A kultúrharc legmélyebb bugyrai- avagy bocsánatot kértem és kérek csak, és kizárólag saját magamtól!

 PDF, EPUB  egy kis részlet, ami illik erre a blogra : Maga a művészet mindig társadalmi kontextusban történt, és mindig társadalmi termék volt, hiszen még egy barlangrajznak is volt közönsége, és aki csinálta, arra hatott a közösség, amiben élt. Ami napjainkban új, hogy expliciten a hálózat a cselekvő. Sok éven át volt kiállítva múzeumokban és galériákban a bioinstallációk, absztrakt szobrok által reprezentált cselekvő hálózat, de egyszer csak elkezdett expliciten történni: emberek és nem emberek előtte is hálózatosodtak, de napjainkban felgyorsult, felerősödött ez a hálózatosodás, és ezzel együtt tűnik el az egyén, az egyéniség, az egyediség és az autonómia. Bár teljesen logikus, hogy a hálózatosodott kollektivitással együtt újfajta erőszakformák kerülnek előtérbe, szerintem senki nem számított például a nyilvános, digitális térbe kihelyezett lincselésekre. Az egymással bes

 https://www.facebook.com/events/1063210028003168/?acontext=%7B%22action_history%22%3A%22null%22%7D&ref_source=newsfeed&ref_mechanism=feed_attachment&paipv=0&eav=AfbLegCllXPqzqoloUjCMESxR0RHKCVn8TM19Fp_mSRDUjM5v9kfglZ6X-wPrOzE-gI&_rdr Ennek a sétának a forgatókönyvét én írtam, és ezt bizonyítani is tudom. És nem krediteltek érte. Antoni Rita (a magyar feminizmus önjelölt királya) vezeti a sétát, az első és eredeti uszító, lásd itt. Ugyanez az Antoni Rita nevezett már többek között közveszélyes elmebetegnek (valamiért amihez foghatóan kreatívat soha életében nem fog csinálni), most pedig suttyomban egy 'közveszélyes elmebeteg' által írt forgatókönyvet ad elő, és kussol arról, hogy ezt bizony a '''KÖZVESZÉLYES ELMEBETEG'' írta, és nem ő? Miközben ment a vérszomjas hajsza, hogy engem ellenségnek kinevezve ők igazságosztóként és hős mozgalmárként tetszelegjenek, ugyanezek a cancelelőim még ilyen pitiáner módon is megloptak, mondjuk kevésbé mi

 A critical claim is that participation was hijacked for political purposes, such as representing participation. If the participants never really participated (as Furedi claims), using these formats itself was a political hijacking of art. I claim that the participants participated in something, that was not art making, or political engagement as dissensus (Mouffe ibid). It was a subjectivation ritual, which was politically instrumentalized. The ‘politics’ network I encountered generally considered art as a means to political ends, such as gaining symbolic legitimacy, or at most a set of strategies for moral posturing, yet it generated much more than discourse and effects on the discursive register; performances, festivals, workshops, and other participatory formats channelled affects and subjectified their subjects. The focus on discourse, and ‘reasoned dialogue’ hid the register where these events exerted effects. Through ‘politics’, I encountered the “critical constructivists” that

Élnek még vajon? Szeretnék velük találkozni. Tudna valaki segíteni? Szokásos kontaktokon megtaláltok. https://en.wikipedia.org/wiki/Political_ponerology

Szerintem lassan teljesen világos mindenkinek, hogy a cancel culture-ként megnevezett közösségi médiás színjátékok nem szólnak semmiről, csak a hatalomszerzésről, és a konkrét erőszak, elnyomás, igazságtalanság ellen annyit érnek mint egy fél pár lyukas zokni. Amikor ez a jelenség elkezdődött, 2016 tájékán, én nem akartam elhinni, hogy igaz amit látok, hogy emberek aktívan tesznek azért, hogy áldozatként ismertessék el magukat. És tényleg nem ismer határt a telhetetlenségük, minden szalmaszálba kapaszkodnak, és verik a seggük a földhöz, és ripacskodnak egymás előtt.  Az antik mágia történetéről szóló könyvben olvastam, hogy egyes római szerzők szerint a fekete mágia alapja az irigység, és két módon lehet védekezni ellene. A nyitott tenyér az egyik, vagyis add oda amire irigyek. Aki azt mondta, ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel belehalt. Mártír lett. A másik védekezési mód a fascium, a fallosz. Lófaszt a pofájukba. Ezért van tabusítva az agresszió egy kizsákmányoló közegben

 A phd kutatásom, aminek a témája a tudománykommunikáció képen és részvételiségen alapuló, kortárs művészetre támaszkodó formátumai. A konklúzióban írok a cancel culture-ről, mint nyilvános rituáléról amely érzést kapcsol ideológiához, hasonlóan sok tudománykommunikációs eseményhez. itt Future research should explore the role of affective energies attached to ‘progress’ and the sense of superiority, in order to explore through what mechanisms ideology still retains its affective charge. Regarding my case studies, I suspect public rituals of science communication imbue ideology with sentiments and affects, but this should be investigated further with empirical accounts from other research sites.82 As I explored in Chapter 2.4 and Chapter 2.5, a substantial amount of research and invention has moved beyond a mechanical, Newtonian worldview and modernist notions of progress, yet due to complex economic and political interests, the public sphere is still structured along m

An excellent conversation where media artist and scholar Orsolya Bajusz tells her story about how as an activist she was attacked and scapegoated by a social justice lynch mob and how she won the war against mass psychosis and authoritarianism. A critique of woke culture and political correctness and how to live in a post woke future. Orsolya Bajusz concludes by telling us: ‘Don’t be a doormat, don’t be a pillar saint!’.  https://www.youtube.com/watch?v=rbwrZpHSlkA https://open.spotify.com/show/164dztB5SKhJ6rrguHKYGK

Absztrakt Tanulmányomban a cancel culture és a cancelelés/eltörlés jelenségét járom körül. Esettanulmányokon (a londoni LD50 galéria „fasizmusa”, és a magyar Burda „pedofilbotránya”) keresztül mutatom be, az eltörlés hogyan válik vagy nem válik a cenzúra eszközévé, és ezen keresztül választ próbálok találni arra, hogy ezekben az esetekben ki a cselekvő (ki cenzúráz), és kit, mit, tehát milyen tágabb attitűdstruktúrák, intézményes viszonyok és átrendeződések kapcsolhatók a canceleléshez. Következtetésem szerint egyik esettanulmányomban sem egy adott kulturális terméket akartak cenzúrázni, eltörölni, annak bemutatását, terjesztését megakadályozni. A módszertanból fakadóan limitált következtetéseim szerint az eltörlés nem szakmán belüli leszámolások eszköze, hanem egyfelől szakmák átpolitizálódásából, egy tágabb hatalmi átrendeződésbe való bevonódásából fakad, másfelől morális regiszteren teremt l

"RETURN TO THE FUTURE- art, culture and new media in Central Europe after the pandemic" "A médiatechnológia megváltozásával az érzékelés, az információ befogadása is meg- változott. Magyarán senki nem nézeget képeket a falon. A művészet kikerült az in- tézményeken kívülre, és sokszor a piacon kívülre is, ha nincs tárgyiasult produktuma. Ettől még művészet marad. Azt látom a legnagyobb dilemmának, hogy nincs te- repe a művészetnek, mert nincsenek határok. A járvány teljesen világosan megmu- tatta, hogy igen, a média belehazudik az arcodba, az NGO-szektor pedig kiterjesztett imperializmus. És a médiával és az NGO-iparral összeforrt a művészet (a művészet nem piacból finanszírozott szegmense) mint reprezentáció-ipar. Állami pénzek is vannak, pénz nélkül is van művészet, csak éppen ez egy hálózat. Együtt jártál velük iskolába, a rokonaid rokonai, együtt dolgoztál velük. És ráadásul a hálózatok kiter- jesztésére embereket foglalkoztatnak („párbeszédet kezdeményezni”). Vannak,

Régóta akartam írni egy utolsó posztot, és kétszer is levettem, mert nem voltam elégedett. Most azt hiszem utoljára egy utolsó poszt. Röviden összefoglalva: történt egy gyilkosság. Az elkövető, aki felfüggesztettet kapott egy korábbi barátnője (és volt diákja) elleni erőszak miatt kutyát nem zavart az átmoralizált, permanens lincshangulatban őrjöngő belpesti közegben. Túl középszerű volt szakmailag, nem szúrta senki szemét. Én is ismerem, mégpedig a kultúrharc blog rezidense Patakfalvi-Czirják Ágnesen keresztül, akinek most az imázsát nem olyan pitiáner internetdrámák rontják, amiket például velem provokáltak ki, hanem a volt lakótársa-baráti társaságának tagja megölte a barátnőjét, és a holttestet egy szemeteszsákba csomagolva otthagyta egy benzinkúton. Ez a Patakfalvi őrjöngött nekem, hogy ÉN TÚL AGRESSZÍV vagyok, és órabérben idomíttassam be magam tűrni és kussolni. Mégpedig azért amit mindenkinek tennie kellett volna- istenigazából elküldeni a picsába a küldöldi politikai lobbik pé

Ilyen a tekintélyelvű ember amikor azt hiszi az erő az oldalán áll*, avagy a csürhementalitás újabb megnyilvánulásai, blogom egyik visszatérő szereplőjétől. Elemzés a gonoszságágról  itt . Nála szerencsétlenebbként, aljasként és mocskosként beszél arról aki nem konform, de nem sajnálja meg. Felülről beszélve gúnyolódik rajta. Egyébként ha pestist kap a buta koszos proli , szerinte, a maszkot hordó nagyokos BALOLDALI szerint ez nem elég? Még gúnyolódi kell a szerencsétlenen? Minden részvét hiányzik belőle. Nagyzol, kegyetlenkedik, fölényeskedik. Ez a saját képességei alapján bolti eladónak alkalmas, önnálló gondolatra, autonómiára képtelen (ugye ez a tekintélyelvűség lényege), saját magát sírva sajnáltató és közben másokat eszköznek használó ember.  Mint írtam a tekintélyelvűeknek fenyegetés az önállóság és a szabadság, mert nem tudnak spontán reagálni. Nincsenek saját erőforrásaik, saját morális mércéjük, saját kreativitásuk, ezért lesik a környezetük folyamatosan, hogy ki a tekintély,

Ez a blog nem arról szól, hogy csúnyákat kommenteltek nekem az interneten. Őszintén nem érdekelne. Abba láttam bele AHOGY LOBBISTÁK IMPORTÁLNAK EGY BIOPOLITIKAI REZSIMET. Elmondom mit jelentenek ezek a szavak, mert direktben érinti a ti életeteket: -Biopolitika: a test, az életfunkciók irányítása, a biológia terepére hatoló politika. -Biopolitikai rezsim: a test, élet kormányzásának alapvető elvei. A feminizmus amibe én belekeveredtem naivan ésvalóban civilént, lobbik hátországa volt. Fokozatosan különféle transznacionális lobbik telepedtek rá politikai szerveződésekre, és civil önszerveződésekre is, adott politikai eszközöket, beszédmódokat importáltak, eseményeket szerveztek, adott embereket pozícióba segítettek, adott embereket kiutáltak. Ez egy komplex valóságrablás. A tömegmédia a társadalmi kontroll eszköze. Mivel kutya nem hiszi lassan el ami a lobbik érdeke, vagyis az biztos, hogy tömegek vannak akik nem a lobbik keretei között gondolkoznak, és az ideológiával esetleg egyetértő