ő nem ért azzal egyet amiket én a transzneműekről gondolok. Megkérdeztem, hogy mondja már akkor el, miket gondolok én mégis, ha ennyire tudja, hogy átvág csak azért, hogy elhatárolódjon tőlem.

Na ez volt a trigger. Inenntől a “”””tüntető””” is rákezdett mocskolni és magát sajnáltatni.




Az eventből egy fotó

PRK először megkérte maradjon már csendben, de aztán még adta alá a lovat, hiszen a transzneműek mégiscsak a szent tehenek ebben a közegben. Igen, a transznőgyűlölet is nőgyűlölet! Buzgón bólogatott. Megtámadtak nyilvánosan, és a támadó oldalára állt az, akit én hívtam oda.

                                                             
                                                     pamutplafon, lekezelő kioktatással, a fentebbi tábla alkotójától

Amikor a családomra került sor, (úgy, hogy a szüleim ott voltak egyébként) mondtam az úriembernek, hogy akkor most kussol el. Megkértem, hogy jöjjön ki velem, ha már engem akar mocskolni, legalább mások ne nézzék ezt végig. Először elindult, aztán nem jött, de végre befogta a száját, prk-val egyetemben. Elkezdhettem olvasni az én megnyitó szövegem, ami pár mondat volt csak, mert az volt a lényege, hogy engem félbe fognak szakítani, személyesen megjelenik a transzzsidó, és követeli, hogy felolvashassa a költeményeit. Eléggé érezzük mi ezt a közeget. A fake transzzsidót én dobtam ki, “””az igazit””” egy másik nő, “zaklatóknak takarodás” jelszóval. Igaza van, határt kell húzni. Végighallgathattuk volna a mocskolódását, de az igazság az, hogy rettenetesen undorító volt. Gúnyolódni rajta vagy eljátszani, hogy vicces nekem para lett volna. Én ezért az egészért még egy szót sem szólnék, ez ilyen, céltáblának áll az ember, hát ok. Tényleg kb 1-2 perc volt az egész.

Viszont, most jönnek azok a vámpírkastély stratégiák amiket a szöveg elején említettem, mert a zárt facebook csoportban (UPDATE- genderfészek) való rövid stratégiázás, és drámázás után megjelent az esemény falán Mérő Vera. Kb online marketinges, a ‘Nem tehetsz róla, tehetsz ellene’ Facebook oldalnak a nevében ‘képvisel’. A progresszivista diskurzusok tökéletes helyi replikátora szerintünk.



Csak ahogy Mark Fisher vámpírkastélyában megszületett a Russel Brandről szóló szöveg:

“a poszt szimptomatikus gyűjteménye volt az olyan sznob és leereszkedő attitűdöknek, melyeket mára – úgy tűnik – elfogadható közzé tenni, miközben valaki baloldalinak tekinti magát. A szöveg stílusa szörnyűségesen fölényes, mintha egy iskolai tanár javítaná egy gyerek munkáját, vagy mintha egy pszichiáter mérné fel a beteget.”

Ebből a posztból is árad a végtelen felsőbbrendűség. Már el is ítélt, viszont nem mondja meg ő kicsoda, és mi köze egyáltalán ehhez az egészhez, csak kinyilatkoztatja a késznek vett tényeket, és már fel is szólít cselekvésre. impliciten beszél el megfellebbezhetetlen pozíciókat, egyszemélyben nyomozó hatóság, ítélőszék és ítéletvégrehajtó (és mellé örülne és biztat), és még az istenadta nép nyugalmáért is felel, bocsánatot kérhet bárkitől ‘akit megrázott az inzultus‘, sőt, a közönséget is számon kérheti, és mindezt úgy, de úgy, hogy ott sem volt. Van a végén prédikálás erőszakról, kb mintha valami pályaudvaron gazdátlan csomagokról útmutató tábla, a koszos pórnépet civilizálgatni kell.

Jól el is lett küldve a fenébe.



Még jópáran leírták kb ugyanezt mint a fenti, hogy az a csávó ugyan nem csendesen ácsorgott, közte egy igazán szép példája a ‘kéztördelve mocskolódásnak’:




Ő nem a hatóságot játssza, egy fokkal azért elnézőbb. Ugyanúgy adottnak van véve, hogy egy utolsó szerencsétlen vagyok, de ő csak sajnálatát fejezi ki nyomorultságomért, hasonlóan végtelen felsőbbrendű perspektívából, ugyanúgy kinyilatkoztat, minősítget egy idegent, azért igyekszik árnyalatnak látszani, hangsúlyozni, hogy ő csak egy jobb világot szeretne, nehogy már szó érje a ház elejét, a stílus maga az ember, ahogy a belvárosi közmondás tartja. Mindezt szépelgősen és hosszasan, patikamérlegen mérve.
Reagál is a transzhatóság, rögtön a lényegre:

Meghallgatta az áldozatot. Ő nem csak igazságot oszt, hanem kegyet. Ő megért, megvigasztal. Viszont aki nem hajlandó az általuk előírt szavakat használni, azokkal úgy lehet beszélni mint a tanító néni a kisegítő iskolában. 

Ez is hatalmaskodás, hogy el kellene játszanunk férfiak nővé tudnak változni, csak mert ők azt mondják. Vagy férfiak a legelnyomottabb nők, na meg a transzneműség a progresszió jelölője, mivel már mindenki támogatja a melegházasságot, és ugye ha a moralitás a valuta akkor nem inflálódhat túlságosan. Ahogy Fisher írja: "A vámpírkastély.. ...mindenekfölött abból él, hogy egyes partikuláris csoportok szenvedését – minél marginálisabb, annál jobb – akadémiai tőkévé alakítja. A vámpírkastély legdicsőségesebb tagjai azok, akik felismerik a szenvedés új piacát – aki talál egy csoportot, amelyik elnyomottabb és alávetettebb a korábban felismert kizsákmányoltaknál, az nagyon gyorsan lépked majd felfelé a ranglétrán."

A transzhatóság a tényekről továbbra nem vesz tudomást, de a hangnemen ismételten kiakad.




Vele nem lehet csúnyán beszélni. A nagy semmiből (zárt facebook csoportból) előkerül, és jön leszüretelni a jól végzett munka gyümölcsét, ha már ő is részt vett korábban a mocskolásomban. Szép beszélgetés volt amikor egy másik igen jó-emberrel azt taglalták, hogy ütni vagy rúgni kellene a fejem, vagy amikor kinyilatkoztatta, hogy én egyenesen démoni vagyok. Démoni. Természetesen az eventben való megjelenésük közben is a ment a stratégiázás a genderfészekben, próbálták a sajtót bevonni, megbeszélték mit kell hova kinek leírni, buzgón likeolgattak, kommmentelgettek az erőszakról, agresszióról, bántalmazásról stb stb.
Csak mint a stricik, csak mint a keselyűk. Azóta már eltávolították ezeket a posztokat, de mindegyik le van nekem screencappelve, minden mocskolódásuk a kezdetektől.





Rágalmaz, minősítget, ítélkezik, rátelepszik, leural, de ha kiröhögni vagy elküldi őt valaki a faszba akkor az illető “verbális agressziót követ el" sőt, az morális bűn, akkor ő “shamingelve van”. Ezek az emberek piedesztálra emelik magukat, és onnan osztogatják az igazságot a szélrózsa minden irányába. Ez a végtelen gőgbe burkolt, modorosan, hivataloskodva elővezetett hatalmaskodás, csak úgy mint a passzív-agresszív áldozatosdi persze felbasz embereket, aztán ez is bizonyíték arra, hogy neki van igaza, ő komoly és szavahihető ember, hiszen ő nyugodt tud maradni és papol és intézkedik tovább (‘rendes ember szépen beszél’, ismételten a belvárosi közmondás).
Ahogy Fisher írja: "Mikor a vámpírkastély összehívja a boszorkányüldözést, az áldozatot – aki jellemzően munkásosztálybeli háttérrel rendelkező személy, aki nem iskolázott a burzsoázia passzív-agresszív etikettjében – megbízhatóan bele tudják hajszolni, hogy elveszítse a türelmét, és ez csak tovább erősíti pária pozícióját a lincselés legújabb áldozataként."

Nők nem találnak ki sztorikat zaklatásról, de mi igen:



Az “”””áldozat””” közben annyira büszke magára, hogy az egész facebookját nekünk dedikálja, a privát facebookomról lelopot, a macskámat ábrázoló képből rögtön ‘politikai tartalmat’ csinálva:





Még egy megnyitó az Új Budapest Galériában is az agresszivitásom bizonyítéka, amikor egyébként Titania Istennő oltárát áldoztuk fel (fogalmam sincs Schmied Andi csodálatos kiállításának mi köze a ''''gyűlölethez'''):



Mi nácikat felülmúló agresszióval nemtelenítettük:



"nem volt nehéz előcsalogatni belőlük az agresszív bántalmazót" - nagyon büszke magára, nagy hősnek, dicső áldozatnak képzeli magát, és dicsekszik a Genderfészekben aminek hangsúlyozom, hogy tagja Mérő Vera is. A nagy """"bántalmazás"""" ellenes igazságosztó, aki összejátszik a dicsekvő """"áldozattal"""".




közben lincsel engem az esemény falán:








Ezek állandóan azzal jöttek, hogy beteg vagyok, őrült vagyok. Akkor lehet halott lennék. Lenne mondjuk mániás depresszióra, bipoláris zavarra hajlamom simán megölhettem volna magam. Két éve meghurcolnak, folyamatosan bullyingolnak egy “mentális beteget”, a fene nagy jóemberségükben. Itt(is) kibukik mennyire hamis az egész. SJW közegben amúgy mentális betegnek lenni is vmi elnyomás, érts privilégium (tényleg!) de ennyire azért nem követik a nemzetközi trendeket. Egyébként szerintem nem jó ebbe belemenni, sok öngyilkosság mögött van cyberbullying, nem kell feszegetni a személyes patológiát.

Egyébként a telefonomról kommentelgettem másnaposan, miközben dolgoznom kellett volna. Idegesített ahogy villogott a telefonom. Ordítottam volna már velük, hogy kussoljatok el ti debilek, szálljatok már le rólam.

Itt kezd a sztori igazán undorító lenni. Eddig a kommentek kb 80% a trollkodás az egész eventben, a többi sárdobálás, kit érdekelne.
Viszont véghezvitték a genderfészekben kifőzött tervüket. Egy újságíró az ő kommenteik alapján írt egy cikket, úgy, hogy ott sem volt, de őket, akik úgyszint ott sem voltak, ‘nyilatkoztatta’, Mérő Verát és Antoni Ritát, a Genderfészek alapítóját. Ők tér és idő felett állnak, nem csak minden más ember felett.
Teljesen komolyan le lett írva az mno-n, hogy mekkora áldozat a szerencsétlen, és két év letöltendő a kissebbség elleni erőszak. A galéria helyett egy kocsma volt helyszínnek megnevezve, és egy random fotóval illusztrálva az egész, amit a galéria árul egyébként. Aztán még aznap levették a cikket, miután nyilatkoztam én is, és nem akartak túl nagy hülyét csinálni magukból.

Közben a Mérő Vera által adminolt Nem tehetsz róla oldalon ment a “kéztördelve mocskolódás":





Nem volt neki elég, nem ereszti ám el a ‘zsákmányt’:





Volt ez a sztori még ragozva, de itt abbahagyom a screencap gyűjteményem teregetését.

Nézzük meg Mark Fisher definícióját:

“A vámpírkastély a bűntudat terjesztésére szakosodik. Egyszerre hajtja egy pap vágya, hogy kiátkozzon és elítéljen; egy pedáns akadémikus vágya, hogy első legyen a hiba látványos meglobogtatásában; és egy hipszter vágya, hogy egy legyen a kifinomult belső kör tagjai közül.”

Szerintem először is ezek nem akadémikusok, meg se játsszák, hogy érdekelné őket a tudás. A hipszterek legalább művelt emberek, vagy minimum becsülik a kultúrát. A pap, az telitalálat.  Írtunk a kiállítás kapcsán egy kb tíz oldalas elméleti szöveget, hogy aki vitatkozi szeretne velünk tegye meg. Teljesen ignorálták, nem is érdekelte őket. A magyar hagyomány, hogy ezek bolsevikek is, leuralnak, eltaposnak. A kis csipetcsapat aki vezeti a népet a felzárkózásban.

Mit érzek én? Először is a triviálist- minden szinten undorodok ezektől az emberektől. Végtelenül megvetem őket. Ide minden káromkodást, bármit, én aztán nem neveztem a jóemberversenyre. Átlátok rajtuk, tudom, hogy nem értenek semmihez. Ostoba, üres buborék ez a ‘’’’’’liberális’’’’ ‘médiaelit’. Életemben nem találkoztam annyira mocskos és hazug társadalmi közeggel mint az aktivisták, ngo-k #bátorcivilek. Amikor kiállnak kis szivecskés-civiles kitűzővel hogy szex"munka”, egy egész tranzit-cél-kiindulási ország elé. Nem mondom kinek a pénzén. Ahogy néhány tízezren ordítanak a harmadik Fidesz győzelem után, hogy ‘mi vagyunk a többség’. Ahogy a szívjóság nevében "politikamentes civilként" meg akarják mondani kire szavazz. WMN.hu, Soros is my Sugardaddy, #batorsag.

A közös pont a progresszióhoz való dörgölőzés, amit a közbeszédben gyakran liberalizmusnak neveznek, holott nem sok köze van a liberális politikafilozófiához, a feminizmushoz meg még annyi se. Szerintem ennek az oka az önjelölt felzárkóztató élcsapat hosszú magyar történeti hagyománya. A polgárság haszonelvűsége, a “komoly ember” mítosza. Ha tényleg feminizmus lenne, akkor kb kiscsajok ráznák a műkörmüket a youtube-on, a saját szavaikkal a saját közegüknek, nem politikai kisvállalkozók marnák egymást, hogy ki nyilatkoztatja ki mi az ‘emberségességes’ mi a ‘túlkapás’. De ha új szereplők lépnek be a mezőne, akkor megmozdul a mező, és nem lehet a mező képviseletében a koalíciókat kötni. A műkörömrázó kiscsajok útban lennének a szóvivőknek. A szexipar jöhet, a műkörmös kiscsajok nem. Jobb is nekik, azt láttam, hogy tisztességes emberek hamar kipörögnek, vagy óriási áldozatokat hozva dolgoznak mások helyett is.

Lényegtelen, ki mit mondott vagy csinált, a lényeg, hogy meg lehessen a szerepeknek feleltetni embereket, kellenek az ellenségek, hogy lehessenek megsértődők, mások nevében megsértődők, sértettek. A szerencsétlen aki eljött ellenem """tüntetni"" ugyanúgy egy politikai eszköz, mint ahogy belőlem is azt próbáltak csinálni, igazolva, hogy ők a "gyűlölködéssel" állnak szemben.
Kinyilatkoztatnak, kiátkoznak, projektálnak, pszichologizálnak, nagylelkűen megbocsájtanak, sőt, ‘felemelnek’. Mindenki egyszemélyes hatóság, kinyilatkoztatja mi ‘oké’ mi ‘nem ok’. Az egyenességet rettenetesen büntetik ebben a közegben. Életemben ennyire savanyú, kicsinyes, passzív-agresszív emberekkel nem találkoztam. “A stílus maga az ember.” Ennyit értenek a világból, felszínesség, magamutogatás, a megfelelni vágyás. Azt hiszik bármi jár nekik a folyamatos képmutatásért és öncenzúráért. A katarzis ebben a közegben ha megtaposhatnak valakit, ha végre visszaigazolva van a saját felsőbbrendűségük. Cukiskodva, vicceskedve, maró gúnnyal aláznak meg embereket, közben a budai cukrászdában a sütiket csak “ő”-nek nevezik. Minden a képmutatás, közben csöpög a méregtől az egész közeg. Csak a státuszra, csak a pozíciókra mennek. ‘A stílus maga az ember’, ha elég hihetően cukiskodsz a közösségi médiában, ha szép szavakat használsz csinálhatsz bármit a háttérben. 

Akkor gyűlöltem meg igazán a vámpírkastélyt, amikor botcsinálta szociális munkás lettem napi 8 órában, dipomás minimálbérért, leginkább prostituáltakkal. A szexiparral való találkozás mindenkit traumatizált akit ismerek, mármint úgy értem, hogy akik hasonló dolgokat csináltak mint én, hogy kapcsolatban voltak vele, kb kutató, chat operátor, rendszergazda, marketinges. Nekem alattomos volt a trauma (mint kb mindenkinek), közben tudtam csinálni, volt párszor, hogy nagyon kiakadtam, volt, hogy mentem az utcán és ordítottam, hogy mocskos liberálisok. Nem érdekelt már milyen szavakat szabad mire használni, mik a jó szavak, meg a politikafilozófia. Addig még tudtam a hübriszen, a butaságukon röhögni. Aztán láttam közelről a biopolitikát, és leesett, hogy itt és most így néz ki ha semmi erőforrása nincs az embernek, és nőnek született hozzá. Az én életem sem ér többet ennek az államnak. A mézesmázos cukiskodás alatt kőkemény biopolitikai tétjei vannak a ripacs színjátékaiknak. Ötödvonal alatti ripacs színészek érzelmileg zsarolnak egy országot lehetetlen hazugságok elfogadásába- például, hogy prostinak lenni tisztes kenyérkereső munka.

Sötétebb lett az életem az biztos. Paranoiásabb lettem, ki küldött nekem leveleket h szétveri a fejem, vagy megerőszakol? Néha elgondolkozom ezen amikor utazok a villamoson. Lazább és nagyvonalúbb voltam. Micsoda lecke: sose felejtsd el mosdatni magadat, sosem lehetsz elég pitiáner? Bárhova utánad mennek, bármit hazudnak? Ezt kaptam a feminizmusnak hazudott vámpírkastélytól. Keserűség maradt bennem leginkább, ha nagyon őszinte akarok lenni. Volt amikor Papp Réka Kinga rendezett nekem egy online lincselést, megspékelve a számba hazudott bocsánatkéréssel, és azzal, hogy teljesen komolyan előadta ő egy kiemelt közszereplő, tehát a ’sérelme’ után hivatalból nyomoz a nemzetbiztonsági hivatal, komolyan, mindezt egy közönséges kocsmai balhé kapcsán. Az ‘áldozatoskodva uszítás’ iskolapéldája volt, ő a bölcs Buddha, én valami veszett majom, és ő csak azért fordul a nyilvánossághoz, mert én kb közveszélyes vagyok. Leírta, hogy hát azért bagatell ez az egész, de végig az olvasóval akarja kimondatni, hogy jajj te szegény áldozat. Aztán belekever egy egyetemet. Nemcsak hatóság, szakmai testület. Még az is valami nagy drámaként a fejemre lett húzva, hogy régebben két férfit leöntöttem az italommal. Amúgy többet is. És? Akkor mi van? Nem ám a volt szerelmem és az erőszakosan nyomuló haverom, hanem két antropológus.  Le akar egy csávó smárolni, én arcon öntön az italommal, tehát az én Á-L-D-O-Z-A-T-O-M. Itt jött be a bónusz bulvár: erőszakos cselekény, közvetlenül vodkát öntött a szemébe. Az egyikőjükhöz odamentek ezek a szociopaták és ki akarták rólam kérdezgetni. Elküldte őket a francba. Ez úgy jelenik meg PRK tumblrén, hogy az ÁLDOZATAIM panaszkodtak neki.... diskurzív stratégia-e a nyílt hażudozás? Érdemes egyáltalán ebben a szövegben a további hazudozásokat boncolgatni? Szerintem nem. Minden akaraterőmre szükség volt akkor is amikor elkezdődött, hogy ne szálljak be a mocskolódásba. Méltatlan, undorító, és vasárnapi apuka lenne akkor most valaki. És ezt tudja ez az aljas kis nő is. Azt a sztorit próbálta előadni, hogy ő valami komoly ember, akit megtámad egy őrült. A piedesztálra emelt jóság és tisztesség szobraként pózolva játszotta az áldozatot, és ahogy ebben a közegben szokás 'higgadtan', választékos szavakat használva, egyetlen minősítő jelző nélkül próbálta elbeszélni, hogy én egy állat vagyok. Ez egy csapda is: próbálnak belehajszolni a védekezésbe, hiszen ebben a közegben annak van igaza aki tovább tudja a fontoskodó, komolykodó pózt magára erőltetni.

 Ilyen szaroktól köpni lehet csak, mit lehetne erre mondani. Felvállalom, mert egy egyenes ember vagyok. És nonszensz, hogy ennek az életembe kellett volna kerülnie, hogy mindent bevetettek, hogy megsemmisítsenek, mint ahogy az is, hogy a családom mocskolták mindig amikor korábban szóba hoztam a szexmunka témát. Parádés screencappjeim vannak arról is, és csak azért nem rakom be amiért a halálos fenyegetéseket sem, mert nem akarom magam sajnáltatni. De legalább kiderült, hogy még egy facebook csoportból se tudnak kirugatni, nemhogy engem, még a trollomat sem.
Ebben az online lincselésben csináltam egy óriási baromságot. Voltam olyan rettenetesen naiv vagyis inkább idióta, hogy kibéküljek ezzel a Papp réka kingával. Gondoltam ne legyen már ennyire rettenetesen aljas az egész, majd tiszta lappal stb. Meg ahogy Móricka elképzeli. Kaptam egy üzenetet, hogy most ki fog írni valamit, hogy nehogy azt higyjék ugyanannyira voltunk benne ebben az egészben, és hogy ő nem akar a nemzetbiztonsági hivatalnak muníciót adni. Nem akartam tudni mit, már nem is érdekelt az egész, úgy voltam vele egy ponton el kell engedni, okosabb enged.
Az, hogy eldicsekedett, hogy én “””bocsánatot kértem””” és ő elfogadta nagyon, nagyon alja volt. Mintha legitimáltam volna, hogy oda lehet valakit vetni mindenféle kiforgatott hazugsággal akár a DKs bulvárnak. Mintha vissza lehetne így élni a nyilvánossággal.

Ez így egymás mellett... micsoda egy idióta vagyok. És milyen kínosan udvariasan és hivatalosan próbálok beszélni, már már 'hatóságoskodás'. Ki a faszomat érdekel miben értünk egyet. Akkor még próbáltam a velejéig romlott vámpírközegnek megfelelni.

Röhejes, hogy kocsmai balhékból kellene bárkinek mosdatni magát. Ennyire kicsinyes emberek a földön nem létezhetnek. Ahogy mindenre rátelepszenek, mindenbe belemásznak, mindenből spektákulumot kell csinálni, végtelen moralizálásmeccset. A törékeny kis egójuk körül forog minden, de ez is be van csomagolva persze, "nem azért csináltam" (miért bazmeg te nyerészkedő luvnya...), szépen kitalálta, hogy most eljátssza a hattyú halálát, közben pont ő az, akinek az egész tevékenysége olyan szintekre rángatja a nyilvánosságot, hogy frusztrációjában már csak köpni tud az egésztől az ember. Online lincselés, megspékelve halálos fenyegetésekkel, DKs bulvár, visszaélés a médiával, mindez a tiszta nyilvánosságért, a színvonalas vitákért, mi másért. Nem ám egy kicsinyes bosszú... 

Lássunk itt is pár 'diskurzív stratégiát' (magyarul: az undok aljasságotokat):

(ezt azóta levette a tumblrjéről, de szerencsére páran ebben a városban gyűjtünk screenshotokat)

A tanító néni. (Ez még a számba adott ""bocsánatkérésnél""" is jobban felbasz. Én ebbe belehalhattam volna.)

Kiemelt személy- ilyen jogi kategória valóban van, kb. Orbán Viktor ha tanúskodik. Olyan 30 ember az országban, államtitkártól felfele. Nem én mondtam, egy ügyvéd. rendőrség tényleg elkezdhet fb poszt alapján intézkedni, mondjuk ha valaki merényletet tervez a parlament ellen.

UPDATE: SENKI nem akarja nekem elhinni ezt a nemzetbiztonsági hivatal dolgot, annyira szürreális. Tessék, kirakok egy screencappet. Tudom magánbeszélgetés, nem illik, de hát nem mindennap zsarolnak és fenyegetnek a NEMZETBIZTONSÁGI HIVATALLAL, tehetek egy kivételt. Előtte levő nap még csak a rendőrségről hazudozott (valóságalap: a volt férje rendőröket látott a lépcsőházukban) másnapra egyenesen nemzetbiztonsági hivatal lett a rendőrségből. Telefonon is beszéltünk, akkor is teljesen szürreális dolgokat handabandázott össze, de szerencsére le is írt néhányat:



Másnap, amikor nem volt neki elég, hogy csak úgy kibékültünk:




A "kiemelt személy" "tanító néni" a napnál is nyilvánvalóbb hazugsággal való fenyegetést és zsarolást is úgy csinálja, hogy az ő végtelen fontossága és nagysága el legyen beszélve, és még nekem kellene hálásnak lennem, amiért ő végtelen jófejségében kegyeskedik a 'nemzetbiztonsági hivatalnak nem muníciót szolgáltatni'. Egyébként én tényleg megijedtem ezen a ponton. Nem a rendőrségtől vagy nhb-tól hanem a szociopata, gátlástalan hazudozástól. Aki képes ezen a szinten hazudozni és manipulálni, ráadásul nyilvánosan azzal szemben nem tudok mit tenni. Bólogatni, ráhagyni, menekülni.
Mindez ez eddig csak a szarhegy csúcsa. Nem bírom, ez is sok már. Bekerültem a magyar feminizmusban, megzsaroltak a NEMZETBIZTONSÁGI HIVATALLAL. Csak éppen nem a NER.

Kocsmákhoz visszatérve, a nem tehetsz róla trollfészek másik szerkesztője egyszer hajnal 4kor a Toldiban elkezdett nekem sápítozni, hogy “te nagyon boldogtalan lehetsz”. A Toldinak is rendeztek online sárdobálást egyszer, amikor nem tetszett nekik, hogy valami Toldis bulit azzal reklámoztak, hogy egy csaj farmerjének a seggén matrica van, hogy ”tolni”. Hajnal 4kor ami a Toldiban megy ahhoz képest az a kép óvodai falfestmény. Kis powertripek ezek, igazi álszentséggel körítve. Mindig mások töltik az idejük reggelig azokban a kocsmában, nem ám a ‘komoly’ ‘jó’ ‘rendes’ emberek.

Egyszer elolvastam egy borzalom könyvet, egy másik online marketingestől, az erzsimacska aki megmondja kire kell szavazni (Gyurcsányra). Gondoltam használhatom a kutatásomhoz, a cukiság depolitizál, biopolitika és affektusok. Egy tábortűz körül ültünk barátaimmal és felolvastunk belőle, és amikor már nem bírtuk akkor rádobtuk a tűzre a lapot, persze szakadtunk a röhögéstől. Aztán egy barátom Facebookján kifejtette miket gondol erről az erzsimacskáról, leírtam én is miket gondolok, egy képet is küldtem mi történt a mi példányunkkal. Itt csaptak le.




(Amúgy én ugyan nem vagyok LMPs, nem voltam soha). "Sorobérencek" figyelnek a kertünkben, a privát kommentjeink között? Mi a franc? Takarodjanak már a francba, mi közük hozzá, kinek képzelik ezek magukat? Hogy van merszük ehhez? Ha ezt megcsinálja a 888 ugyan mit szólnának? Kicsit fényezi magát, gratuláltak neki, legnagyobbak a történelemben, engem pedig odadobott a szó szerint hatvanezer követőjének, névvel, Facebook profillal. Jöttek is a levelek meg a szokásos kommentek. "Remélem lesz ennek jogi következménye" "börtönben kéne megrohadniuk". Valami tömeggyártott igénytelen ponyvát őrizgessek életem végéig, nem mintha nem a szemétégetőben kötnének ezek mind ki, de emberekkel lehet ilyet csinálni. Betaggelték egymást a szokásos cyberbullyk (kb ugyanaz a 20), jöttek a vérszagra, a szokásos Eszes Beáta meg Bereczky Tamás stb stb. Igen, őket megtámadták a NÁCIK micsoda á--l-d-o-z-a-t-o-k!


A genderfészek (a szöveg elején is említett, transzfóbia' ellenes facebook csoport) alapítója sem állta meg. Tégy a gyűlölkődés, kirekesztés ellen!

A korábbi """"áldozatunk"""" is összehoz egy ad hoc bíróság kommentfolyamot, nem állja meg, hogy ne kezdjen el botrányt emlegetni:





(csak részletek, túl hosszú egyben, de kb egy kaptafára megy)

ÖNJELÖLT HÁZI BOTRÁNYHŐSNŐNK...sorozatunk következő fejezete.. hogy leleplezik magukat. Én nekik csak házi vagyok  (a sajátjuk, szalmabáb), a barátaim kertje vagy facebook fala is az ő házuk, házi, de azért én vagyok ÖNJELÖLT, SOROZATUNK, mert nem képesek lekopni rólam, valóban sorozatos. Ez cuki, az meg csúnya dolog, iskolás tanítónéniskedés.

Mit fognak ezek csinálni, ha mondjuk belelőnek a tömegbe a határon?
Mémeket posztolgatni a Facebookon, hogy az erőszak soha nem ok? Kornyikálni valami tüntin? Színpadiasan elvitetni magukat a rendőrökkel polgári engedetlenség címén? Mihez értenek ezek a blöffölésen, öntetszelgésen, magamutogatáson kívül?
Az áldozatoskodáshoz talán a legjobban. Geréb Ágnes ítélete kapcsán teljesen komolyan ki akartak ülni a börtön elé 'archaikus női táncokat' járni és látványosan szenvedni, mintha magától nem esne le bárkinek, hogy böriben ülni szar. Ahelyett, hogy végre el lehetne mondani dolgokat a női test medikalizálásának toposzairól, arról ahogy rizikó kezelése állam és egyén viszonyáról szól, hogy milyen test- és társadalomkép ami ezek mögött a policyk mögött van, milyen hatalmi érdekek.
Ugyanez az abortusz. Ahogy Mérő Vera kiad egy közleményt, hogy nem ítéli el morálisan a nőket akiknek abortusza volt. Ki kérdezte? Ugyanannyira érdekel mint a KDNP kinyilatkoztatása.

Hamarabb kellett volna minden szinten megszakítani a kapcsolatot ezzel a közeggel. Teljesen idióta voltam, hogy úgy tettem mintha mi sem történt volna, és Facebook csoportokban magyaráztam, hogy a társadalmi nem és az esszencializmus. Nem tudom mégis mit képzeltem? Hogy majd leesik nekik? Nem érdekük. Egy idióta vagyok, hogy így hagytam magam hülyére venni. Én is regresszálódtam volna ettől a sok mocsokotól? A vidéki lány Budapesten. Én nem áldozatoskodtam, sokkal rosszabb. Azt hittem, hogy nagyvonalúság, ha nem állok ki magamért, elengedem, és majd egyszer rájönnek igazam van. Faszt. Ezek.Csak. Az. Erőből. Értenek.

Ami nagyon értékes lecke, hogy láttam kultúrát működni. Mint amikor egy kutatás kapcsán a közmunka programba bekapcsolódva láttunk élő népművészetet- sok generációs hagyomány, kanonizált dolgok, az internetről motívumok.

Talán ott kellett volna maradnom, oda visszamenni? Ha tényleg a művészet társadalmi beágyazottságát nézem, ott is eljutottam volna mocsokhoz, lett volna ott NER meg polgármester meg korrupció. Nem lehet megúszni. Ez jutott nekem, nekem ezt kell kezelni, másnak mást (talán ezért van a sok immanens kritika?) Csak azért volt látványos ami velem történt mert látványos dolgokkal foglalkozok.

Miért kellett ennyire közel mennem? Mert már ott voltam, volt a praxisom a mezőben. És mert ilyen a személyiségem, rettenetesen direkt, mindig fejjel a falnak. Viszont pszichologizálni ezen teljesen félrevezető lenne. A pszichológiáról jut eszembe, azon is ment a sápítozás, hogy miért nem megyek pszichológushoz? A végtelen hübriszükben a progresszivista élcsapat nem tudja elképzelni, hogy teljesen épelméjű emberek undorodnak tőlük. Mindenki frusztrált és gyűlölködik, ismerjük. Amúgy meg amit a köznyelvben pszichológiának neveznek igazi polgári ocsmányságnak, a szellemtudományok pestisének tartom, pontosan illik ehhez a közeghez. A kalkuláló racionalitáson, önérdeken túl ami van olyan veszélyes, hogy valami ‘szakember’ kell hozzá.

Amit én kutatok ‘puha’ dolog, van átjárás gyakorlat és elmélet között.
A Goldsmitshben bujtottak fel, ahol Mark Fisher is tanított.
Úgy gondoltam, hogy megfizetem az árát, hogy kutatni tudjak, mert sokat tanulok, a statisztikát, a kvantitativ módszertant, a társadalomszerkezetről az elméleteket meg a többit. És keresem az empiriát, hol lesz valami ‘konkrét’ és megfogható. Naiv voltam. Ez csak a minimum, amit megtanulok és elolvasok. A legalapabb minimum.
We are not your case studies? De, most rá kell jönniük, hogy no, you indeed are. Nem álltok ti a társadalom felett. Elveszik a felsőbbrendűség.

Jobban odafigyelek a nyelvre, ahogy a nyelvvel manipulálnak. Többet tudok politikáról mint amit valaha gondoltam volna, hogy tudni fogok.
Viszont keserű dolog, hogy ilyen áron kellett ezt megtanulnom. És nagyon, nagyon nincs rendben amik velem történtek. Talán feljelentést kellett volna tennem. Mérő Vera és a többiek álomvilágában ők hatóságok, férfiak nővé tudnak változni, ha megsértődnek akkor erőszak áldozatai. De attól még ami a való világban velem történt az btk. Három ügyvéddel beszéltem eddig erről, mind a 3 ugyanazt mondta kb, hogy ezt bíróságra lehetne vinni. És ha van olyan aki megérdemelné, hogy feleljen azért, amit az interneten csinál, akkor ezek az emberek azok. Öt évem van polgári perre sérelemdíjért, csak kinek van erre ideje meg kedve? Miért érdemelnének ezek az emberek többet az én időmből? A sztori egyik résztvevője szokott öngyilkossággal fenyegetőzni, ez is visszatart.

Miért történt ez pont velem?
Másokkal is megtörtént. Lásd Mark Fisher halála, aminek köze volt ahhoz a mocsokhoz, ami a vámpírkastély definiálása miatt ömlött rá. A Goldsmithsben egyszer kiszólt valaki egy panelből, hogy is Mark Fisher here, I hate Mark Fisher. Mással nem lehetett volna ezt megcsinálni.
Talán mert kihagytam ezt a polgárasszonykodást, sose lepleztem mit gondolok erről az egészről.
Mert útban voltam.
Leginkább mert mezőharc van, a mező mozog, és a mezőharc is morális keretbe van terelve.
Leginkább mert nekimentem a vámpírkastélynak. Folyamatosan fenyegettek, bullyingoltak, kiszállhattam volna hamarabb, nem akartam. Tudni akartam mégis mi lesz. Annyit szenvedtem én ezek miatt az emberek miatt, annyit eltűrtem tőlük. És hozzám közel álló emberek belehaltak vagy beleőrültek ebbe a közegbe, ebbe az árukapcsolásba, hogy a munkádhoz kapod ezt a rosszkedvű, savanyú, komolykodó kispolgári közeget. Az egész lózungot a műveltnyugatról, arról ki a komoly ember, mi a tudomány. A kimosott kilúgozott ‘feminizmusnak’ csúfolt végtelen moralizálásmeccseket, az INGO hálózat bürokratáit. Hányan tettetik magukat bolondnak, hány ember élete megy arra, hogy kussolniuk, sunnyogniuk kell.
Nekem ez a közeg idegen volt, valószínűleg mindig is az lesz. Én is idegen voltam nekik, ezért is lehetett ennyire megtámadni. Mert nem velem játszották a rózsadombi homokozóban.
Miért gondoltam, hogy nekem majd menni fog?
Mert már mezőharc van. Mert mások is csinálják. Pl az egész jobboldal. A liberalizmus kritika teljesen mainstream. Vagy megkérdezni mi szükség az INGOkra. Változik a világ, már örülnek ha dolgozol, teljesen függetlenül attól ki honnan jön. Ha kapkodnak azért, hogy dolgozz nehogy már replikátorok, az interneten a partvonalon sápítozók szabják már meg mi merre.

Csak ugyanazt mondom én is mint mások, hogy adott csoportok pozícióharcai vannak ‘ellenzékiségnek’ ‘örök emberi értéknek’ beállítva.
Miért kellene úgy tenni, mintha nem látnánk, kinek az érdeke ez?
Annyira leleplezik már magukat. Már az van műsoron, hogy erőszakoltasd meg magad pénzért, az szex””munka””, vagy férfi nővé tud változni, sőt vannak férfiak akik mindig is nők voltak. Ki hiszi ezt tényleg el. Közben ezek a szívjóságnak, progressziónak beállított politikai fikciók politikai eszközök is.
A központi hazugság, hogy az ember olyan mint a piac, kalkuláló, racionális, mindenki mindenki ellen, örök verseny, hogy a piac természete valami emberi alaptermészet.
Ez a polgárság alap hazugsága.
Ezért kötnek koalíciót a “”””progresszióval”””. Őket csinálta a “””progresszió””, piac volt gőzgép vagy szövőgép előtt is, polgárság nem. Ezért is ez a silányság a médiában és a kultúrában. Mindig lesz valaki aki elég jellemtelen és elvtelen, vagy csak éppen ott van és hasznos hülye és csinálja, és csak 'szépen' kell beszélnie.

Gondoltam hát legyen.
Csak azt nem láttam, hogy ez már politika. Persze művészet címén a legkeményebb politikai propaganda megy, Jackson Pollockot is a CIA pénzelte például. Viszont velem úgy bántak mint egy politikussal. Ami baj. Talán itt a lényeges tanulsága az egésznek.
Engem megvédeni kellett volna. Nem nekem megvívni olyanok csatáit, akiknek engem kellett volna megvédeni, azt, hogy én, aki tényleg civil (abban az értelemben, hogy semmi közöm politikához) szabadon csinálhassam a dolgom. Ez a sztori rávilágít milyen ha eltűnnek intézmények, összemosódnak nyilvánosságok. Művészeket vagy kutatókat összeereszteni a minden lében kanál politikai kisvállalkozókkal, a szóvivőkkel, ugyan kinek lenne az érdeke. Közben meg amit kortárs művészetnek gondolunk gyakorlatilag egy olyan retorikai eszközkészlet, ami rég kitört az intézményrendszer falai közül. Hogy az interface-ek eltűnnek, nem csak a testbe hatol a média, emberek lesznek a média, sokkal performatívabb lesz a nyilvánosság, a reprezentáció klasszikus filozófiai modellje helyett minden más van, mindez a tőke logikája mentén. Nem akarok most ebbe belemenni, ez a szöveg személyes reflexió.
Én magánemberként tekintettem magamra, olyanokat gondoltam, hogy nagyvonalú leszek, elengedek dolgokat, vagy ha tisztességes leszek velem is tisztességesek lesznek. Faszt. A legsötétebb óráimban arra gondoltam, hogy saját magam előtt buktam el, hogy nem vagyok elég nagyvonalú, vagy elég elszánt, hogy tagadom mennyire meg akarok felelni. Nem így kellett volna gondolkodnom.

Ahogy itt írják:

“A középosztálybeli pozíciókból a képviseletre benyújtott igények esetében a válsághelyzet abban is megragadható, ahogy a képviselet, legitimáció és jutalmazás anyagi és szimbolikus erőforrásai beszűkülnek. Egy ilyen helyzetben a képviseletre benyújtott igények a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest feltorlódnak, ami eredményezheti azt, hogy a felek egymás delegitimálásában lesznek érdekeltek”

Milyen képviseletre kellene engem delegitimálni?

Itt nem én követtem el határátlépést. Olyan ember vagyok aki dolgokat hoz létre autonóm módon illetve a kulturális és az egyetemi szférán belül. Nem képviselek én senkit és semmit, nem vagyok politikus. Viszont ezek a #bátorcivilek poltikusként léptek fel velem szemben, engem is belekényszerítve ezekbe a meccsekbe. És ez cenzúra.
Azt is a fejemre akarták bizonyítani, ami teljesen nyilvánvaló és egy percig sem tagadom: végtelenül megvetem a vámpírkastélyt. Naná. Alap. Olyan komikus, hogy ezek azt képzelik, attól lesz igazuk, ha utálják őket. Olyan végtelen hübrisz az is, hogy engem vagy bárkit majd tényleg az érdekel xy milyen ruhában van, mit csinál magával vagy kivel szexel, nem ám társadalmi mobilitáson, műveltnyugaton, feminizmuson, szexiparon fogok kattogni. ha majd a vámpírkastély valamelyik lakója elkezd nekem a gyűlölködésről okoskodni ezután a szöveg után, vissza fogok kérdezni, hogy ő szereti-e a NERt? Úgy megérdemlik, hogy visszakapják a saját nyomasztásukat.
A moralizálás a terepük, ezért morálisan igyekeztek megsemmisíteni. Mint ahogy az államnak erőszakmonopóliuma van, nekik moralizálásmonopólium... és a végtelen moralizálásmeccseiket az erkölcs nevében, de minden erkölcs nélkül vívják.
Az én sztorim alatt be kellett volna a közeg fékjeinek kapcsolnia. És nekem azzal kellett volna foglalkoznom, hogy bekapcsoljanak. Nem úgy tenni, mintha mi sem történt volna, vagy nyomni ami nekem fontos. Rossz tanácsot adott aki azt mondta, hogy engedjem el, és indokolatlanul leterheltem magam azért, amiért próbáltam elengedni. Sok keserűség volt bennem emiatt, úgy éreztem engem is felhasználtak. Persze, mindenki csak egy fogaskerék, mindenkit felhasználnak. Közben nem tudja senki mi az SJW áfium ellen való orvosság, ezért nem igazán kérhetem számon. Most úgy látom minden szinten elhatárolódni tőlük, nem bedőlni ennek a ‘párbeszédnek’. Talán ez a legjobb stratégia. Teljesen mindegy úgyis mint mondanak, ők is, én is, mi is.

Viszont különösebb bajom nem lett. Talán ezért kezdett a hajam őszülni, talán nem. Tarotoztunk akkor elég sokat, és folyamatosan kijött a hanged man. A lényege, hogy nem kivégzés, hanem gyakorlat. Mint a jóga. Más a perspektíva, mást lehet megtudni a világból. Én egy nagyon szerencsés életű ember vagyok, aki megtudta milyen ha meghurcolják mint egy kutyát. Mint a rituális kivégzések, amikor nincs ott az elítélt, és felakasztják a szalmabábot. Sötétebb lett a világom. Viszont azt megtanultam, hogy csak a saját szavaimért tudok felelősséget vállani, hogy a csapda, ha én is lealjasodok, akkor tudok igazán ártani magamnak, én magamnak. Hála istennek, hogy nem adtam egy nagyinterjút a pesti srácoknak, hogy be ne dőljön senki ennek a “feminizmusnak” amit “civilek” prédikának ki, mint a papok az igét a szószékről. Nem hazudnék, eszembe jutott. Hogy nem élünk annyira rettenetesen igazságtalan rendszerben, mert nem történt igazi bajom. Hogy csak egy blöff amikor fenyegetőznek ezek az emberek, nem tudnak ezek sem ártani, sem adni. Olyanok mint a kísértetek, annak tudnak ártani aki fél tőlük, vagy aki lesüllyed a szintjükre.

Viszont a polgárasszonykákról, nagyon nagyon “””””jó”””” emberekről leesett a maszk, és ott a lincselő csőcselék. Azt is megtudtam, hogy ha érdekről van szó, semmit nem számít kinek van igaza.

A legnagyobb károm talán a szalmabáb. Viszont mesélték nálam idősebb barátaim, hogy ez régen is így volt, valaki útban volt, elkezdtek róla valami rágalmat terjeszteni.

Egyébként ezért mondom, hogy engem Bajusz Orsolyának hívnak. Nem bajuszorsinak. Az nem tudom ki, az a szalmabáb. Mint ahogy Kelet-európai voltam Londonban, akit ez zavart, vagy aki ezt beveszi, arra nincs szükségem az életemben. A social filter.

Mosdatni nincs miért magamat, azért írtam le ezeket, hogy más tanulhasson az én tapasztalatomból, hogy értelme legyen annak amiken átmentem. Ezek a sztorik a jéghegy csúcsa, és van még itt sok szereplő. Ha öreg leszek és unatkozni fogok talán írok egy krimit belőle. Ha pedig tovább szórakoznak velem akkor megkeresem a legjobb ügyvédet Magyarországon.