Ezt láttam én a magyar feminizmusban.



Ez a poszt egy hosszú folyamat szintézise. Elkezdtem blogot írni, és lassan jöttek a sztorik, lassan és nehezen. Ismételten bocsánatot kérek, ismételten csak és kizárólag saját magamtól amiért ebbe a rémálomba valaha belekeveredtem.
Láttam a magyar "feminizmust" belülről, és azt kell mondjam egy vámpírkastély.
Láttam a valóságát, és már nem tudom nem látni. Felismerem a saját sztorimat mások történeteiben, a csoportos kicsinálásokban, a passzív-agresszív kis leszámolásokban. Amikor elkezdtem a vámpírkastélyról, az identitárius álbaloldal fellegváráról beszélni, mások más közegekből is az enyémhez hasonló sztorikat mondtak el. Volt aki évekre kikészült, hazaköltözött vidékre, eltűnt. Voltak öngyilkosságok.
Ez nem magyar dolog, a UK-ben is volt hasonló eset. Zárt Facebook csoportban összeesküvést szőttek, hogy gyűlöletbűncselekménnyel vádoljanak meg olyan kutatókat akik az identitáspolitikát és különösen a transzpolitikát nyilvánosan kritizálták.

Ezeknek a dinamikának a terméke, hogy Feró Dalmával a mi ""áldozatunk" lett egy csávó, aki többek között követett az utcán, jelentgette hol és merre és kikkel látott, rendőrségként kérdezgetett ki a nézeteimről, mániásan foglalkozott velem,  a "gyűlölködés ellen" létrehozott Genderfészek nevű Facebook csoportban folyó cyberbullying-kórus egyik vezetőjeként. Ezzel a beszéddel kezdődött, miután felfigyeltek rám, bekerültem a nemkívánatos elemek, gyűlölködők, kirekesztők stb körébe, napi szinten mocskoltak, közveszélyes elmebetegnek, egyenesen "démoninak", értelemszerűen fideszesnek és minden másnak neveztek.
Először csak röhögtünk az egészen. Engem őszintén nem érdekel mit gondolnak rólam ezek az emberek. Csak az a baj ezzel a szintű kvázi nyilvános mocskolódással, hogy veszélyes. Ez a kilövési engedély. Itt nem arról van szó, hogy lehülyéznek, vagy elküldenek a francba, mit érdekelne engem. Módszeresen dehumanizáltak, építettek egy szalmabábot, mindennel megvádolták, aztán ki akarták végezni. Az ‘import TERF invázió Magyarországon című’ szöveg enged következtetni arra mi ment 'zárt' ajtók mögött.
Fő "áldozatunk" személyesen jött el tüntetni egy megnyitóra: ellenem, és "a randizási jogaiért" hiszem számára a leszbikusok bugyija a "plamutpafon" (az üvegplafon mintjára) amelyet a transzmozgalomnak át kell törnie. Több ismerősöm be tud számolni hasonló sztorikról vele kapcsolatban, volt akit fogdosott, volt akit szó szerint hátba rúgott, volt akit öngyilkossággal fenyegetett. A megnyitóbeszédből 1 percet nem bírt ki, rákezdte a műsorát, el is lett hajtva a fenébe, hiába adta alá a lovat Papp Réka Kinga, akinek rögtön meg kellett az alkalmat ragadnia egy kis SJW akcióra. A vicc az, hogy az utána következő performance egy nagyon hasonló történetet figurázott ki, személyesen jelent meg a "transzzsidó".  Lehetne ezt a sztorit még ragozni, itt és itt részletesebben le van írva.

Ha ki lehetne mondani, hogy egy férfiról van szó, nem pedig valami egzotikus elnyomott kisebbségként (transznemű) beszélnének róla, akkor máris más lenne a történet. Akkor ugyan kinek jutott volna eszébe minket hibáztatni, amiért nem álltunk lehajtott fejjel és tűrtük a nyilvános mocskolódását. Talán még Mérő Verának sem, aki a Nem Tehetsz Róla nevű facebook oldal nevében "képviseli az egyetemes emberségességet", hogy a saját szavait idézzem.
Annyi jó van abban oldalban, hogy a félperiférián megjelenő öngyarmatosító diskurzusok tökéletes helyi replikátora, példaként be lehet mutatni.



Mérő Vera lecsapott az esemény eventjében (lásd a screencappeket itt), rögtön el is ítélt (verbális és fizikai bántalmazásért!) viszont nem mondta meg ő kicsoda, és mi köze egyáltalán ehhez az egészhez. Jellemzően erre a közegre impliciten beszélt el megfellebbezhetetlen pozíciókat: egyszemélyben nyomozó hatóság, ítélőszék és ítéletvégrehajtó (és mellé örülne és biztat), és még az istenadta nép nyugalmáért is felel, bocsánatot kérhet bárkitől ‘akit megrázott az inzultus‘.




Csak ahogy Mark Fisher vámpírkastélyában megszületett a Russel Brandről szóló szöveg:

“a poszt szimptomatikus gyűjteménye volt az olyan sznob és leereszkedő attitűdöknek, melyeket mára – úgy tűnik – elfogadható közzé tenni, miközben valaki baloldalinak tekinti magát. A szöveg stílusa szörnyűségesen fölényes, mintha egy iskolai tanár javítaná egy gyerek munkáját, vagy mintha egy pszichiáter mérné fel a beteget.”

Hiába küldték el többen a fenébe, a Genderfészekben közben ment a stratégiázás, egy újságíró az ő kommentjeik alapján írt egy cikket, úgy, hogy ő sem volt ott, de ‘nyilatkoztatta’, Mérő Verát és Antoni Ritát, a Genderfészek alapítóját, akik úgyszint nem voltak ott. Ők tér és idő felett állnak, nem csak minden más ember felett.

Teljesen komolyan le lett írva az MNO-n, hogy mekkora áldozat a provokátor, és két év letöltendő a kisebbség elleni erőszak. A galéria helyett egy kocsma volt helyszínnek megnevezve, és egy random fotóval illusztrálva az egész, amit a galéria árul egyébként. Aztán még aznap levették a cikket, miután nyilatkoztam én is, és nem akartak túl nagy hülyét csinálni magukból.

Azt megjegyzem még, hogy az “áldozatot” kvázi kesztyűbának használják ebben a közegben, jellemző, hogy egyszer kicserélték egy már megjelent cikkben a szerző nevét az ő nevére.

"""Áldozattá válása""" után annyira megdicsőült, hogy nekünk dedikálta a Facebookját, egyenesen politikai tartalmat csinálva a macskámon való mocskolódásból. Ezek napi szinten csinálták ezt velem. Gyakorlatilag napi szinten csinálták ezt velem. Rámszálltak, és békén nem hagytak volna.



Voltak más """áldozataim""" is, például Papp Réka Kinga, aki a DKs politikai bulvár bevonásával (azóta is röhögök azon, ahogy a 444-től elküldték a francba amikor a sztorival házalt, mégpedig azzal a szöveggel, hogy "bárkiről lehetne ilyen sztorikat írni") rendezett nekem egy online lincselést, megspékelve a számba hazudott bocsánatkéréssel, és azzal, hogy teljesen komolyan előadta ő egy kiemelt közszereplő, tehát a ’sérelme’ után hivatalból nyomoz a nemzetbiztonsági hivatal, komolyan, mindezt egy közönséges kocsmai balhé kapcsán. Az ‘áldozatoskodva uszítás’ iskolapéldája volt a szöveg. Leírta, hogy hát azért bagatell ez az egész, de végig az olvasóval akarja kimondatni, hogy jajj te szegény áldozat. Aztán belekever egy egyetemet, el akarja vetetni az öszöndíjam. Nem csak hatóság, szakmai testület. Még az is valami nagy drámaként a fejemre lett húzva, hogy régebben két csávót (amúgy többet is) leöntöttem itallal. Nem ám a volt szerelmem és a részegen bepróbálkozó haverom, hanem két antropológus. Lefogja valaki a kezem, már a számhoz érne, én arcon öntön az italommal, tehát az én Á-L-D-O-Z-A-T-O-M. Itt jött be a bónusz bulvár: erőszakos cselekény, közvetlenül vodkát öntött a szemébe. Egyszerre nagyon aljas és nagyon nevetséges. Ebben az online lincselésben csináltam egy óriási baromságot, sajnos azért mert meg akartam a közegnek felelni amiben voltam. Voltam olyan rettenetesen naiv vagyis inkább idióta, hogy kibéküljek ezzel a Papp Réka Kingával. Jól megjártam, lecsapott az alkalomra, és bocsánatot kért a nevemben saját magától. Közben a rendőrséggel, sőt egyenesen a NEMZETBIZTONSÁGI HIVATALLAL fenyegetőzött.






Kiemelt személy- ilyen jogi kategória valóban van, Orbán Viktor ha mondjuk tanúskodik. Az országban olyan 30-40 személy van aki kiemelt közszereplőnek számítana, már amennyiben elmenne tanúskodni pénzügyekkel kapcsolatos eljárásokban. Nem én mondtam, egy ügyvéd barátom. Dolgozik egy barátom a Kisüzemben, csak röhögött az egészen, nem tud semmi ilyenről. A rendőrség tényleg elkezdhet Facebook poszt alapján intézkedni, mondjuk ha valaki merényletet tervez a parlament ellen. Nem akkor ha leköpik ezt a sötét kis nőt egy kocsmában.

SENKI nem akarta nekem elhinni ezt a nemzetbiztonsági hivatal dolgot, annyira szürreális. Ezért kiratam egy screencappet magánbeszélgetésből. Tudom nem illik, de tényleg teljesen kész ez a sztori. Előtte levő nap még csak a rendőrségről hazudozott (valóságalap: a volt férje rendőröket látott a lépcsőházukban) másnapra egyenesen nemzetbiztonsági hivatal lett a rendőrségből. Telefonon is beszéltünk, akkor is teljesen szürreális dolgokat handabandázott össze, de szerencsére le is írt néhányat:






Másnap, amikor nem volt neki elég, hogy csak úgy kibékültünk:





Még nekem kellene hálásnak lennem, amiért ő végtelen jófejségében kegyeskedik a 'nemzetbiztonsági hivatalnak nem muníciót szolgáltatni'. Egyébként én tényleg megijedtem ezen a ponton. Nem a rendőrségtől vagy NBH-tól hanem a nárcisztikus, gátlástalan hazudozástól. Tudtam, hogy itt esélyem sincs, és jól tudtam.
Épelméjű emberek között ha valaki ilyeneket hordana össze, akkor a világból kiröhögnék a nemzetbiztonsági hivatalával együtt. Sokkoló volt számomra, hogy ilyen szinten nem érdekel senkit a valóság ebben a közegben, csak ugranak a vérszagra, élvezkednek a balhén, de úgy, hogy közben maradjon a kezük tisza, ők csak fellépnek a gyűlölködés stb stb ellen.

A vámpírkastély a polgári-liberális perveziókra épül. Ebben a közegben a katarzis a kis fakó érzelmi repertoárjuk közepette ha megtaposhatnak valakit, ha visszaigazolódik a saját felsőbbrendűségük. Gondolatok itt nincsenek, csak pozíciók. Az egyenességet rettenetesen büntetik ebben a közegben. Életemben ennyire savanyú, kicsinyes, passzív-agresszív emberekkel nem találkoztam. “A stílus maga az ember.” Ennyit értenek a világból, felszínesség, magamutogatás, a megfelelni vágyás. Cukiskodva, vicceskedve, maró gúnnyal aláznak meg embereket, közben a budai cukrászdában a sütiket csak “ő”-nek nevezik. Minden a képmutatás, közben csöpög a méregtől az egész közeg. Csak a státuszra, csak a pozíciókra mennek. ‘A stílus maga az ember’.

Ebben a közegben folyamatos az egymás passziv-agressziv basztatása, mindenki cipeli a sérelmeit és várja mikor csaphat le illedelmesen-polgárian, amikor más előkészíti a terepet, és valaki más elvégzi a piszkos munkát.

Van aki ezen élvezkedik, mert szadista és pszichopata. Ebben a közegben nem akadály. Sőt, szerintem ez a közeg generálja a szociopátiát az emberekben.





Vannak akik azt képzelik, hogy majd ők nem fognak sorra kerülni ha engedelmesen belerúgnak abba akibe éppen kell. Semmit nem értenek, ha azt hiszik ez a helyzet. Alap feminizmus lenne, hogy azokat eszik meg a legbiztosabban akik kiszolgálják a szörnyet. Próbálnak példát mutatni ha elkapnak egy ilyet mint én, de aki becsicskul azt fix megy a levesbe.

A polgárasszonyok, a vámpírkastély nehéztüzérsége a legkegyetlenebb.
Szép példa, hogy a """"civil"""(poszt-SZDSZ) nők listán 2017-ben egy kb 2 perces kocsmai balhé generálta a legtöbb kommentet. Sajnálkozva, kéztördelve mocskoltak és járattak le, és közben örülnek, hogy meg tudnak szabadulni tőlem. Eldiskurálták, hogy én egy morálisan alsóbbrendű alja senki vagyok (körmönfontan, impliciten, hosszasan, szépen becsomagolva, mint tudjuk a stílus maga az ember) aztán hatalmas évezettel törlik belém a lábukat, miközben felmagasztosulnak a saját felsőbbrendűségükben, és vállonveregetik egymást, hogy kiállnak a gyűlölködés stb stb stb ellen. Nyilvánvalóan élvezkednek ezen, elképzelem ahogy remegnek a morális ítéletalkotás élvezetén.

Soha egyikőjük kérdezte volna jól vagyok-e, soha nem gondolta volna egy sem, hogy nekem jogaim vannak, nem mondták volna, hogy keress egy ügyvédet, vagy beszélj nyilvánosan arról amik veled történtek, de volt bőr a képükön nyilvánosság előtt pszichológushoz küldeni egy sajnálkozó, lekezelő névtelen levélben.




Nem volt még elég, hogy azt kaptam amit a DKs lincselő csürhétől lehet kapni (napokon át halálos fenyegetések) ezek is ugrottak lehúzni egy bőrt rólam, a szaros kis státuszuk emelni a morális ítéletalkotással, közben engem mégjobban eltaposni, hiszen kezdtem eléggé útban lenni. Kedélyesen, finomkodva, szépelegve belém törölték a lábukat, mert szerintük az nekem jó, az ő lábuk olyan szent. Nekem az kell, hogy ítélőszékesdit játsszanak a hátamon taposva, és közben úgy beszéljenek rólam mint akinek alapból nincsenek határai, mint aki életképtelen, mint akinek kell az életébe ez a gyámkodás. Ő reméli, ő nem kér, ő nem tanácsol, ő REMÉLI, mert ő jót akar, ő már tudja mi a jó, ő már tudja kinek mi kell, ő reméli nekem átgázolnak a határaimon és tovább baszogatnak és fegyelmeznek és kutyaként idomíttatnak, mert nekem az kell, ő annyira tudja, annyira biztos a saját bullshitjében, hogy ő REMÉLI. Külön émelyítően gyomorforgató ez a MELLETTE is, megerőszakolják nagy dagályosságukban a magyar nyelvet, hogy minnél lekezelőbben osztogassák a patikamérlegen méricskét igazságot amit a kutya nem kért.
A névtelen levélíró azzal kezdett, hogy ő eltemette a feminizmust, mert ő aztán az egész feminizmust eltemetheti, ő annyira fontos ember, de én csak egy lesajnált kis szalmabáb vagyok, akit felhasználnak az együggyű moralitásdrámáikhoz. Szó szerint egy mondat volt a levélben, hogy "Nem ártatlan.", szépen ponttal a végén. Ítélőszék és nevelési tanácsadó. Ha ők is órabérben idomíttatták magukat erre az összeszorított foggal, fölényeskedve, nyájaskodva alázó stílusra, akkor kérjék a pénzük vissza, mert elviselhetetlen.
Az kit érdekel, hogy emberek nem azért foglalkoznak feminizmussal, hogy levitézlett politikusoknak és mindenféle lobbinak ácsoljanak platformot, majd szépelgegve porig kell őket alázni, tudatni kell velük a helyüket, megfegyelmezni, megregulázni, csak azért is mindenre rátelepedni, mindenkibe beletörölni a lábukat, mindenről az észt osztani, tudja meg mindenki, hogy itt ők diktálnak, ők gyámkodnak más felnőtt emberek felett, basáskodnak, atyáskodnak, fegyelmeznek, nevelgetnek. A kis végrehajtók, végzik a munkát a nagy keselyűknek.

Hatalmas kárörömöt okoz számomra, hogy ami a kis haszonelvű világukból kilóg ahhoz egy éppen összeomlófélben levő tudomány szakemberei kellenek. A replikációs krízis éppen eszi meg a pszichológiát. Egy mintán 100 pszichológiai kísérletből 39-et sikerült maradéktalanul megismételni. Ezen felül Milgram kísérlet, Zimbardo börtönkísérlete, ezek is kuka (megismételni nem is merné őket senki annyira etikátlanok voltak) viszont be lett bizonyítva mekkora csalások voltak a kísérletek körül. Mit csinál közben Zimbardo, például a magyarokat nyomasztja a civilkedéssel, “Hősök Tere”, bizony tökéletes tere a CSR pénzek elköltésének. Viszont az ESP, az érzéken kívüli érzékelés létezését be lehet bizonyítani pszichológiai kísérletekkel, amelyek replikálhatóak. Azt gondolom, hogy a liberális hegemónia egyik utolsó bástyája omlik most össze. Erősebb az evidencia arra, hogy a tudatunk valahogy kapcsolódik (tud kapcsolódni) egymáshoz, mint arra, hogy minden emberben ott a zsarnok és szadista, a mindenki mindenki ellen az ember alaptermészete. Ez feminizmus, nem kéztördelésbe-sajnálkozásba csomagoltan elmondani miért nem komolyan vehető valaki.
A pszichológusozás kicsit olyan is, mint amikor az inkvizíció felajánlja, hogy megtérhet az üldözött. Visszavonja a nézeteit, közben mindenki tudja, hogy ez egy politikai aktus. Politikai aktusba zsarolás, belezsarolni valakit, hogy személyes patológiaként vállalja magára a felelősséget. Ők is érzik mennyire perverz és hazug amit művelnek, csak fel akarják magukat menteni, hogy lehessen élvezkedni a morális ítéletalkotáson. Hiszen én csak egy nyomorult, lesajnált senki vagyok, MELLETTEM, küldjenek, megtanulja... azt hiszik bárki nem lát át a 'kéztördelve mocskolódáson', az empatizáláson ami a fölényeskedés, a minősítgetés eszköze.

Van sok sok sok hatóságoskodás, ítélkezés:


Nincs BUKSISIMOGATÁS! Bizonyára a borsodi SZDSZ 2009-ben lemondott elnökének felmetése, BUKSISIMOGATÁSA fog nekem kelleni. Majd beállok az egész magyar jobboldal mögé a sorba. Biztos.

Egy ponton megérzi az ember, hogy micsoda kéjes örömöt okoz ezeknek amit művelnek. Mások ugyanezt írták le, hogy ezek élvezik, és akkor kezd el igazán fájni amikor rájön az ember arra mennyire élvezik. A legaljasabb, hogy amit csinálnak a teljes dehumanizáció. Aki nem olyan mint ők nem veszik teljesen emberszámba, a nyíltan szadista trollok pedig majd elvégzik a piszkos munkát, és lehetőséget adnak a polgárasszonyoknak, hogy színpadiasan mosdassák magukat.




Eszes Beáta kontent, van sok.

A nagy "feministákat" nem az érdekelte, hogy valakinek tönkre akarják tenni az életet, hogy mennyire megaláztak, és meghurcoltak (sőt ők is beszálltak). Nem az érdekelte őket, hogy társadalmi munkában szociopatáknak ácsoltunk platformot ahova felállva a szexipar jogi környezetének megteremtésén munkálkodhatnak, vagy hogy visszaélnek a nyilvánossággal, hogy intézményt ebbe belekevernek, mintha hatóság lenne egy egyetem. Hanem hogy mit fognak gondolni a szaros kis mozgalmukról, vagy a wmn.hu szintű bizniszükről. Amikor egy nő megszólalt a """"civil"""nők levelezőlistán, hogy halló, mi itt még a saját bevallásuk szerint bántalmazó anyákkal is szolidarítunk akkor ignorálták.

Ebben a közegben úgy beszélnek mindenki mással mintha a cselédjeit utasíthatnák, ahelyett, hogy például arról lenne szó mire ment el a rendszerváltás óta NGO pénz, mennyi, mi impaktja volt, hogy lehetne mérni... nem, az a téma ki beszél csúnyán! Ez a mániájuk.

Az alábbi szép screencappek abból az alkalomból születtek, hogy rá akartak minket venni menjünk el egy olyan konferenciára ami nagyon ellenséges terep lett volna, és nem akartunk elmenni.








Kussoljunk, tűrjünk, sőt, urgáljunk úgy, ahogy ők fütyülnek. Ha elküldjük őket a francba akkor áldozatok.

Számomra a taktikai szavazás volt az utolsó utáni csepp (aztán az utolsó utáni-utáni ez a cikk). A taktikai szavazásból szépen kiderült, hogy mennyire tartják a szavazóikat: mint egy zsák krumpli amit adnak vesznek. A hatalom megragadásáért elvek feladása, hatalomtechnika összeszivecskézve lelkes naiv emberek ingyenmunkájából.
Az lett volna az érdekem kezdetektől, hogy szabaduljak ezektől az emberektől, akik jellemzően inkább megmérgeznek mindent, ahelyett, hogy végre ne a jobbágyaikként tekintsenek mindenki másra. Sajnos leépítette a pszichés védekező rendszereim ez a mérgező közeg. Én se hittem volna, hogy ilyen szinten tudnak manipulálni, láttam sok dolgot, sok kritikai elméletet olvastam. Pokoli volt ráébredni mennyire behúztak a csőbe. És ráadásul végig ott szólt a sziréna a fejemben, hogy ez nem jó. Ezen a ponton éreztem először, hogy itt valami nagy gáz van, amikor az számított milyen ruha van valakin, nem az, hogy építettek egy űrszondát, ami leszállt egy mozgó üstökösre.
Mint érdekelne engem, hogy például 2011-ben ki milyen viccet mesélt, vagy milyen felirat van valami bögrén vagy zokin. Ahogy Mark Fisher fogalmaz: "A vámpírkastély a bűntudat terjesztésére szakosodik. Egyszerre hajtja egy pap vágya, hogy kiátkozzon és elítéljen; egy pedáns akadémikus vágya, hogy első legyen a hiba látványos meglobogtatásában; és egy hipszter vágya, hogy egy legyen a kifinomult belső kör tagjai közül. " Végtelen kicsinyesek, ostobák, és kegyetlenek hozzá.

Túl sokat tűrtem el, mert azt akartam, hogy legyen valami. én is azt tettem amivel másokat vádolok: nem éltem a valóságban. Nekem ez a szar reálisan éveket vett el az életemből. Nem hiszem valaha annyira vidám és önfeledt leszek mint mielőtt a magyar feminizmussal találkoztam volna. Évek lesznek mire újra bízni fogok tudni emberekben. Én azt hittem a feminizmus egy módszertani eszközkészlet, amelynek segítségével megláthatja az ember a saját helyzetének rendszerszintű összefüggéseit, a történetitől az osztályig. Egy kritikai diskurzus, egy politikai mozgalom(volt). Nem erkölcsrendészet, nem isteni kinyilatkoztatás, nem jóemberverseny, álszentségverseny, és legfőképpen nem a szexipar lobbija, vagy politikai propaganda ami a magyarok alsóbbrendűségéről szól.
A közös pont az aktivizmusokban a progresszióhoz való dörgölőzés, amit a közbeszédben gyakran liberalizmusnak neveznek, holott nem sok köze van a liberális politikafilozófiához, a feminizmushoz meg még annyi se. Szerintem ennek az oka az önjelölt felzárkóztató élcsapat hosszú magyar történeti hagyománya, ez összekapcsolódik tágabb folyamatokkal, például azzal, ahogy a moralitás, társadalmi hasznosság felmutatása válik a disztingválódás terepévé, a becsület és méltóság helyett az áldozati státusz fog kiemelt szerepet kapni.
Volt olyan pont, hogy a saját fejem vertem a falba a stressztől, mert a ''felülemelkedést' kellett kifelé mutatni, mert azt éreztem nem tudok mit tenni, és annyira igazságtalan és mocskos az egész, mert az én dolgom, hogy álljak lehajtott fejjel és tűrjem, hogy ömlik az arcomba a szar, nehogy megsérüljön a tökéletes áldozat imázs.
Ha akkor elpattan egy ér, és meghalok, vagy ha lett volna mondjuk egy mániás depresszióm és ez a trigger és megölöm magam akkor direktben felelős lenne ez a társaság.

A szomorú igazság, hogy semmit se ért el ez az aktivista közeg, sok pénz eltaposásán, és pár politikai kisvállalkozó médiabrandjének építésén kívül. Itt a harmadik kétharmad, erre ezek néhány tízezren ordítanak a parlament előtt, hogy "mi vagyunk a többség", hiszen az ő szavuk az a valóság és igazság. Nem kell annyira senkinek ez az egész kilóra ideimportált ripacskodás, de összekennek vele mindent, a kulturális közeget teljesen kicsinálja a morális tetszelgés, a kultúra megterhelése olyan dolgokkal amikkel sosem kéne, például NER leváltása vagy hajléktalanság felszámolása. Politikának ez nem politika. Ez színjáték, parasztvakítás. Az illúziót szolgáltatják, hogy ittvan a morális fölény, lehet gúnyolódni és taposni mindenki máson. Ripacskodva előadott posztpolitika.
Annyira jól nem élnek meg ezek az emberek az egészből, egy multinál többet lehet keresni. Nem hiszem, hogy egyáltalán felfogják a jóindulatú, leginkább sérelmek által mozgatott, közösséget kereső aktivisták, hogy a legpiszkosabb politikai munkát végzik el, a kis önjelölt élcsapat, a morális fölény mindenkori letéteményese. Tipikus példa erre ez a film. "Demokrácia magyar módra". 300 000 euróból elmondani a nyugati tévénézőknek, hogy Magyarország egy olyan ország, "ahol hidegek a telek, és mindenki annyit ér amennyije van" (ezt kb szó szerint németül). A ragyogó szemű, helyes fiatalok összefognak a tisztes szegénységben élő hajléktalan 'aktivistákkal', közben a Blahán hullámzik az arctalan tömeg, azok a rossz alja magyarok.
Mi is szerepeltünk(volna) Feró Dalmával az ARTE egy reprodukciós jogokról szóló dokumentumfilmjében. Szó szerint sarokba szorítottak, olyan volt mint egy vallatás. Végig a szánkba akartak adni dolgokat, kimondatni velünk, hogy azorbánrossz, mintha fohászkodnánk a műveltnyugathoz a szegény elnyomott magyarok nevében. Kellett olyan snitteket felvenni, ahol "you should look like heroes". Belezsaroltak. Nem voltunk elég csicskák, nem kerültünk bele a végső verzióba, pedig két napot forgattak velünk.
Volt amikor a svéd dissident blog kért fel közreműködni egy számban, de nem hozták le a cikkem (művészet, aktivizmus, cenzúra) mert képes voltam leírni, hogy ha felmászik az ember egy kb 30m-es "Anyaszomorítók" feliratú molinóval a fundamentalisták-NER csúcstalálkozójának épületére, akkor annyi történik, hogy meg fogják kérni másszon le, de ha csinál egy ilyet rászállnak és tönkre akarják tenni az életét. Amíg elő nem kerültek a ""civilek"" a legrosszabb ami történt annyi volt, hogy ügyvédek leveleztek intézményekkel.

Nem kíváncsi itt senki a mi gondolatainkra, ez egy reprezentáció-ipar, ami morális pozíciók kijelölésén és felmutatásán keresztül legitimál geopolitikai viszonyokat és gazdasági függéseket.


Nincs elfogadott definíciója annak mi művészet mi aktivizmus, és körübelül azonos az eszközkészlet. Csak mint a guerillamarketing. Aktivizmust azért csinálják, hogy direkt impaktja legyen, a művészet pedig kultúra saját magáért, az avantgárdoknak a szellemisége is tovább él, nem csak az eszközei. A művészetben más intenciók vannak mint az aktivizmusban. A megismerés, tapasztalás, kifejezés terepe. Magyarán a művészek idealisták, és ez így is van jól. Milyen kortárs művész az aki a legalacsonyabb közös nevezőt keresi, aki meg akar felelni? Maximum aktivista, kis zsebpolitikus, cukimukika. Művészeknek nem dolga megnyerni embereket, nem is kell, nem vagyunk politikusok.

A művészeti közegbe nagyon magas a belépési küszöb. Ma már azt mondom, hogy hála istennek. Szubjektivitással bármi, vagy test és köztér, ezek puskaporos dolgok. Vásárra fogja vinni a bőrét az ember. Viszont ott van a feltételezés, hogy békén fognak hagyni, nem fognak a félnyilvánosságból kirángatni. Velem ezt például felrúgták, az aktivista banda. A művészeti közegben alapvetően jóindulat van az emberekben egymás iránt. Nem úgy találkozunk, hogy egy délutánon át majomjárásban kellett labdát dobálni meg a többi csapatépítő hülyeség. Nem töltött el senki éveket mondjuk a DK holdudvarában, nem a magyar politikai mocsárban szocializálódtak ""civilként"". Össze vagyunk zárva egy életre. Nekem kb 15 év munkám van abban, hogy csinálom amit csinálok, nem értek semmi máshoz és NAGYON nem tetszik ahogy vaddisznócsordaként jön ez a gátlástalan politikai kisvállalkozó banda és széttúr mindent maga körül.
Az aktivista eszközkészlet része a 'taktikai kedvesség'- maga az érzelmi zsarolás. Nem opció nem összebarátkozni velük. Mint amikor a politikusok mennek a kopogtató cédulákért, meg akarnak nyerni maguknak, hasznos lehetsz még. Először fene nagyon kedvesek, mindenkitmegértenek és befogadnak, közben pedig szerencsétlen kallódó embereket fanatizálnak és felhasználnak.

Ilyen közegben nem lehet gondolkozni, gyomorgörcs van. Meg sem lepődtem rajta: ja, hogy normális embereket sokkol, hogy a gyerekeket leláncolva a földre akarják ültetni, csak mert fehérek? Szomorú nagyon, de engem nem lepett meg.
Itt rendesen vallatások vannak, belemásznak emberek magánéletébe, hatóságoskodnak ahogy bírnak, mindig mindenki zsarolva van. Egy barátom a szerelmétől akarták elválasztani, rendszeres, hogy személyeskednek, az ember családját mocskolják és belekeverik mindenbe.

párbeszéd jeligére:










hatóságoskodás:


Ez a kiscsaj (értelemszerűen híres értelmiségi lánya) ököllel arcbavágott valakit bosszúból mert az illető kb 3 hónappal előtte beszólt neki. Aztán lejárató kampányt kezdett ellene, és mindenhol el akarja lehetetleníteni, mert szerinte "bántalmazó", csak úgy mint elmondása szerint fél Budapest. A likeolókról hasonló remek sztorik vannak. Az egyikőjük azzal hipszterkedett, hogy hajnalban lement a Vittulába és rávakuzott a részegekre. Aztán megfenyegették egy-két perrel, mert nem a barátait fényképezte (ahogy a sztorit a médiában elbeszélte) hanem igen gyakran teljesen idegeneket. Most úgy beszélnek velem, mintha joguk lenne minősítgetni ("minősíthetetlen viselkedésed") mintha én nekik tartoznék elszámolással. Milyen jogok kérnek számon, miért kellene nekik megfelelnem?

Rossz ötlet volt bármit elkezdeni magyarázni ennek a közegben, tálcán kínáltam fel magam politikai eszköznek, hogy igazolni tudják ők a gyűlölködésel stb stb állnak szemben. Ez kell nekik, mit érdekli a legtöbb embert itt ki mihez ért, vagy a feminiznus mint kultúrakritika. Kész kulturális scriptek vannak, kilóra ideimportálva, kézivezérléssel Londonból, Berlinből megy az INGO szféra, a terepen a végrehajtók, jelentenek néha a központnak.

A két flagship ügy leplezi a legjobban le ezt a közeget. Vidéki családanyának nincs női princípiuma, női lelke, vele született nőiessége, de második kerületi férfinak van, amennyiben transzneműnek érzi magát. Ennek semmi értelme. Semmi. A női princípium ellen ágállók hirtelen beleállnak abba, hogy velünk született gender identitás? Ugyanez a szex'munka'. Hölgyem legyen inkább kurva üdvözli a jövőt a """""feminista"""" média. A stigma eltávolítása címszóval a szexipar normalizálása, a szexipar jogi környezetének megteremtése. Ez egy kilóra idehozott franchise, amiről sokat elmond, hogy az egyik fő aktor, az Amnesty policy tanácsadóját elítélték emberkereskedelemért.

Vannak sztorik ebből a közegből amik még parábbak mint amiket leírtam, például amikor valakit ártatlanul megvádoltak szexuális erőszakkal csak azért, hogy kicsináljanak 3 nőt, köztük engem. Nem akarok belemenni, túl mocskos, túl gonosz, túl sokan vannak benne. Van a városban még egy Weiler Péter ügy, csak még mocskosabb. """"Civilek"""" az a banda is.

Sajnos ki kell mondanom, hogy nagyon sok kárt okoz ez a közeg. Nem feminizmus ami megy, hanem maffia és 1984, összekapcsolódva Budapest legrosszabb kulturális mintáival, a kicsinyességgel, házmesterkedéssel, egymás eltaposásával. Keservesen megbántam, hogy ennek a szarnak valaha toltam a szekerét. Csak egy mentségem van, hogy a feminizmus elvileg értelmes dolgokat jelentene, például meg lehetne érteni kinek a teste miért és hogyan, ki számára válik erőforrássá, biológia és kultúra hogy kapcsolódik össze, benne van a liberális individualizmus kritikája, modernitáskritika, például miért hülyeség, hogy rendes ember szépen beszél (mondjuk ez triviális). Nem magától értetődő, hogy a feminizmus áldozatverseny és politikai kisvállalkozókkal teli kígyóverem.
Ha tényleg feminizmus lenne, akkor kiscsajok ráznák a műkörmüket a Youtube-on, a saját szavaikkal beszélnének a saját közegüknek, nem politikai kisvállalkozók marnák egymást, hogy ki nyilatkoztatja ki mi az ‘emberségességes’ mi a ‘túlkapás’. De ha új szereplők lépnek be a mezőne, akkor megmozdul a mező, és nem lehet a mező képviseletében a koalíciókat kötni. A műkörömrázó kiscsajok útban lennének a szóvivőknek. A szexipar jöhet, a műkörmös kiscsajok nem. Jobb is nekik, azt láttam, hogy tisztességes emberek hamar kipörögnek, vagy óriási áldozatokat hozva dolgoznak mások helyett is.
Lényegtelen, ki mit mondott vagy csinált, a lényeg, hogy meg lehessen a szerepeknek feleltetni embereket, kellenek az ellenségek, hogy lehessenek megsértődők, mások nevében megsértődők, sértettek. A szerencsétlen aki eljött ellenem """tüntetni"" ugyanúgy egy politikai eszköz, mint ahogy belőlem is azt próbáltak csinálni, igazolva, hogy ők a "gyűlölködéssel" állnak szemben.  Hazug és perverz az egész. Ez a lejáratássorozat a legundorítóbb dolog ami életemben történt velem.

 A pozitív oldala viszont, hogy nagyon megszerettem a szakmámat. Lehet nem élnék nélküle. Pierre Bourdieu, a vidéki postás fia aki a francia tudomány csúcsán kötött ki harcművészetnek nevezte a szociológiát. Megvédheti magát az ember, de nem szabad visszaéléseket elkövetni. Én azért tudtam magamon segíteni, mert személyes támadást és sérelmet ki tudtam vinni az absztrakt ideák szintjére, a legmocskosabb szarban is tudtam értelmet, logikát keresni, rájöttem hova vezetnek a szálak, milyen érdekek ütköznek itt, hogyan és miért vagyok útban. Az én munkám megérteni hogyan és milyen politikai munkát végeznek a szubjektivitás regiszterén, milyen kódjai, diskurzív stratégiái vannak ennek, milyen habitusokkal operál milyen jelentés milyen nyilvánosságban. Absztrakt dolgoknak tűnnek, amíg egy nap vért nem akar a vámpírkastély...
A saját történetem írom le. A vámpírkastély tette ezt velem, végig provokáltak. Ezért nem akartam magam mosdatni, és nem is kell, jól tettem, hogy nem mentem ezekbe a játszmákba bele. Nem tartozok nekik azzal, hogy beállok a sérelemversenybe, vagy a harcba a morális magaslatokért. Az az ő terepük. Nekem nem kell. Megvetem.
Évekig provokáltak, most megkapták amit akartak. Kivittem a személyességem, a személyes sztorim a nyilvánosságba. A róluk szóló személyes sztorim. És nem élek vissza semmivel, magamat védem meg. 




A végére egy megjegyzés: Nyilvánvalóan magasról szarok rá, hogy most fideszesnek/gyűlölködőnek elmebetegnek fognak nevezni, hallottam én már mindent. Utoljára még szeretném az egész bandának azt mondani, hogy basszák meg a rohadt tetves kurva anyjukat, és baszódjanak meg forever. Ez a valódi felemelkedés, nem úgy tenni mintha mi sem történt volna és nyájasan mosolyogni.

Popular posts from this blog

A budapesti vámpírkastély

Vámpírkastély perverzióból és hazugsából - ezek el nem bírnak kussolni! ÖNCENZÚRA NÉLKÜL

Viszlát 2018, viszlát ""feminizmus""" ""baloldaliság"""

A polgárasszonyok- budapesti vámpírkastély II.