Z-generációs vámpírkastély (vendégposzt)
A kultúrharc blog eddig leginkább milleniálok ‘kalandjait’ (leginkább a saját ‘kalandjaim’) mutatta be akiket a rendszerváltás után is pozíciókban maradt, a trilliószor levitézlett óbaloldalhoz kapcsolódó nómenklatúra próbált becsicskítani vagy eltaposni. Kapjanak most szót a legfiatalabbak egy vendégposzttal, amely a z-generációsok között dokumentálja a hazai feminizmus lejáratásának és szétverésének epizódjait.
________________
Először is elhelyezném a történetem: a Gólya-Auróra tengelyen, a Társadalomelméleti (közkedvelt nevén Terrorelméleti) Szakkollégium berkeiben.
Zenei aláfestésként pedig szóljon az alábbi videó:
Habár az alábbi történetek szerteágazóak és sokan szerepelnek bennük, külön szeretném még bulifotós korszakából bemutatni azt a László Lorent, aki manapság az egyik leghangosabban erkölcsösködő ‘feminista’:
Elmondja, hogy nem tudta jól érezni magát, nem tud olyan dolgokat amik másoknak örömet adnak: rajzolni, színészkedni, táncolni. A hatalmaskodásban, kiszolgáltatott emberek határainak megsértésében talál örömforrásra.
Tippeket ad hogyan vetkőztessünk minnél fiatalabbakat, és hogyan tárgyiasítsuk a lefotózott embereket. Az kamu volt, hogy a saját barátait fényképezi, és meg is fenyegették perekkel.
Loren aztán tagja lett a hazai vámpírkastély két nagy őrtornyának: először egy baloskodó szakkollégiumnak, majd egy „feminista” „civil” szervezetnek. Az ottani „érzékenyítő workshopok” megették a hatásukat, és Loren is alapító volt a NEM! nevű szervezetben, amely feminizmus címszóval először is (és leginkább) betétgyűjtő dobozokat dekorált, amelyeket az általuk kedvelt szórakozóhelyek mosdóiba raknak ki majd az adomány betétekkel tele eljuttatnak a rászorulóknak:
Anonimizálni fogok, szóval legyen annyi elég, hogy a fentebbi 'feminista' és baloskodó gittegyletek sztorijai következnek. Ezek fő profilja a lelkes, naiv fiatal felnőttek becsicskítása, valamint a vezéreknek nem tetsző, útban levő emberek lejáratása. A TEK-gittegyletes lányoknak van egy listája a szektás fiúk szexuális szokásairól, és már a felvételiken olyan személyes adatokat kérdeznek amikkel vissza lehet élni, vagyis felmérik kit mivel lehet zsarolni és lerugdosni kutyába.
A lány először nem értette az egészet, és azt próbálta mondani, hogy ő ragaszkodik a saját álláspontjához, illetve ahhoz, hogy konzekvensen mindenkire ugyanazok a szabályok legyenek érvényesek. Lényegében mert nem tűrt csendben és nem hagyta rájuk az egészet zaklatónak, zsarolónak minősítették, és rágalmazni kezdték az egész városban. Teljesen idegen embereknek rágalmazták a háta mögött, és olyan szinten másztak be a magánszférájába, hogy nem tudta normálisan élni a hétköznapjait se.
Íme néhány screenshot az esethez kapcsolódóan, ahol a világmegváltó feministák megvitatják, kivel hogyan kell bánni. A pirossal jelölt megszólaló végezte el a “bántalmazás elleni” érzékenyítő workshopot:
Itt éppen eldiskurálja, mekkora jóember, amiért képes egy ilyen nehéz döntést meghozni, hogy egy „tök jó” barátját kiközösítse és lejárassa, természetesen csakis az együttérzés és szolidaritás nevében.
Történelmi pillanat! Itt az idő, most vagy soha!
Nem csak azt akarja eldönteni, hogy kit kitől kell elzárni, ő egyenesen élet és halál ura.
Az egyik tag még tanácsot is kér a főnöktől, hogy hogyan viselkedjen a sráccal.
Ezekből a beszélgetésekből tökéletesen kiviláglik, hogy mennyire egy szolgalelkűségen és tekintélyelvűségen alapuló szektáról van szó.
A bántalmazás elleni nagy harcos éppen elszólja magát ennek a lánynak, hogy ő és a srác exe valójában csak bosszút akartak rajtuk állni („nőközösség” a nagy lófaszt...)
Egy nagyon hasonló sztori történt a baloskodó szakkollégium keretein belül. Itt egy felvételiző srácról találták ki és terjesztették el, hogy bántalmazó, aminek annyi volt az alapja, hogy a srác akkoriban egy szektással (és egyben az egyik vezér legnagyobb csicskájával) kavart, és valami teljesen bagatell konfliktus volt közöttük, aminek az volt a csúcspontja, hogy a srác elmesélt egy nem PC viccet. A srácot emiatt nem vették fel a szakkoliba (amit persze ezek után egyáltalán nem sajnált), és annyira kikészítették, hogy kb. egy hónapig minden este csak úgy tudott elaludni, ha bevett egy nyugtatót és elszívott egy füves cigit. Többek között azzal alázták meg, hogy a szakkolis felvételijén váratták egy 'névtelen levélre', ami persze őróla szólt. A vicc elmesélése miatt bántalmazónak kiáltották ki, aztán odáig robogott a pletykavonat, hogy azt hallotta vissza magáról ő a 'bántalmazott' lányt megverte és megerőszakolta. A kolisok közül egyetlen ember volt, aki nyíltan ki mert állni a srác védelmében. Vele szemben hasonló megbélyegzést és lejáratást alkalmaztak; az egyik kiscsaj például arról panaszkodott, hogy „nem érzi magát biztonságban” a jelenlétében (ez a kifejezés egyébként elég nagy sláger a köreikben).
A “feministák” persze élvezkedtek a balhén, és meg is szerveztek egy rendkívüli gyűlést a kolis lányoknak, ahol az egyik vezér többek között alamizsnaosztogatással próbálta meg elérni, hogy mindenki megjelenjen és megfelelően gondolkodjon:
Mindeközben ilyen és ehhez hasonló mélyenszántó gondolatokat osztott meg a többi kolis lánnyal a csoportjukban:
_______
Idáig tartott ez a szép, lelket emelő beszámoló. Már én is hallottam, hogy embereket figyelmeztetnek, hogy velem nem szabad szóbaállni, mivel a szektások követik kit kivel hol látnak, illetve ki mit likeol. Ez egy dolog, de van bőr a pofájukon odamenni egy másik felnőtt emberhez, és megpróbálni beleavatkozni abba ki kivel áll szóba. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezekről a sztorikról (és rengeteg hasonlóról, például ad hoc fegyelmi bizottság, szerelmespárok egymástól eltiltása, nyomkövető valaki táskájában) fél Budapest tudott, és senki nem volt aki szólt volna ezeknek a ‘baloldali’ ‘feminista’ szektásoknak, hogy menjetek már bazmeg a picsába.
Olyannyira semmi, semmi támogatottsága a ‘baloldali’ szervezeteknek, hogy minden kis morzsába kapaszkodnak, és inkább szemet hunynak afelett, hogy a fentebbi sztorik a makroszociológiával való moralizálás és pszichologizálás (létező baloldal) valódi impaktja, hogy feminizmus címszóval gyakorlatilag eszközkészletet adtak mártírnak és áldozatnak látszódni és közben becsomagolni a bosszút, gonoszságot és erőszakosságot.