A végére valami fontos
Szerintem lassan teljesen világos mindenkinek, hogy a cancel culture-ként megnevezett közösségi médiás színjátékok nem szólnak semmiről, csak a hatalomszerzésről, és a konkrét erőszak, elnyomás, igazságtalanság ellen annyit érnek mint egy fél pár lyukas zokni. Amikor ez a jelenség elkezdődött, 2016 tájékán, én nem akartam elhinni, hogy igaz amit látok, hogy emberek aktívan tesznek azért, hogy áldozatként ismertessék el magukat. És tényleg nem ismer határt a telhetetlenségük, minden szalmaszálba kapaszkodnak, és verik a seggük a földhöz, és ripacskodnak egymás előtt.
Az antik mágia történetéről
szóló könyvben olvastam, hogy egyes római szerzők szerint a fekete mágia
alapja az irigység, és két módon lehet védekezni ellene. A nyitott
tenyér az egyik, vagyis add oda amire irigyek. Aki azt mondta, ha
megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel belehalt. Mártír lett.
A másik
védekezési mód a fascium, a fallosz. Lófaszt a pofájukba. Ezért van
tabusítva az agresszió egy kizsákmányoló közegben. Akinek tűrnie és
kussolnia kell nem szolga, hanem rabszolga. És ha mindenkit sikerült
volna beidomíttatni a 'higgadtságra', akkor az emberiség nagy része még
mindig aranyat bányászó rabszolga lenne.
Egy másik cancelelt úgy fogalmazta meg, hogy "keselyűk moralizáltak felettem". Felettem történelmi bűnök elkövetői ítélkeztek.
Ehhez a rátelepedéshez voltam én útban, ez volt az igazi 'bűnöm'. ENNEK A HÁLÓZATNAK TÖRTÉNELMI BŰNEI VANNAK. DATADAT. Ez az én véleményem, és fenntartom. Elmegyek egy bíróságra szociológuskodni, nagyon szívesen érvelek és állítok. Sokat elmond erről a közegről, hogy féltek, ti féltek egy valóban autonóm embertől. Ezért támadják a személyemet, és azt forgatják ki és próbálják mocskolni ami szép és értékes bennem, és amihez ők kicsik és kevesek: az egyenesség és őszinteség.
Az a közeg, ahol
az agressziót büntetik és nem az erőszakot ÉLETVESZÉLYES. Nekem az
papolt a legnagyobb szemforgatással higgadtságról meg erőszakmentes
kommunikációról aki az behozott az életembe valakit aki megfojtotta a
barátnőjét. Bóné Ferenc, folyamatban a tárgyalása, szóval egy valódi
gyilkost nevezek gyilkosnak. Nem akarnék ezen spekulálni, de
hozzátartozik a témáimhoz- tudott volna a meggyilkolt védekezni,
legjobban azzal, ha szakít. Ha nem tűr. Ha nem kussol. Korábban is
írtam, hogy a reaktív agresszió életet menthet, és belőlem az akarta
kiidomíttatni, aki behozott egy gyilkost az életembe, és nem mondta el
róla milyen ügyei voltak korábban, pl felfüggesztett párkapcsolati
erőszakért. Azelőtt is pszichózisig aljasodott játszmákat játszott
velem, lásd itt.
Ha jóindulatot feltételezünk róla, akkor veszélybe sodorta az életem,
ha nem feltételezünk róla jóindulatot (a napnál is világosabb, hogy
semennyi jóindulata sem volt) akkor ez az illető egyszerűen az életemre
tört. Ez a sztori annyira súlyos, hogy persze ki kellett forgatnia,
és az én még meg sem vásárolt fegyveremmel fenyegette saját magát, hogy
facebookos színátékkal terelje a figyelmet a gyilkosságról, és abban a
közeg, és saját maga felelősségéről. Életemben nem ártottam neki, sőt,
egyszerűen önmagaként viselkedett amikor azt hitte megteheti. A
diktátor asztalához (szó szerint, a volt pártházban a diktátor
asztalához, lásd PTI TEM sztorik) odapöffeszkedett kis cselédmentalitású
erdélyi, aki azt képzelte most neki szabad diktátort játszania. Minden
gátlás nélkül használt ki embereket, mohón, ostobán, erkölcstelenül,
minden belső tartás nélkül játszmázott és törtetett, és amikor ennek
következményei lettek, akkor megpróbált bűnbakképzéssel és áldozatot
játszással segíteni magán. Ilyen embereket kellett ‘megérteni’, vagyis
szemforgatva elviselni, sőt, támogatni. Tizenx éven át így pátyolgattunk
mohó, ostoba, frusztrált emberekből életveszélyes játékokat játszó
szociopatákat. Van akiben egyszerűen semmi gátlás nincs. Aki az életed
felett a kontrollt akarja elvenni tőled, aki saját magaddal akar
szembefordítani, aki el akarja hitetni, hogy nem húzhatsz határokat,
végső soron az életedre tör.
Van egy szint amikor már nem
számít ki mit fog gondolni, és amúgy sem tartozik senki elszámolni
feminizmus címszóval károgó, SZDSZ-ből levitézlett szipirtyóknak,
élvezettel aljaskodó belvárosi kislányoknak, és amúgy senkinek. Mindenki
úgy vágjon el mérgező embereket az életéből ahogy tud, és senkinek
semmi joga mások konfliktusaiban döntőbírót játszani. Lehet az életem
mentette meg, hogy nem kussoltam el és balhéztam, de attól biztos
megmentet, hogy nem kell történelmi bűnök elkövetőitől mosakodnom. Én
ugyan nem tartozom ebbe a hálózatba, ők is mondják, én is. Tényleg nem.
Ha valami miatt valaha mosakodnom kell majd az annyi, hogy miért nem
tettem még többet ellenük. Csak és kizárólag ez a jogos kérdés. Nem is a
polgári etikett, meg ki beszél csúnyán, meg az erőszakmentes
kommunikáció, meg a 'higgadtság'.
Ha lenne hajlamom pánikbetegségre én már reálisan nem élnék. A cancel culture által okozott károkról is egyre több kutatás jön, és 2023-ban már ember nem vitatja, hogy veszélyes és káros. A kérdés, hogy mennyire. Egyre több evidencia van arra is, hogy a netes trollok nem átlagemberek, hanem szadisták és nárcisztikusok. Ez is közhely lassan. Azóta kiderült az is, hogy az egész DK-s lincshálózatot USA pénzekből támogatták. (https://telex.hu/valasztas-2022/2022/04/02/datadat-kampany-mindenki-magyarorszaga-mozgalom-sms-adatok), mégpedig választási csalás elkövetésének az eszközeként.
Ezek, EZEK beszéltek rólam úgy mint valami veszett kutyaként, mégpedig azért, mert a saját belső morális mércém, és nem az ő parancsaik szerint cselekedtem. Mert tízezer forintokon marakodó törtető ringyóknak neveztem tízezer forintokon marakodó törtető ringyókat. A dolgok azok amik. Az állat pedig az, aki tűr és kussol. Az egy barom. Én pedig bocsánatot kérek és kértem CSAK, ÉS KIZÁRÓLAG SAJÁT MAGAMTÓL, az egyetlen embertől akinek a józan ítélőképességén múlott, hogy egy cancelelés nem végződött tragédiával. A higgadtság ennyit jelent, hogy valaki stressz alatt tud döntéseket hozni, nem pedig képmutatásnak és pöffeszkedésnek azt a taszító keverékét amit annak szoktak nevezni a posztbolsevik körökben. Valószínűleg jobban ismerem a zsigerig álságos belvárosi színjátékaitok szabályait mint ti, csak nem vagyok hajlandó azok szerint játszani. Szabad ember vagyok, és az is maradok.