Mindannyian politikusok vagyunk? Elmehettek ti a francba, az egész aktivizmussal együtt!
Remélem módszeresen száma fogja venni az utánunk jövő generáció, hogy az aktivizmus milyen károkat okozott az egész társadalomnak. Én leírtam egy korábbi posztomban a saját kalandjaim, és még csak nem is az összeset. Sose kerestem ezt a közeget, de nem tudtam megúszni, annyira rá vannak telepedve mindenre ami művészet és társadalom. Kereste ezeket a halál, jézusmária.
A feminizmushoz leginkább kritikai elméleteken keresztül lett közöm. Egy valódi nagy sérelmem van (vagyis volt mielőtt láttam az aktivista közeget) ami közéleti kérdés, hogy '''ellenzéki''' vénemberek budoárt csináltak intézményekből, és bónusz-sérelem, hogy amikor a metoo kirobbant az internetes erényfitogtatók hogyan lehetetlenítettek el minden intézménykritikát, pedig korrupciós ügyekről kéne szó legyen, állami erőforrások elcsatornázva privátba.
Akkor már azt is elmondom, hogy eléggé leszarom ki van kormányon. Gyurcsányt még jobban megvetem mint Orbánt.
Ott is ahol művészet, ott is ahol politika kellene legyen sok kis zsebforradalmár tépi, marja tapossa egymást, hogy felálljon a hordóra és szónokoljon. Nekem azt tanították otthon, hogy ha felállsz a hordóra, belelőhetnek a Dunába. Dehogy lőnek, tapsolnak hozzá. Érdemes megnézni Gulyás Márton festékdobálását. Direkt előre kitalált maníros provokáció, pomo forradalmárkodás, spektákulum. Egy éjszaka előzetesben, mennyivel egyszerrűbb mint megérteni mit csinál ez az 'új típusú gazdasági model', milyen retorika milyen függések és a többi. Ha otthon ülsz és olvasol nem fog érted tüntetni a tömeg bocsánat a tünetésjunkiek. Ezek teljesen komolyan azt képzelik, hogy majd ők fogják a NERt megdönteni. Ez LARPing, legyél te a kis élcsapat ami vezeti a magyarokat a felzárkózásban, hosszú történeti hagyománya van ennek. Fenntartják a posztpolitikai konszenzust- jók a rosszak ellen, moralitás, sőt morális pánik van nem politika. Orbán lennék úgy örülnék, hogy az ellenzékem egy majomketrec az Alkotmány Utcában, ahol a cukicivil szívjóság nevében megmondják kire kell szavazni. Nem is értem miért nincs nagyobb botrány ebből az egész taktikai szavazásból, ezek Isten tudja milyen pénzből a sátán elleni harc nevében szereztek szavazatokat a Jobbiknak, DKnak, MSZPnek, úgy, hogy a pollokból teljesen egyértelmű volt a dolog kimenete. Hatalomtechnika, csavarral. Ki vállalja ezért a felelősséget? Ki tudja visszaadni azokat a szavazatokat? Nem jött be amit ígértek, és tudni lehetett előre. Kinek nem nyilvánvaló, hogy ezeknek a cukicivileknek közös networkjei, közös érdekei vannak a kis ''ballib'' pártokkal? Mindezeket már elmondták politikával foglalkozók, most arról akarok írni, hogy a szakmám hogyan csinálja ki az aktivizmus. Mit tesz a kulturális közeggel, miért és hogyan csinálja ki az olyan művészetet és kultúrát ami nem menekül fel valami intézmény dohos falára.
Nincs elfogadott definíciója annak mi művészet mi aktivizmus, és körübelül azonos az eszközkészlet. Csak mint a guerillamarketing. Aktivizmust azért csinálják, hogy direkt impaktja legyen, a művészet pedig kultúra saját magáért, az avantgárdoknak a szellemisége is tovább él, nem csak az eszközei. A művészetben más intenciók vannak mint az aktivizmusban. A megismerés, tapasztalás, kifejezés terepe. Magyarán a művészek idealisták, és ez így is van jól. Hülyét csinálni magunkból feltétel. Régebben kb egymásra licitáltunk ki tud magából nagyobb hülyét csinálni, és nagyon felszabadító volt. Milyen kortárs művész az aki a legalacsonyabb közös nevezőt keresi, aki meg akar felelni? Maximum aktivista, kis zsebpolitikus, cukimukika. Művésszeknek nem dolga megnyerni embereket, nem is kell, nem vagyunk politikusok.
A művészeti közegbe nagyon magas a belépési küszöb, és ez így van jól. Szubjektivitással bármi, vagy test és köztér, ezek puskaporos dolgok. nem csak tanulni, edzeni kell hozzá, meg kell erősödni, hogy vásárra tudja vinni a bőrét az ember. Viszont ott van a feltételezés, hogy békén fognak hagyni, nem fognak a félnyilvánosságból kirángatni. Velem ezt például felrúgták, az aktivista banda. Folyamatosan emberekkel kell dolgozni, emberek között kell lenni, de nem az az alapvetés, hogy mindenki hátba akar szúrni. Érző lénynek kell lenni, és ezt nem lehet nyíltság, a világra való nyitottság nélkül. Össze kell csiszolódni a pályatársakkal. Ennek megfelelően alapvetően jóindulat van az emberekben egymás iránt. Nem úgy találkozunk, hogy egy délutánon át majomjárásban kellett labdát dobálni meg a többi csapatépítő hülyeség. És nem töltött el senki éveket mondjuk a DK holdudvarában, nem a magyar politikai mocsárban szocializálódtak ""civilként"". És össze vagyunk zárva egy életre. Nekem kb 15 év munkám van abban, hogy csinálom amit csinálok, nem értek semmi máshoz és NAGYON nem tetszik ahogy vaddisznócsordaként jön ez a gátlástalan politikai kisvállalkozó banda és széttúr mindent maga körül.
A művészeti közegben az emberek nem azért kedvesek mert gyávák vagy szerencsétlenek, hanem mert jobb így élni. És sok bátorság kell hozzá.
Az aktivista eszközkészlet része a 'taktikai kedvesség'- maga az érzelmi zsarolás. Nem opció nem összebarátkozni velük. Mint amikor a politikusok mennek a kopogtató cédulákért, meg akarnak nyerni maguknak, hasznos lehetsz még. Először fene nagyon kedvesek, mindenkitmegértenek és befogadnak, közben pedig szerencsétlen kallódó embereket fanatizálnak és felhasználnak. Leírták sokan, hogy koalíciót kötnek felsőbb osztályok az alsókkal, hát nemtudom én nagyon nem merek ilyen nagy makro dolgokat direkt példákra lehozni, de lehet ebben valami. Abban is, ahogy az antropológia ír a "gyengék hatalmáról", vagy a rituális szerepcserékről, amik csak újra megerősítik a társadalmi hierarchiákat, hiszen máshogy milyen abszurd lenne a világ. Ha már antropológia, eszembe szokott jutni sok rituális dolog, pl az esőtánc, valami egészen alapvetően emberi, mágikus gondolkodás ez, hogy kb vered a segged a földhöz és ordítasz, és akkor majd jobb lesz neked. Szerintem Orbán Viktort is hamarabb lehetne leváltani mondjuk esőtánccal, vagy toporzékoló háromévesekkel.
Egyébként a személyes megfigyelésem, hogy életemben nem találkoztam ennyire infantilis emberekkel, pedig megjártam sok dolgot. Nem individuálódnak, csak illúziója van közösségnek, részvételnek, MINDEN a látszat, maga a spektákulum. Ettől minden nihilista és kicsinyes lesz, mert tét nélküli az egész, egy nagy blöff, illetve irreálisak a tétek. Meghasonlanak évek alatt az emberek, mert nagyon lelkesítik őket, és el kell szakadniuk a valóságtól, hogy tovább tudjanak lelkesedni.
Működik a kultúrájuk, mint minden kultúra, naná, éveken át, az absztrakt gépezet (szubjektifikációs mező) ami elrendezi a viszonyulásokat, megszilárdítja a hierarchiákat, ahol kijelölődik kinek hol a helye. A vezéralakok kb a másodikból és tizenharmadikból, sok lelkes frissen Pestre felkerült vidéki meg fogadja a parancsaik, a világ megmentése NER leváltása stb nevében.
A szöveg elején idéztem egy mondatot, hogy "mindannyian politikusok vagyunk", az AVM ideológusától. A szöveg szerint Civil = állampolgár, politika = közélet. Hosszan bele lehetne menni, hogy ez a képlet miért hamis. Vannak barátaim akik politikusok, nem cukicivilek, hanem tényleg politikusok, és látom mit tesz ez velük, milyen áldozat. Soha nem akarnám, soha nem tudnám csinálni, soha nem volt benne abban amire én vállalkoztam. Én meg ez a liberális jóemberkedés, a megfelelés, fujj fujj fujj. Kell a halálnak az ő mércéjük. Szerintem politikusoknak se kéne nekik megfelelni, harmadik Fidesz győzelem után, minek.
A művészetnek nem dolga a szociális munka sem, és nem is alkalmas erre. Persze bonyolult folyamatok vannak amögött ahogy és amiért a részvételi művészet privilegizálva lett, teljesen top down az egész, hosszú történet, EU szintű policyk.
Vissza a személyes tapasztalatokhoz, ez a személyes blogom ugye. Azt írtam a legnagyobb károm a szalmabáb. Sajnos nem, rájöttem, hogy nem. Elvesztettem a bizalmam. Évek lesz mire ujra bízni tudok emberekben.
Ha újra élném az életem, AZONNAL, ahogy ezek az emberek megjelennek, összevesznék velük. Akkor kicsit hisztériáznának, hogy jobbos vagyok/elmebeteg/gonosz, de így meg évek óta megy a műsor, és még arra is elment az energiám, hogy megpróbáljak jóban lenni velük, mit jóban lenni, összebarátkozni. Majd megértenek dolgokat stb. Ez a párbeszéd-hülyeség hatalmas károkat okozott. Alapvetően másban vannak emberek, mást akarnak, lehet ugyanúgy néz ki kívülről, de nagyon más.
Az aktivizmus nekem a szokásos polgári világ, szokásos megfelelés, képmutatás, ültök a közös ebédelésnél, és ha nem mosolyogsz miközben öntik az ardodba a szart, akkor majd jön a sablonválasz, hogy pszichológus/gyűlölködés/Fidesz. Olyan mint egy beteg játék, ki tud jobban sunnyogni és közben képmutatóan előadni micsoda remek ember.
A civilben csillagász, hobbiból trollvezér Szécsi Dorottya az iskolapélda erre, aki csendesen, hátulról irányítja a szálakat a Szarfészekben, a facebook csoportban, amit a "transzfóbia ellenes" feminizmus ellen szerveztek (mégpedig mielőtt bárkinek eszébe jutott volna egyáltalán ezzel foglalkozni). Amiket ott 'metszetszemlélet' néven összehordanak nem félműveltség (olyan szerintem nincs is, annyira sok tudás van manapság) ez kártékony blöffölés kifelé, befelé pedig LARPing, live action roleplay, ahol ők most éppen nem hatóságok, hanem valami ideológusok. Nem tudom, hogy pszichopata-e ez a nő, vagy csak egy fantáziavilág rabja, mint ahogy a 'pedofilvadászat' egyesek hobbija, a nap végén az adrenalin. Azt pedig megnézém, hogy ha elkezdek perelni akkor mit fog szólni, és felelnie kell majd azért a szenvedésért amit okozott. Egyáltalán nem hiszek a párbeszédben, sőt, de egyszer úgy leülnék ezzel a nővel beszélni, hogy felfogja-e mit művel. Hogy a szívjóság nevében bűncselekmények sorozatát követik el ellenünk, hogy mennyire áthiszterizálják a nyilvánosságot, hogy érti-e, hogy az ő kis hobbija milyen politikai ügyekbe hogyan kapcsolódik be, hogy a trollbandájuk maga a puha cenzúra.
Van a csodálatos blogjuk, a szabadnem.
Legújabb alkotásukban is szereplek, barátaimmal együtt, ugye jelentésháló, de nehogy szó érje a ház elejét, nem írják ki a teljes neveket. B. Orsolya valami vidéket hivatalokat jár az anyjával, és látványosan siránkozik, sajnáltatja magát. Rendszeres, hogy leírják a nevem és olyan dolgokat adnak a számba, amiket sose mondtam. Már meguntam ezzel foglalkozni, szarok már rá, de az önsajnáltatásukat, a kesergésüket a mi szánkba adni, ugyan minek? Hogy végre felfogjuk mekkora á-l-d-o-z-a-t-o-k? Persze ha mi egy szót merünk szólni, az gyűlölködés, mi más lenne, akkor is áldozatok, mindig.
UPDATE:
Kicserélték a neveket, vagyis csak F. Dalmát és B. Orsolyát, mert mi írtuk le a blogjainkon az esetet.
Természetesen csináltunk screencappet a régi verzióról:
1.
2. verzió
3. verzió
Magyar népdal, írta Szécsi Dorottya, Gergely Dóra Viktória verse.
Kesztyűbáb, belebújnak a szerencsétlennek a seggébe, a """gyűlölködés""" mi más ellen. A komoly, rendes emberek, akik tanítónénisen papolnak aztán a "gyűlölködésről", és képviselik bele a vakvilágba az "elnyomott kissebbségeket".
Soha semmi közük nem volt a társadaltudományhoz, alapvető szavakat nem tudnak helyesen használni. Kaptak választ (a válaszoló peddig többek között azt, hogy ő "egy szellemi bűnöző", akinek "sem erkölcse, sem lelkiismerete"). Egyébként a cikk végén a link jó kis pamutplafonozáshoz vezet, ugye az újbeszélben a pamutplafon a leszbikusok bugyija amit át kell törnie a transzmozgalomnak. Egy az egyben angolszász import, lásd cotton ceiling.
Ebben a sztoriban benne van az aktivizmus két szinten: idegeneket próbálnak kicsinálni a számítógép mögötti biztonságból, mint a drone-harc, vagy legalábbis számítógépes játék: van a virtualitás, képernyő mögött a biztonság, és a képernyőn valami pontok a dehumanizált ellenségek akiket le kell szedni (persze csakis jócselekedetként, mert a gyűlölködés stb stb). Ebben a közegben gépek helyett másokkal elvégeztetve a piszkos munkát, akik cserébe """megdicsőülnek""" tetszeleghetnek bele a világba nagy forradalmárként.
Ha az ember rendesen foglalkozik elméletekkel, egy mondathoz elolvas tanulmányokat. Ezek kiszopják az ujjukból, egy zárt Facebook csoportban kedélyes délutáni kommentek közepette, miközben virtuálisan hátbaveregetik egymást, hogy mekkora jó emberek.
Olvasom ez a Szécsi Dorottya fizikus, mégpedig "Alexander von Humboldt Fellow at the University of Cologne (SILCC group). My main fields of interest are stellar evolution of massive single and binary stars, low-metallicity environments and high-energy explosions including gamma-ray burst and gravitational wave " - a saját honlapja szerint. A cv-jébe persze nem írja bele, hogy trollvezér, pedig a "further skills" rovatba beleférne, hogy naponta órákon át uszít, hergel, lejárat, mocskol idegeneket egy zárt Facebook csoportban, hogy szövegsalátákat hord össze társadalomtudományi témákban, és más, valódi emberek neve alatt publikálja.
Vajon mit szólna, ha én elkezdenék fizikuskodni? Délutánonként a munkám után a közösségi médiában elmondanám, hogy van mondjuk a szivárvány anyag, vagy hasonló baromságok, amiket eltanulok a Facebook kommentekből, ilyen-olyan angol nyelvű conspiracy fórumokról és Tumblrekről, ahol a szivárvány anyag hívők összejárnak.
A zárt Facebook csoportomban olyan szinten dehumanizálnám a velem egyet nem értőket, ahogy mi vagyunk ezeknek dehumanizálva, mondjuk egy az egyben átvennék paneleket a szarfészekből, csak az én nevem kicserélném az övére. Azért nem hisz a szivárvány anyagban mert gyűlölködik! Én csak az admin lennék, aki látványosan sajnálkozik, aki örülne és biztat (a Genderfészek másik fontoskodója Mérő Vera fordulatai) olyan fene nagyon nagyon jó ember. A kis csapatommal folyamatosan minősítgetném Szécsi Dorottya jellemét, műveltségét, tudását. Elkezdeném a kollégáit zsarolni, hogy határolódjanak el tőle, mert gyűlölködő stb. Aztán valami idióta bekapná a horgot, ráállna teljesen, mániásan foglalkozna vele, zaklatná ahol tudja, stalkingolná, és ha esetleg Szécsi Dorottya elmenne előadni az egész szivárvány anyag fenoménről (ha már bekerült az életébe) odamenne látványosan mocskolni (és esetleg még a randizási jogaiért is tüntetni, ismerkedéskor csak az igen jelent igent, el ne felejtsük) aztán ha Szécsi Dorottya ezt nem tűrné lehajtott fejjel, akkor ráugrana a trollsereg, és még a médiában is iratnék valami lejárató cikket.
A lényeg, hogy az én kezem tiszta maradjon, olyan fene nagyon jó ember vagyok én! Szécsi Dorottya a gyűlölködő!
Következő poszt a polgárasszonyok diskurzív stratégiái, az egyik screencap egyébként ettől a Humboldt Fellowtól.
A feminizmushoz leginkább kritikai elméleteken keresztül lett közöm. Egy valódi nagy sérelmem van (vagyis volt mielőtt láttam az aktivista közeget) ami közéleti kérdés, hogy '''ellenzéki''' vénemberek budoárt csináltak intézményekből, és bónusz-sérelem, hogy amikor a metoo kirobbant az internetes erényfitogtatók hogyan lehetetlenítettek el minden intézménykritikát, pedig korrupciós ügyekről kéne szó legyen, állami erőforrások elcsatornázva privátba.
Akkor már azt is elmondom, hogy eléggé leszarom ki van kormányon. Gyurcsányt még jobban megvetem mint Orbánt.
Ott is ahol művészet, ott is ahol politika kellene legyen sok kis zsebforradalmár tépi, marja tapossa egymást, hogy felálljon a hordóra és szónokoljon. Nekem azt tanították otthon, hogy ha felállsz a hordóra, belelőhetnek a Dunába. Dehogy lőnek, tapsolnak hozzá. Érdemes megnézni Gulyás Márton festékdobálását. Direkt előre kitalált maníros provokáció, pomo forradalmárkodás, spektákulum. Egy éjszaka előzetesben, mennyivel egyszerrűbb mint megérteni mit csinál ez az 'új típusú gazdasági model', milyen retorika milyen függések és a többi. Ha otthon ülsz és olvasol nem fog érted tüntetni a tömeg bocsánat a tünetésjunkiek. Ezek teljesen komolyan azt képzelik, hogy majd ők fogják a NERt megdönteni. Ez LARPing, legyél te a kis élcsapat ami vezeti a magyarokat a felzárkózásban, hosszú történeti hagyománya van ennek. Fenntartják a posztpolitikai konszenzust- jók a rosszak ellen, moralitás, sőt morális pánik van nem politika. Orbán lennék úgy örülnék, hogy az ellenzékem egy majomketrec az Alkotmány Utcában, ahol a cukicivil szívjóság nevében megmondják kire kell szavazni. Nem is értem miért nincs nagyobb botrány ebből az egész taktikai szavazásból, ezek Isten tudja milyen pénzből a sátán elleni harc nevében szereztek szavazatokat a Jobbiknak, DKnak, MSZPnek, úgy, hogy a pollokból teljesen egyértelmű volt a dolog kimenete. Hatalomtechnika, csavarral. Ki vállalja ezért a felelősséget? Ki tudja visszaadni azokat a szavazatokat? Nem jött be amit ígértek, és tudni lehetett előre. Kinek nem nyilvánvaló, hogy ezeknek a cukicivileknek közös networkjei, közös érdekei vannak a kis ''ballib'' pártokkal? Mindezeket már elmondták politikával foglalkozók, most arról akarok írni, hogy a szakmám hogyan csinálja ki az aktivizmus. Mit tesz a kulturális közeggel, miért és hogyan csinálja ki az olyan művészetet és kultúrát ami nem menekül fel valami intézmény dohos falára.
Nincs elfogadott definíciója annak mi művészet mi aktivizmus, és körübelül azonos az eszközkészlet. Csak mint a guerillamarketing. Aktivizmust azért csinálják, hogy direkt impaktja legyen, a művészet pedig kultúra saját magáért, az avantgárdoknak a szellemisége is tovább él, nem csak az eszközei. A művészetben más intenciók vannak mint az aktivizmusban. A megismerés, tapasztalás, kifejezés terepe. Magyarán a művészek idealisták, és ez így is van jól. Hülyét csinálni magunkból feltétel. Régebben kb egymásra licitáltunk ki tud magából nagyobb hülyét csinálni, és nagyon felszabadító volt. Milyen kortárs művész az aki a legalacsonyabb közös nevezőt keresi, aki meg akar felelni? Maximum aktivista, kis zsebpolitikus, cukimukika. Művésszeknek nem dolga megnyerni embereket, nem is kell, nem vagyunk politikusok.
A művészeti közegbe nagyon magas a belépési küszöb, és ez így van jól. Szubjektivitással bármi, vagy test és köztér, ezek puskaporos dolgok. nem csak tanulni, edzeni kell hozzá, meg kell erősödni, hogy vásárra tudja vinni a bőrét az ember. Viszont ott van a feltételezés, hogy békén fognak hagyni, nem fognak a félnyilvánosságból kirángatni. Velem ezt például felrúgták, az aktivista banda. Folyamatosan emberekkel kell dolgozni, emberek között kell lenni, de nem az az alapvetés, hogy mindenki hátba akar szúrni. Érző lénynek kell lenni, és ezt nem lehet nyíltság, a világra való nyitottság nélkül. Össze kell csiszolódni a pályatársakkal. Ennek megfelelően alapvetően jóindulat van az emberekben egymás iránt. Nem úgy találkozunk, hogy egy délutánon át majomjárásban kellett labdát dobálni meg a többi csapatépítő hülyeség. És nem töltött el senki éveket mondjuk a DK holdudvarában, nem a magyar politikai mocsárban szocializálódtak ""civilként"". És össze vagyunk zárva egy életre. Nekem kb 15 év munkám van abban, hogy csinálom amit csinálok, nem értek semmi máshoz és NAGYON nem tetszik ahogy vaddisznócsordaként jön ez a gátlástalan politikai kisvállalkozó banda és széttúr mindent maga körül.
A művészeti közegben az emberek nem azért kedvesek mert gyávák vagy szerencsétlenek, hanem mert jobb így élni. És sok bátorság kell hozzá.
Az aktivista eszközkészlet része a 'taktikai kedvesség'- maga az érzelmi zsarolás. Nem opció nem összebarátkozni velük. Mint amikor a politikusok mennek a kopogtató cédulákért, meg akarnak nyerni maguknak, hasznos lehetsz még. Először fene nagyon kedvesek, mindenkitmegértenek és befogadnak, közben pedig szerencsétlen kallódó embereket fanatizálnak és felhasználnak. Leírták sokan, hogy koalíciót kötnek felsőbb osztályok az alsókkal, hát nemtudom én nagyon nem merek ilyen nagy makro dolgokat direkt példákra lehozni, de lehet ebben valami. Abban is, ahogy az antropológia ír a "gyengék hatalmáról", vagy a rituális szerepcserékről, amik csak újra megerősítik a társadalmi hierarchiákat, hiszen máshogy milyen abszurd lenne a világ. Ha már antropológia, eszembe szokott jutni sok rituális dolog, pl az esőtánc, valami egészen alapvetően emberi, mágikus gondolkodás ez, hogy kb vered a segged a földhöz és ordítasz, és akkor majd jobb lesz neked. Szerintem Orbán Viktort is hamarabb lehetne leváltani mondjuk esőtánccal, vagy toporzékoló háromévesekkel.
Egyébként a személyes megfigyelésem, hogy életemben nem találkoztam ennyire infantilis emberekkel, pedig megjártam sok dolgot. Nem individuálódnak, csak illúziója van közösségnek, részvételnek, MINDEN a látszat, maga a spektákulum. Ettől minden nihilista és kicsinyes lesz, mert tét nélküli az egész, egy nagy blöff, illetve irreálisak a tétek. Meghasonlanak évek alatt az emberek, mert nagyon lelkesítik őket, és el kell szakadniuk a valóságtól, hogy tovább tudjanak lelkesedni.
Működik a kultúrájuk, mint minden kultúra, naná, éveken át, az absztrakt gépezet (szubjektifikációs mező) ami elrendezi a viszonyulásokat, megszilárdítja a hierarchiákat, ahol kijelölődik kinek hol a helye. A vezéralakok kb a másodikból és tizenharmadikból, sok lelkes frissen Pestre felkerült vidéki meg fogadja a parancsaik, a világ megmentése NER leváltása stb nevében.
A szöveg elején idéztem egy mondatot, hogy "mindannyian politikusok vagyunk", az AVM ideológusától. A szöveg szerint Civil = állampolgár, politika = közélet. Hosszan bele lehetne menni, hogy ez a képlet miért hamis. Vannak barátaim akik politikusok, nem cukicivilek, hanem tényleg politikusok, és látom mit tesz ez velük, milyen áldozat. Soha nem akarnám, soha nem tudnám csinálni, soha nem volt benne abban amire én vállalkoztam. Én meg ez a liberális jóemberkedés, a megfelelés, fujj fujj fujj. Kell a halálnak az ő mércéjük. Szerintem politikusoknak se kéne nekik megfelelni, harmadik Fidesz győzelem után, minek.
A művészetnek nem dolga a szociális munka sem, és nem is alkalmas erre. Persze bonyolult folyamatok vannak amögött ahogy és amiért a részvételi művészet privilegizálva lett, teljesen top down az egész, hosszú történet, EU szintű policyk.
Vissza a személyes tapasztalatokhoz, ez a személyes blogom ugye. Azt írtam a legnagyobb károm a szalmabáb. Sajnos nem, rájöttem, hogy nem. Elvesztettem a bizalmam. Évek lesz mire ujra bízni tudok emberekben.
Ha újra élném az életem, AZONNAL, ahogy ezek az emberek megjelennek, összevesznék velük. Akkor kicsit hisztériáznának, hogy jobbos vagyok/elmebeteg/gonosz, de így meg évek óta megy a műsor, és még arra is elment az energiám, hogy megpróbáljak jóban lenni velük, mit jóban lenni, összebarátkozni. Majd megértenek dolgokat stb. Ez a párbeszéd-hülyeség hatalmas károkat okozott. Alapvetően másban vannak emberek, mást akarnak, lehet ugyanúgy néz ki kívülről, de nagyon más.
Az aktivizmus nekem a szokásos polgári világ, szokásos megfelelés, képmutatás, ültök a közös ebédelésnél, és ha nem mosolyogsz miközben öntik az ardodba a szart, akkor majd jön a sablonválasz, hogy pszichológus/gyűlölködés/Fidesz. Olyan mint egy beteg játék, ki tud jobban sunnyogni és közben képmutatóan előadni micsoda remek ember.
Van a csodálatos blogjuk, a szabadnem.
Legújabb alkotásukban is szereplek, barátaimmal együtt, ugye jelentésháló, de nehogy szó érje a ház elejét, nem írják ki a teljes neveket. B. Orsolya valami vidéket hivatalokat jár az anyjával, és látványosan siránkozik, sajnáltatja magát. Rendszeres, hogy leírják a nevem és olyan dolgokat adnak a számba, amiket sose mondtam. Már meguntam ezzel foglalkozni, szarok már rá, de az önsajnáltatásukat, a kesergésüket a mi szánkba adni, ugyan minek? Hogy végre felfogjuk mekkora á-l-d-o-z-a-t-o-k? Persze ha mi egy szót merünk szólni, az gyűlölködés, mi más lenne, akkor is áldozatok, mindig.
UPDATE:
Kicserélték a neveket, vagyis csak F. Dalmát és B. Orsolyát, mert mi írtuk le a blogjainkon az esetet.
Természetesen csináltunk screencappet a régi verzióról:
A Facebook kommentekben szokás szerint sajnáltatják magukat, és mosakszanak: miért nem szóltunk nekik, ahelyett, hogy a blogjainkra kirakjuk mindezt? Ha ez csak ennyi, akkor én most (sokadszorra) szólok:
KOPJATOK MÁR VÉGRE LE RÓLAM!!!!!!!!!!!!!!!
Régebben írtak valami szövegsalátát, ami lejött Szécsi Dorottya nevén először. Aztán gyorsan kicserélték a nevet az állandóan 'szerepeltetett' transzaktivistára, aki ellenem is jött 'tüntetni'.1.
2. verzió
3. verzió
Magyar népdal, írta Szécsi Dorottya, Gergely Dóra Viktória verse.
Kesztyűbáb, belebújnak a szerencsétlennek a seggébe, a """gyűlölködés""" mi más ellen. A komoly, rendes emberek, akik tanítónénisen papolnak aztán a "gyűlölködésről", és képviselik bele a vakvilágba az "elnyomott kissebbségeket".
Soha semmi közük nem volt a társadaltudományhoz, alapvető szavakat nem tudnak helyesen használni. Kaptak választ (a válaszoló peddig többek között azt, hogy ő "egy szellemi bűnöző", akinek "sem erkölcse, sem lelkiismerete"). Egyébként a cikk végén a link jó kis pamutplafonozáshoz vezet, ugye az újbeszélben a pamutplafon a leszbikusok bugyija amit át kell törnie a transzmozgalomnak. Egy az egyben angolszász import, lásd cotton ceiling.
Ebben a sztoriban benne van az aktivizmus két szinten: idegeneket próbálnak kicsinálni a számítógép mögötti biztonságból, mint a drone-harc, vagy legalábbis számítógépes játék: van a virtualitás, képernyő mögött a biztonság, és a képernyőn valami pontok a dehumanizált ellenségek akiket le kell szedni (persze csakis jócselekedetként, mert a gyűlölködés stb stb). Ebben a közegben gépek helyett másokkal elvégeztetve a piszkos munkát, akik cserébe """megdicsőülnek""" tetszeleghetnek bele a világba nagy forradalmárként.
Ha az ember rendesen foglalkozik elméletekkel, egy mondathoz elolvas tanulmányokat. Ezek kiszopják az ujjukból, egy zárt Facebook csoportban kedélyes délutáni kommentek közepette, miközben virtuálisan hátbaveregetik egymást, hogy mekkora jó emberek.
Olvasom ez a Szécsi Dorottya fizikus, mégpedig "Alexander von Humboldt Fellow at the University of Cologne (SILCC group). My main fields of interest are stellar evolution of massive single and binary stars, low-metallicity environments and high-energy explosions including gamma-ray burst and gravitational wave " - a saját honlapja szerint. A cv-jébe persze nem írja bele, hogy trollvezér, pedig a "further skills" rovatba beleférne, hogy naponta órákon át uszít, hergel, lejárat, mocskol idegeneket egy zárt Facebook csoportban, hogy szövegsalátákat hord össze társadalomtudományi témákban, és más, valódi emberek neve alatt publikálja.
Vajon mit szólna, ha én elkezdenék fizikuskodni? Délutánonként a munkám után a közösségi médiában elmondanám, hogy van mondjuk a szivárvány anyag, vagy hasonló baromságok, amiket eltanulok a Facebook kommentekből, ilyen-olyan angol nyelvű conspiracy fórumokról és Tumblrekről, ahol a szivárvány anyag hívők összejárnak.
A zárt Facebook csoportomban olyan szinten dehumanizálnám a velem egyet nem értőket, ahogy mi vagyunk ezeknek dehumanizálva, mondjuk egy az egyben átvennék paneleket a szarfészekből, csak az én nevem kicserélném az övére. Azért nem hisz a szivárvány anyagban mert gyűlölködik! Én csak az admin lennék, aki látványosan sajnálkozik, aki örülne és biztat (a Genderfészek másik fontoskodója Mérő Vera fordulatai) olyan fene nagyon nagyon jó ember. A kis csapatommal folyamatosan minősítgetném Szécsi Dorottya jellemét, műveltségét, tudását. Elkezdeném a kollégáit zsarolni, hogy határolódjanak el tőle, mert gyűlölködő stb. Aztán valami idióta bekapná a horgot, ráállna teljesen, mániásan foglalkozna vele, zaklatná ahol tudja, stalkingolná, és ha esetleg Szécsi Dorottya elmenne előadni az egész szivárvány anyag fenoménről (ha már bekerült az életébe) odamenne látványosan mocskolni (és esetleg még a randizási jogaiért is tüntetni, ismerkedéskor csak az igen jelent igent, el ne felejtsük) aztán ha Szécsi Dorottya ezt nem tűrné lehajtott fejjel, akkor ráugrana a trollsereg, és még a médiában is iratnék valami lejárató cikket.
A lényeg, hogy az én kezem tiszta maradjon, olyan fene nagyon jó ember vagyok én! Szécsi Dorottya a gyűlölködő!
Következő poszt a polgárasszonyok diskurzív stratégiái, az egyik screencap egyébként ettől a Humboldt Fellowtól.
