Ezt láttam én a magyar feminizmusban.
Ez a poszt egy hosszú folyamat szintézise. Elkezdtem blogot írni, és lassan jöttek a sztorik, lassan és nehezen. Ismételten bocsánatot kérek, ismételten csak és kizárólag saját magamtól amiért ebbe a rémálomba valaha belekeveredtem. Felismerem a saját sztorimat mások történeteiben, a csoportos kicsinálásokban, a passzív-agresszív kis leszámolásokban. Amikor elkezdtem a vámpírkastélyról , az identitárius álbaloldal fellegváráról beszélni, mások más közegekből is az enyémhez hasonló sztorikat mondtak el. Volt aki évekre kikészült, hazaköltözött vidékre, eltűnt. Voltak öngyilkosságok. Ez nem magyar dolog, a UK-ben is felhasználják a közösségi médiát a kényelmetlen dolgokat mondó kutatókkal való leszámolásra : például zárt Facebook csoportban összeesküvést szőttek, hogy gyűlöletbűncselekménnyel vádoljanak meg olyan kutatókat akik az identitáspolitikát és különösen a transzpolitikát nyilvánosan kritizálták. Ezeknek a dinamikának a terméke, hogy Feró Dalmával (itt az ő blogposztja a t