Cancelelni akartak - visszafelé sült el. Bónuszként prémium szociálkonstruktivizmus, avagy saját magát nevezte ki adjunktusnak
Ennek a sztorinak a folytatása. Röviden az történt, hogy jelentkeztem egy konferenciára, ahol elsüllyesztették a jelentkezésem, aztán amikor ezzel lebuktak akkor megfenyegettek. Panaszt tettem a BME etikai bizottságánál, és nekem adtak igazat.
A lényeg:
Mi is volt ennek a valóságalapja, mit takar a "kiemelt biztonsági intézkedések"? Az etikai bizottság határozatából kiderül:
Ezen gúnyolódni már-már a low hanging fruit. Nekem ciki. Bónusz: az üggyel kapcsolatos adatigénylésemból az derült ki, hogy nem keletkezett semmilyen dokumentáció velem kapcsolatban, és harmadik félnek nem adtak át rólam semmilyen információt. Szóval a fenti tájékoztatás sem történhetett írásban. Na de vissza a határozathoz. Van itt még cikibb: a szervező maga nyilatkozik úgy, hogy nem ért a témához, amiről konferenciát szervez. Ő csak "szabad idejében" segédkezik. Egy tudományos konferencia szervezőjéről van szó. Ennyire nem számít a kompetencia, csak a hálózat.
Ennél is tovább megy az imposztorkodásban: évek óta következetesen adjunktusnak nevezi saját magát, például itt, de az egyetem felületein tudományos segédmunkatárs. Azt nem hiszem el, hogy a BME-n évek óta nem tudják frissíteni a tanszéki honlapot. Az etikai bizottság számára beadott panaszom nem ezzel foglalkozott, hiszen ezt nem az én káromra (hanem a felsőoktatás és a kutatás tisztaságának kárára) folytatta, de az ügy elindulása rögtön helyre tette a dolgokat:
Szótári definíciója az imposztornak: "olyan személy, aki másokat becsap, hogy valaki másnak adja ki magát, vagy olyan képességeket, tudást, pozíciót vagy előjogokat tulajdonít magának, amelyek valójában nem állnak rendelkezésére. Az imposztorok gyakran anyagi vagy személyes előnyökre törekednek, vagy manipulálják és kihasználják másokat a saját céljaik elérése érdekében." Pontosan erről van szó. Régóta mondom, hogy nem az imposztor-szindrómával, hanem az imposztorokkal kellene foglalkozni. Na de vissza az etikai határozathoz. Az kiderül belőle, hogy a szervezők nevében való beszéd ennek az imposztornak, vagyis Patakfalvi-Czirják Ágnesnek a játszmáit jelentette. Amikor meglátta a jelentkezésem, közölte a többiekkel, hogy nem akar velem konfrontálódni. Ezért rákezdte a passzív-agresszív játszmáit, vagyis "felajánlotta a szervezőbizottságnak, hogy kilép a szervezésből" akik bedőltek ennek az ocsmány, óvodás szintű pszichológiai csapdának és "ezt nem fogadták el". Így tett bűnrészessé ártatlan embereket, akikben nem volt soha irántam semmi rossz szándék. Ők pedig gyengék voltak. Az az igazság. Ahogy egy nagyon okos ember fogalmazott egyszer a cancelelő hálózatokról: "gonosz kislányok és gyenge férfiak koalíciója". Ahogy gonosz kislány, gyenge férfi is lehet strukturálisan bármilyen nemű ember. Így rántja be az MTA doktorát meg a professzort a handabandázós segédmunkatárs játszmája. Vajon tényleg az áldozati póz szentségéről és tabujáról volt szó, vagy hálózati lojalitásról, áldozati-kódnyelvbe csomagolva? Okkal tabu a hangodat is felemelni ebben a közegben. Áldozatként tetszelegni az egyetlen esélye a saját erőforrásokkal nem rendelkező imposztornak, hogy elterelje a figyelmet az imposztorságról. Pontosan ehhez kell a hálózat, a közös színjátékhoz. Pontosan ezért tudott ilyen sokáig tartani, mert a hálózatosodott működésmód (NGO-k, 'civilek', mindenféle egyéb lobbiszervezetek) valójában nem a tudástermelésről, hanem a tudástermelés befolyásolásáról szól. Patakfalvi ezt akarta velem folytatni, csak éppen egy egyetemen. A BME etikai bizottságában viszont mérnökök és jogászok ültek, akikben van képesség az absztrakcióra és a tiszta ideák befogadására. Nem hatott rájuk a nyomasztás, és az aktivista tolvajnyelv a 'biztonsági kockázatról' a 'bántalmazókról', meg a többi hasonló. Nem is annyira engem, hiszen nem vagyok a BME alkalmazottja (külön rektori engedély kellett az eljárás elindításához), valójában az intézményük védték meg a hálózati térfoglalástól. Tanulságos történet, nemde? Majd ha megjön az ihlet, folytatom.
