Janice Harper és a mobbing antropológiája

"a vérszagra gyűlnek és közben ájtatoskodnak" - Nem hétköznapi feminizmus blog

Olvastam egy nagyon jó könyvet, ami mintha az én történetem forgatókönyve lenne. Janice Harper, egy háborúval és szervezeti kultúrákkal foglalkozó antropológus írta, aki az enyémhez hasonló csoportos kicsinálást élt át.

Most az ő szövegeit fogom a magyar 'feminizmusban' átélt tapasztalataimra vonatkoztatni. A feketével szedett részeket innen, a screenshotokat innen szedtem.

A legfontosabb, hogy azért történik ez valakivel, mert útban van, és mert úgy dönt a közeg, ha ez az illető eltűnik akkor megoldódnak a “problémák”.

Any organization that has an influx of new blood – such as rapid gains in hiring of under-represented populations, mergers, or new hires associated with changing organizational priorities and directions, is especially ripe for mobbing. Although in time changes will be made, and eventually the workforce will adapt to the changing faces and voices, those who are in the front lines of change will be the most threatening to the old guard. They will be among the most vulnerable to attack.

Azt fogják mobbingolni, akitől máshogy nem tudnak megszabadulni.

Velem annyi történt, hogy kibeszéltem a konszenzusból, partizánkodtam, sőt kritizálni merészeltem azt, ami feminizmus címszóval megy, és mindenben igazam is volt.

Egy súlyos lejáratókampány lett a vége, ami ilyen gyöngyszemekkel kezdődött (Antoni Rita klaviatúrájából) - gúnyolódni a dogmáikon verbális bántalmazás:

the instigator retreated at the beginning- valóban, Antoni Rita, aki az első volt a mocskolódásban igyekezett tiszta kezekkel megúszni ezt. Csinált egy facebook csoportot (Genderfészek) ahol a “gyűlölködés ellen” fellépve szabályosan uszítottak két ember ellen. Akarok egy ideje egy külön posztot csinálni az azóta letörölt agymenéseikből, de nem tudom magam rávenni (UPDATE azóta sikerült megírni). Pedig tanulságos ahogy leesik róluk a maszk: ott van például Pál Móni, a fene nagyon emberségességes pszichológus, aki szerint meg kell gyászolni az elveszített választást, vagy a hivatásos feminista Szigeti Vera. A legjobb, hogy én igazából valaki más miatt kerültem bele ebbe az egészbe. Én magam egyetlen beszédet mondtam el, amiben két mondat volt: hogy nem szabad sem a jobb, sem a baloldali identitáspolitikának bedőlni. Azért szálltak rám, mert olvasták a tumblren, hogy lehet áldozatoskodni, csak kell valakit találni, aki majd lesz a TERF (transz kirekesztő radikális feminista). Kellett gyorsan ellenség, hogy be tudják magukat vágni áldozati pózba.

Említést érdemlő szürke eminenciás még: Szécsi Dorottya, nappal fizikus (csillagász), éjjel trollvezér. Gondolom utakozik a külföldi (Kölni) egyetemen ahol postdoc. A hobbija, hogy ideológusnak képzeli magát, mások neve alatt társadalomtudományos szövegsalátákat jelentet meg, és idegeneket akar tönkretenni, akik soha nem ártottak neki. Én nagyon kíváncsi lennék ez a nő pszichopata-e, hogy felfogja-e mit művel, és ez hogyan hat mások életére.

Harper szerint először a vérfarkasok jönnek, aztán a sakálok. Én azt írtam, először a nagy keselyűk, aztán a kis varjak.



Mindenáron áldozatok akartak lenni, mert akkor a ‘bűnöst’ tiszta kézzel tudják kiiktatni a köreikből. Ezek az emberek nevetséges, ép ésszel felfoghatatlan ideológiákat és állításokat próbálnak meghonosítani a magyar társadalomban, transznacionális lobbik pénzén, vagy csak hobbiból, mert pszichopaták, és élvezik. A gondolataik (amik nem is a sajátjaik) védhetetlenek. Harminc évvel a rendszerváltás után a progresszívkodó “fejlett” nyugati eszmék már nem tudnak lelkesíteni, ezért csak morális pozíciók leosztása mentén lehet mobilizálni. Azért kell a szalmabáb építés, mert morális keretbe lehet terelni elméleti kérdéseket.

Valóban, folyamatosan eszkalálódott az egész. Először megépítették a szalmabábot, aztán ki akarták végezni.

Közben a kollégámmal együtt akit ez az egész érintett (Dalma) folyamatosan beszéltünk a mobbingról, screenshotokat mutogattunk és gyűjtöttünk, de nem kaptunk mást a szövetségeseinktől, csak kioktatást és ígérgetést. Kováts Eszter a Friedrich Ebert Stiftungtól egy ponton az arcomba nevetett és azt mondta, ez ilyen, el kell engedni.

Közben folyamatosan eszkalálódott az egész. Egy ponton már a DKs politikai bulvárban szerepeltem és a rendőrséggel, sőt később a nemzetbiztonsági hivatallal fenyegettek meg.

Kiemelt személy! Kb 30-40 van az országban, már amennyiben pénzügyekkel kapcsolatos hatósági eljárásokokban tanúskodnak. Ennek a nőnek soha semmilyen választott tisztsége nem volt, tüntiken kornyikálni nem közjogi méltóság. A rendőrség, sőt NEMZETBIZTONSÁGI HIVATAL automatikusan elkezd nyomozni ha leköpik éjjel a bulinegyedben ezt a sötét kis nőt? A rendőrség akkor kezd el Facebook poszt alapján nyomozni, ha mondjuk a parlamentet akarja valaki felrobbantatni.

Azt hitte ez az egész jogi eljárásokat, sőt jogi kategóriákat összehandabandázó szélhámos ő akkora valaki, hogy majd ő rúgat ki engem, majd ő aztán megszabadítja a kellemetlen embertől a nagy közösséget. Ő aztán majd kiosztogatja az igazságot. Majd ő, és a később hozzá csapódó, a szélrózsa minden irányába igazságot osztogató online marketinges Mérő Vera, hogy ők döntik el ki phdzik szociológiából. Ezeknek joga van tanulságot tenni más karakteréről, jelleméről, ezek intézményeket szólíthatnak meg, ezek nem csak hatóság, szakmai testület. Annyi történt, hogy leköptem ezt a pöffeszkedőt egy kocsmában, éjjel a pesti bulinegyedben. Egy ideig nyeli az ember a szaraikat, aztán nem tud tovább nyelni, köpni kell. A testem okosabb volt mint az elmém, védte magát. Nem bírtam tovább nyelni a szarukat, és nem voltam hajlandó ezért bocsánatot kérni, és bűnbakot csinálni magamból. Annyira fontos ezeknek a szimbolikus győzelem, a saját vélt morális felsőbbrendűségük visszaigazolódása, hogy mivel én nem voltam hajlandó bocsánatkérésre, Papp Réka Kinga képes volt a nevemben bocsánatot kérni saját magától, majd elfogadni az általa saját magának a nevemben felajánlott bocsánatkérést, a nómeklatúra pedig könnyekig meg volt hatva ennek a szégyentelenül hazudozó szélhámosnak az általuk elképzelt emberi nagyságán. Közben egyesek azért puffogtak, mert ha bocsánatot kérek, akkor még én számítanék morálisan felsőbbrendűnek! Ebben a közegben minnél jobban tűri valaki, hogy átgyalogoljanak rajta annál jobban tud élvezkedni a vérszomjas csürhe, ezért ünneplik a ‘példamutató viselkedést’. Olyan volt, mintha nem akarták volna eltűrni, hogy kicselezzem őket egy ügyes gesztussal (amit ráadásul valójában meg sem tettem soha) és én is szimbolikus kreditet szerezzek. Eléggé mozognak a kapufák a morális futballban!

Ezek tényleg valami hatóságnak képzelték magukat, tényleg azt képzelték van hatalmuk felettem. Megerősíteni a pozíciójukat: erre ment az egész ki. A hierarchiát megteremteni és elbeszélni, hogy mekkora emberek ők, én mekkora senki vagyok.

A baloskodók, feministáskodók pedig a csürhe ami a szélhámosokat emeli a pajzsára.

Jellemző erre a balos közegre, hogy egy gátlástalanul hazudozó szélhámos szavára ugrottak lincselni valakit, és nem érdekelte őket, hogy aránytalan, logikátlan, kegyetlen, hogy közönséges bűnözőnek is van tárgyalása, hogy egyáltalán, valakinek a jellemét, karakterét nem lehet tárgyalás tárgyává tenni és nem is kell megvédenem magam. Élvezték, imádták, végre leeshet a maszk, lehet kegyetlenkedni, ki lehet élni a szadizmust ebben a folytogató közegben. Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában használom a pszichopata és legalja csürhe szót, leíró nyelvként.

                                                       



















(Mérő Vera által működtetett oldal)

Ezeknek mindent lehet, nekem semmit. Megy a moralitásdráma, az erkölcsök nevében, de teljesen erkölcstelenül, és a szerepek előre le vannak osztva, ők az igazságosztók, én a "bűnös". Leírhatják a nevem és a számba adhatnak dolgokat (mi bizonyíték lenne arra tíz éve ki mit mondott?), mert Mérő Vera meg akarja mutatni mekkora ember ő, és én milyen alja senki vagyok. Vállon veregetik egymást amiért ő nem rúg fejbe, micsoda kegy ettől a nagy embertől. Ha én leköpök egyet közülük akkor pedig el akarják venni az ösztöndíjam. Ezeknek lehetnek személyes határaik, érzelmeik, indulataik, én tűrjek és kussoljak, játsszam el engedelemesen a szerepet, mert majd ezek mondják meg ki rossz és jó ember, sőt ki ember- egyszer a Genderfészekben egyenesen démoninak nevezett Mérő Vera. Én nem emlékszem arra, hogy valaha szót váltottam volna vele, ha igen nagyon felületesen. Ez lehetett az igazi baja, hogy tudta átlátnak rajta, és nem kussolunk, nem hunyászkodunk meg előttük. Azt is kinyilatkoztatta ez a saját magának tulajdonított hatalomtól megrészegült önjelölt inkvizítor, hogy Feró Dalma és én "emberségből elégtelenre vizsgáztunk". Mint a kreszvizsga, emberségvizsga. Janice Harper tipológiája szerint ő lenne a warlord és a werewolf, a hierarchia csúcsa - mármint a saját netes buborékjában és fantáziavilágában. Csak éppen a valóságban semmi, semmi, lepkefingnyi hatalma nincs más emberek felett. Azért volt ez az egész ennyire mocskos, mert a fantázia nem találkozott a valósággal, és csak azért is meg akarták mutatni.
Ezek vadásztak rám. Hidegvérrel. A harc szenvedélyes dolog, ez tényleg népirtás, dehumanizálás aztán eltaposás. Ezek nem harcolnak, nem versenyeznek, hanem kiiktatnak. Az egész életük státuszharcok sorozata, és alig várják, hogy maguk mögé rugdossanak valakit. A féktelen nárcisztikus dühöt váltottam ki belőlük azzal, hogy ki mertem röhögni őket, elemezni őket, lerántani róluk a leplet.

A rhesus majmok az állatvilág belvárosi sznobjai. A legnyomorultabb lesz a leggonoszabb:

Imádtak ezek pöffeszkedni, valósággal megtáltosodtak, hogy most ők aztán parancsolnak, most ők aztán fegyelmeznek, leckéztetnek, most ők aztán itt valakik.

Viszont Janice Harpernek a lényegben nem volt igaza. Nem mindenki viselkedett így, sőt.
A barátaim és a kollégáim megvédtek, pedig rájuk is hullott a szar ezért. Ketten részegültek meg igazán a vérszagtól (Nimbuszos Rém és Babakocsis Szörnyeteg néven van dokumentálva a tevékenységük), és ők ugyanannyira volt benne ezekben a szennyes hálózatokban, mint akik nem fordultak ellenem.
Szerintem a kulcs, hogy a tekintélyelvűek bántottak, akiknek van becsülete megvédtek.
A zsigerig álságos, gyáva, frusztrált de becsvágyó kispolgárokból tört elő az emberi gonoszság.

Good people? Nem. A pszichopátia tényleg spektrum, és egy ilyenhez kell jó adag. Más a harc, a versengés, ez szadizmus, és azt hitték büntetlenül kiélhetik, dagonyáztak benne. Lehet jó embernek számítanak, mert képmutatóak, performálják a rendes emberséget, normatív emberek. Átlag emberek annyiban, hogy az átlagosság maszkját öltik fel, átlagosan viselkednek mindennapi kontextusban. Garden variety sociopaths, nem nagy keselyűk csak kis sakálok.

Ha a Holokauszt most történt volna, és én zsidó lennék ezek dobnak fel, és utána még hátbaveregetik egymást mekkora jóemberek, ja, most is állandóan hátbaveregetik egymást és magukat. Egy ponton a Nimbuszos Rém képes volt nekem leírni, hogy "szeretve vagy". Ezek is tudják, hogy a szélhámosságra épül az egész közeg, hogy züllött és aljas, de ha annyi munkát beleraktak nem akarnak rajtaveszíteni. Csak arra nem számítanak, hogy majd szépen átgyalogolnak rajtuk a nagyobb pszichopaták. Van egy sorozat (What We do in the Shadows), amiben vámpírok idegesítenek mindenkit halálra a tizenkilencedik századi, előkelőnek képzeld attitűdjeikkel. A vámpírok familiárisai a csicskák, akik szeretnének maguk is vámpírok lenni, de az emberek megvetik őket, a vámpírok használják őket és ha útban vannak átgyalogolnak rajtuk. Azt változtatják vámpírrá aki megtetszik nekik, a szolgalelkűeket megvetik és kihasználják.

Ironically, the fact that betrayal is so hurtful is the very reason that once it commences, the aggression against the target will turn rabid – to compensate for the guilt of betrayal and ensure that the betrayed target can never act on the rage that betrayal provokes.

Ha ezek visszakapnák tőlem amit adtak nekem… mit szólnának ezek ha én akarnék nekik mindenhol keresztbe tenni. Ha én akarnék kutyaként parancsolgatni, ha én képzelném, hogy jogom van a tiltakozásuk ellenére beavatkozni az életükbe, hogy én náluk jobban tudni hogyan kell élniük, sőt, mit van joguk érezni, nekem jogom van számonkérni, büntetni, fegyelmezni, bűntudatot kelteni, hogy nekem kell megfelelni, az én érdekeimhez sőt az én ízlésemhez, kényelmemhez, az én személyes brandemhez kell idomulni, ha megparancsolnám nekik, hogy tűrniük kell és kussolniuk, mert nekem az az érdekem. Ha tudatosan hazudnék, hogy megtörjem őket, ha macska-egér játékot játszanék velük. És közben még elő kéne adni, hogy mi barátok vagyunk. Semmi gátlás nem volt már akkor bennük.





Because anger directed at a murderous leader is risky, and were it not for the existence of the 
target, the person would not have had to compromise their principles by betraying the target. And once a small betrayal is made and justified, it is easier to make the next, and larger, betrayal

Pontosan így volt. Irreálisan és groteszkül viselkedtek, minden erejüket beleadták, apait-anyait. Azért mert féltek. Azért mert tudták ha nem tudnak eltiporni következményei lesznek, egyfelől minden kétséget kizáróan lelepleződnek, másfelől revansot vehetek. Saját magukból indulnak ki, a saját szadizmusukból, és uralkodni vágyásukból. Attól féltek, ha nem taposnak el, én taposom majd el őket. Nagyon olcsón megúszták, annyival, hogy kikerültek a kultúrharc blogra. Régen ilyenért embert öltek.

As the worker becomes confused and depressed, he or she will be dehumanized with labels such as “crazy,” “mentally ill,” and “paranoid.” And as the worker becomes angry, he or she will be labeled a “threat.” The longer the worker remains in the atmosphere of persecution, the more aggressive co-workers and management will become. The worker will have been dehumanized and demonized as crazy and threatening and fundamentally different from the rest of the workforce, and the workforce will have been granted permission to attack. And it will be clear to the aggressors that no matter what is done to the worker, no one will be punished

A karaktered, a jellemed támadják, mintha nekik joguk lenne egyáltalán erről döntést hozni, mondjuk ebben a közegben más sincs csak moralitásdrámák, amiket az erkölcs nevében teljesen erkölcstelen emberek játszanak, és előre le vannak osztva a szerepek.

Your anger will be treated as evidence of threatening behavior, your fear will be evidence of paranoid thinking, your confusion will be evidence of your erratic state and mental impairment, and your impaired productivity – from having your responsibilities taken away, your contributions ignored, your time invested in specious “investigations” and fighting for your job, and your emotions exhausted by the sheer weight of the battle – will become evidence that you can’t do the job. Importantly, reason – and public scrutiny – will not stop the aggression, but intensify it. The more you demonstrate that the attacks against you are wrong, illegal and just plain cruel, the more wrong, illegal and cruel they will become.

Valóban mindig találtak valamit, mivel kerestek. Kováts Eszter (Friedrich Ebert Stiftung, német szociáldemokrata pénzosztó alapítvány) annyira fenyegetve akart lenni (illetve annyira folytatni akarták a mobbingot), hogy azt mondani neki, hogy “rohadj meg ahol vagy“, sőt kéretlenül küldeni neki emailt (mintha a spanyol királyi udvar etikettjét kérnék rajtam számon!) már fenyegetésnek kellene számítson. Aztán valaki még magyarázta is, hogy jogilag ez valóban nem zaklatás, zsarolás, fenyegetés, de értsem meg, ők így érzik magukat. Fel nem merül, hogy szempont lenne az, hogy megrágalmaztak. Annál pedig nyilvánvalóan több eszem van, hogy bármit leírjak nekik emailben, amit nem raknék ki a blogomra. Egyébként ugyanez a Kováts Eszter volt aki az arcomba nevetett amikor a mobbingról próbáltam beszélni, hogy ez ilyen, el kell engedni.

- kivülről teljesen groteszk az egész. Én is voltam már népirtással vádolva. pontosan: “a gyűlöletem… strukturális népirtásban materializálódik” - a trollsereg a genderfészekben kitett magáért.

They will begin to express “concern” among themselves about “the target’s problems” (assigned guilt), their “unhappiness” or “complaints” (reframing) and bolster their comments with – watch out – examples (new information) to justify their changed views. And as the gossip grows, the examples will become embellished, fabricated, and repeated.

Egyszer írtak egy levelet a hátam mögött, ami kvázi bűnlajstrom volt. A mobbingot akkor az önjelölt ügyész néven anonimizált, talán a többinél is hataloméhesebb pszichopata gerjesztette. Már bánom, hogy anonimizáltam, de elég vicces volt róla leírni, hogy a belvárosi pletykák szerint impotens. Az illető úgy írt rólam mint aki bármikor megőrülhet vagy megölheti magát, de ez nem baj, csak járulékos kár. Ezek közösségi meghurcolást szerveztek volna nekem, hogy a PTI TEM nevű, MSZP-hez kapcsolható gittegylet immár nélkülem jobban tudjon hálózatosodni a többi ilyennel, és mert az Önjelölt Ügyész szerette volna megerősíteni a pozícióját fene nagy igazságosztóként. A legszebb, hogy ezt a részét a mobbingnak egy plágium robbantotta ki, mégpedig valaki más plágiuma, amiről nem voltunk hajlandóak kussolni.

Elmentem erre az utolsó találkozóra, és szabályosan várták, hogy törjek már meg. Egy ponton a Nimbuszos Rém csak félbevágott, és bekiabált, hogy “az nem úgy volt, ahogy te elmeséled“. Elfogytak az érvek, ezért egyszerűen csak hazugnak minősített.

Azon a szeánszon nagyon hergeltem őket, mert csak azért sem voltam hajlandó kiborulni. Nem tudtak kihozni a sodromból, pedig micsoda örömet okozott volna nekik ha őrjöngtem volna. Türelemmel viseltem a végtelenül aljas vádaskodásukat, és a végén a Nimbuszos Rém kezdett el sírni. Azóta is gonolkozom azon, miért? Csalódottságból, mert elmaradt a vérfürdő? Tudta, hogy ezt az érzést kéne mutatni (ezek mindig szerepet játszanak) talán meghatódott a saját gonoszságán, esetleg érzett volna valami határt, de túl szolgalelkű volt nem csinálni amit vártak tőle?

Egészen irritálta őket, hogy csak azért sem voltam hajlandó megdöglegni. Odadobtak a medvének és mindenki láthatta mennyire erős vagyok. Nem nézték ki valakiből aki leszarja a képmutatásukat és az álságos játékszabályaikat, hogy nem ideggyenge, labilis, gyáva, sőt, vissza fog vágni. Nem ezt akarták, és nem erre számítottak. Ez hergelte talán őket a legjobban, hogy ők akarták magukat erősnek mutatni, és közben az látszott én vagyok erős.

Valóban olyan ez mint a lavina. Annyi kellett volna, hogy akkor aki feminizmust akar csinálni szakadjon el a liberálisoktól, a trilliószor levitézlett nómeklatúrától. Ez az egész nagy részben Betlen Anna és a Női Érdek, illetve Kováts Eszter és Friedrich Ebert Stiftung felelőssége- ráadásul ezek nem hivatalosan szervezet, hanem hálózat, és olyan hálózat ami nem organikusan szerveződik, hanem lobbisták manipulálják. Ha x cég lenne ahol ez velem történt perelnék, így nem tudok kit perelni. Becsületsértésért, zaklatásért, rágalmazásért lehetett volna, vagy polgári per sérelemdíjért amire 5 évem van.
Hozzátartozik még a történethez, hogy a baloskodók azért is nem állították ezt le, azért kussoltak mert nekik jól jött, hogy rá lehet a másik oldalra mutatni, hogy ezek tényleg ilyenek. Ugye ebben a közegben minden játszma, és minden a morális fölény.

The more secretive leadership is, often in the name of privacy to protect the workforce, the easier it is to engage in abusive tactics without accountability.

A Kováts Eszter által szervezett titkos találkozóikon (több kör is volt, szűkültek a körök) mást se csináltak csak valami összeesküvőnek képzelték magukat. Egyszer elszabadult hajóágyúként beszéltek Dalmáról, mintha a tulajdonuk lenne, az eszközük, joguk lenne rendelkezni felette. Kováts Eszter a párbeszéd nevében kávézgatott azokkal akik mocskoltak a hátunk mögött, és mindenkinek mást mondott. A párbeszéd, a legyen-jóban-mindenki-mindenkivel gyakorlatilag szabadrablás szociopatáknak: mindenkinek azt lehet mondani amit hallani akar.

Vagy közösen röhögni kellett volna az egész mobbingon vagy leállítani, nem ezt a hálózatot félteni.
Ha betartják a szavukat, és az elvek mentén szerveződik ez a közeg nem lett volna honnan kifúrni, mert nem egy közeg lett volna. Ezek tényleg lobbik bábjai, és a hozzájuk csapódott sakálok, akik azt képzelik majd az idomulástól és alakoskodástól jutnak előre.

Ezek nem mind igazi szörnyetegek. Vannak köztük gyáva, meghasonlott senkik akik nem használják a szabad akaratuk, és aljassággal akarnak előre jutni az életben. Frusztráltak, gyávák, és folyamatosan hazudnak maguknak. Ezek a játszmák nekik a nagy katarzis, mert örömtelen az egész közeg.

Eljutottam oda, hogy nem vettek meg annyira, mint a gyávaságot.. ja, de. A szoglalelkűséget, vagyis az opportunizmussal kevert gyávaságot. Ebben a közegben az öncsicskítás, a gerinctelen parancskövetés a morális fölény ismérve. Amit fétisizálnak, a “higgadtság” pedig vagy pszichopátia (ha nem képmutatás és valaki tényleg mindig érzelemmentes), vagy leigázottság, ha valaki nem mutathat érzelmeket, ha nem lehetnek adott érzelmei, például a düh.

Az is undorító, ahogy nagy álságosan várták, hogy megőrüljek, és még sajnálkoztak is. Tudják mit művelnek, de azt akarják tiszta tudjon a kezük maradni. A polgárasszonykák arra számítottak majd jönnek az őrültek és elvégzik a piszkos munkát. És igen, én félelemben éltem.

Ez tényleg ennyire megviseli az embert. Mindezt azért, hogy pár húgyagyú, betegesen uralkodni, parancsolni vágyó pöffeszkedő baromarc az igazságosztó és a fene nagyon jóember szerepében tetszeleghessen. És azért, mert mindenhova kiterjednek politikai játszmák. És mert nem voltam hajlandó megalázkodni előttük (nem opció) - és akkor is folytatódott volna (hiszen a terepükön maradok, és továbbra is kibeszélek a konszenzusból), csak akkor még jobban elbízzák magukat, és talán még durvább abúzust kapok. Ezek a vérszagra jönnek.

Direkt nem írtam ki az érzéseimet a blogomból. Másoknak is tartozok ezzel. Valaki egyszer felhívott, hogy sírt a Gólya előtt, ahol azok akik meghurcolták éppen a színpadon adnak át díjakat egymásnak, és kedve lenne felmenni, és megmutatni a karján az elnyomott cigarettacsikkeket, hogy ez miattatok van ti “”feministák””. Ez egy ilyen közeg. Volt egy pont, hogy teljes nyugalommal ültem otthon, és arra gondoltam írok egy listát miért éri meg élnem, mi okom van arra, hogy éljek? Akik ezt tették velem azok pedig közben hátbaveregették egymást mekkora büdös nagy jóemberek, és kiállnak a 'gyűlölködés' ellen.

Nem lehetett volna kibírnom? De, ki kellett bírni, nem volt más opció, ha muszáj bírja az ember. Ha belehaltam volna vagy beleőrülök ebbe másnak kell elvégeznie a munkám. Mivel nem volt opció,hogy megőrüljek, a testemre ment rá a stressz, de ez egy újabb autoetnográfia lenne.

Convincing themselves that the worker is already at that point of madness and rage is not so much threatening to the workforce, as it is comforting, because it justifies turning away in the face of atrocity. The longer the targeted worker remains in their sights, the more they will be hated – not for who they are, but for who they represent – the darkness inside us all.

Vissza a két “barátomra” akik megrészegültek a vérszagtól.

Valóban engem vádolnak, amiért én rossz embert csináltam belőlük. A Nimbuszos elmagyarézta, hogy ő is szenved a saját gonoszságától, de nem tehet róla (mintha valami kutya hugyozna mindent össze) és én ezért és ezért vagyok rossz ember, és ezért az én hibám, hogy ő így reagál rám, tehát az én felelősségem, hogy őbelőle ömlik rám a tömény emberi gonoszság!

Ezek gyűlölik magukat azért amit tettek velem, és tényleg egyre nagyobb vehemenciával akartak csak azért is eltaposni. A saját férjének is hazudozik az egyik szereplője a kultúrharc blognak, annyira nem tudja elviselni. Azt hazudozza, hogy ő csak jót akart nekem, ami teljesen és nyilvánvalóan nem igaz. Nekem is jobb lenne elhinni ezt a verziót, csak nem igaz. Amikor próbáltam ezzel az emberrel levelezni az egészről, teljesen komolyan azt mondta, hogy ő volt az egyetlen aki komolyan vett, és semmit nem tett amiért dühös lehetnék rá. Elvesztette a realitásérzékét, meghasonlott. Ő sem tud azzal szembenézni mit tett, nem illik az önképéhez, hogy ő komoly ember, ő tekintélyszemély, ő nem átgyalogol a határaimon (hiszen azok nincsenek nekem, dehumanizálva vagyok) hanem majd ő igazságot osztogat és helyrerak és rendet rak. Nem tudja elviselni a valóságot, hogy bizony elragadta a szennyes csürhe ami engem végül nem tudott eltaposni. Annyira vágyott arra, hogy tekintélyszemély legyen, hogy leleplezte magát frusztrált, gyáva, sznob kispolgárként.
Ezekkel az emberekkel azért történt ez meg, mert tekintélyelvűek, és azért tekintélyelvűek mert gyávák és gerinctelenek.
Van akire igazak Zimbardo tézisei, még akkor is ha a ő maga is demonstrációnak szánta a börtönkísérletét. Olvastam egy könyvet a tekintélyelvűségről, amit pszichoterapeuták írtak egymásnak. Egészen bicskanyitogató ahogyan tanácsokat adnak hogyan kell manipulálni, de az adat benne aranyat ér.

“My mother was like that character in the Dickens novel who

would knit and gossip in the front row at the foot of the

guillotine while French aristocrats were having their heads

chopped off. She was a completely conventional, gossipy,

socially conscious, angry, hateful woman."

"I think my sister was an “authoritarian leader” as she

had to be the center of attention all the time. She had a

big ego and loved to make fun of others, put the weaker

or disabled down and make herself feel more important.

From childhood, I knew this was wrong. Her behavior never

stopped – throughout our lives she continued belittling others,

pumping herself up and, like the vulture she was, soaring

down and making mincemeat out of her “prey.”

She ran for many offices and won, too, starting with social

chair of her high school student council and eventually becoming

the mayor of her town (several times). She loved to

lead. More than that, though, she loved power and control

(all with maybe a touch of sadism), just like many politicians

these days do, too. Our middle sister once said that she was

the type who would pull the wings off a butterfly."

A blogom szereplői lehetnének. Ezek a figurák megjelennek a társadalmi mozgalmakban:

“What happens in a social movement is that the leaders promote a viewpoint and attract strong followers. Many of these become the "disciples" of the movement. As the movement grows the weak followers may join in to the extend the membership for such activity. A good historical example is the rise of the Ku Klux Klan and its use of lynching. When the movement started it was highly secretive with many members being anonymous. After their first acts of violence were met with weak enforcement they became more open and started to attract onlookers. Eventually lynching became a quasi-social function. Fathers would take their children. Postcards were issued of the events and people tried to get into the picture to show others that they were there”

A weak a authoritarians, magyarán a csicskák, a hisztérikusan őrmesterkedő frusztrált és gonosz senkiháziak, a vámpírok familiárisai, a sakálok, akik valóban a legtöbb kárt okozták és a legpiszkosabb munkát végezték el, és egyébként magukra tudják ölteni az átlagossák maszkját.

Le vannak osztva a szerepek:
Szili Noémi aki szó szerint feltette a kérdést miért tűrnek meg engem, és mi a létjogosultságom (találó Harper hasonlata a népirtással)

felvonult a budapest prideon szado-mazo jelmezben. A likeolók közül (a sakálok) az egyik az a Karakas Alexandra, aki arról írt egy veretes cikket, hogyan smúzoljunk konferenciákon, többet között ilyen tanácsokat adva, hogy ha nincs az absztraktunkban konklúzió, találjunk ki egyet. Ahogy Harper írta, ez a státuszszerzésről szól, és epekedve ugranak maguk mögé rugdosni valakit.

A két ""barátom"" akik megrészegültek a vérszagtól:

A Nimbuszos Rém ebből a videóból aki azon sopánkodik hogy kutatónak, vagy mosogatónak fog-e kelleni. Aztán elmondja, hogy persze, vannak más lehetőségek, de ki nem hagyna egy kis mártírkodást.
A másik  polgárasszonyka, aki itt éppen a gyerekét eszközként használva osztogatja az igazságot:

A kommentelők nem azt mondják neki, hogy bazd már meg, simán elférsz azon a járdán, hanem összekacsintva élvezkednek a balhén, hogy elkapta, sőt, megkereste és megrendezte a lehetőséget.
Az a titok, hogy semmi titok nincs. Emberek is, közegek is megmutatják milyenek, és olyanok amilyenek. Teljesen logikus, hogy veled is ugyanúgy fognak bánni mint mindenki mással. Én éveken át ismertem, sőt a barátomnak tartottam ezt a két embert, hiába láttam világosan, hogy gyávák és tekintélyelvűek. Nem csak nekem esett ez le, de mindig mindenki arra biztat, hogy a hibáikkal kellene elfogadni embereket, illetve ment a pszichologizálás: például, hogy azért őrmesterkedik, mert ideggyenge és frusztrált. Közben azért őrmesterkedik, mert le akar uralni másokat. Elhibázott dolog, hogy a szándékot kellene fejtegetni, mert pszichologizálni aztán olyan fene nagy megértés és belátás (tehát morális fölény), nem a következményekkel törődni. Amint is kicsit is földre kerültem ezek a kis sakálok rögtön ugrottak a torkomra, amin nem is értem már miért csodálkoztam, hiszen logikus teljesen, évekig végignéztem ahogy másokkal csinálták ezt. Van egy film, hogy a vámpírok is csak emberek, és huhú mekkora buli, beköltözni a kastélyukba, együtt lakni egy vámpírhordával! Ordítanék azzal aki ilyeneket kitalál, hogy de hát a vámpírok a véred szívják bazmeg! Hasonló az attitűd ebben a közegben, hogy hát igen, felfele nyal, lefele tapos, de olyan nehéz lehet neki, sajnáljuk mert takonyból van a gerince. Ha takonyból van a gerince akkor meg ne bízz benne. A pszichés védekező reflexeket kapcsolja ki ez a közeg, ami elvben ok lenne. Vegye le a páncélt az ember, legyen szabadabb, nyitottabb, csak nehogy itt, ebben a kígyóveremben tele politikai kisvállalkozókkal, törtetőkkel, tülekedőkkel. A fordulj-szeretettel-ellenséged felé taktika is biztos bejött az ősmagyaroknak, én úgy megszívtam mint az ősmagyar torkosborz.

Közben ismét hangsúlyozom, hogy a barátaim is, a kollégáim is meg akartak védeni, és sokan aktívan tettek is ezért. Volt egy pont, hogy már magukat liberálisnak vallók is megsajnáltak. Többen megkeresrek azóta a Genderfészek csoportból (amit kifejezetten azért hozott létre Antoni Rita, hogy pár embert támadjon), és elmondták nagyon bánják az egészet.

De mi legyen? Hol lesz ennek vége?

In order to survive, it may be helpful to take a lesson from those who survived the Holocaust. When the Holocaust got underway, those who fled early suffered the least and recovered the fastest. The longer a potential target remained in the shadow of the genocide, the more they suffered.

Azért ment ez ilyen sokáig, mert embereknek érdeke volt, hogy menjen. Az állítólagos szövetségeseink okozták az igazi kárt, akik közben a hátam mögött networkingeltek a lincselőimmel, és végig tudták, hogy ez nem párbeszéd, hanem gladiátorjáték. A liberális nyilvánosság szabályai az utolsó dolog amivel ilyenkor törődni kéne. Összeveszni, határt húzni, elküldeni a francba. Már látom, hogy minden agressziót ez szült, hogy nem lehetett szabadulni valóban civileknek pártok holdudvarában szocializálódott minden lében kanál politikai kisvállalkozóktól, és mert ezek magától értetődően képzelték joguk van kutyaként parancsolgatni, kutyába venni másokat.

Milyen közegben történik ilyen?

people are cornered -Nyilvánosan csinálták, nem volt hova menni, és elvileg ez egy közeg lett volna.

destabilised leadership -Amilyen kínos dolgokat ezek magukról képzelnek.. a végtelen elitizmusuk.. Leadership ezekre túl erős szó, inkább a maguknak képzelt hatalomtól megrészegülő senkiháziak. Válságtünet, a magukat leadershipnek képzelők.

emphasis on identity - valóban a feminista titulustól akartak megfosztani, ha máshogy nem tudnak kirúgdosni a kis közegükből. Mindent rám bizonyítani ami kilóg a zsigerig álságos játékszabályaikból. Csak éppen engem nem zavar ha megszegem ezeket.


When you are at war, you can win. But mobbing is not a form of warfare, it is a form of genocide, and the only way to survive genocide is to flee.

Valóban, egy kiút volt, háborút csinálni. Bourdieu szerint a szociológia harcművészet. Én akkor tudtam elmenekülni amikor lelepleztem őket, kihúztam a kést a hátamból, és kiheréltem párat közülük. Elmondom az igazat. A vezérekre akartam menni, mert éreztem ösztönösen, hogy ezek csak akkor fognak elengedni (túl nagy örömet okozott már nekik engem rugdosni) ha félnek tőlem. Aztán persze (mivel semmi illúzióm nem maradt) olyan messze maradtam ettől amennyire tudok... az édesanyjuk folytasson majd párbeszédet velük.

Lényeges különbség Harper esete és az enyém között - ezeknek nincs valódi hatalma felettem, blöffölnek bele a világba. Ezek nem azok akiknek képzelik magukat, és én nem az vagyok, akinek képzelnek és hazudoznak. Talán ezért is volt annyira mocskos az egész.

Igenis van kiút. Beleverni az orruk a saját szarukba. Akkor állnak le ha azt érzik nem éri meg nekik, ha bajuk lehet belőle. A Harper történetében nem egy hálózat van, hanem egy munkahely, ahol vannak főnökök. Ezek nekem semmiben nem a feljebbvalóim, bármit is képzelnek magukról. A kritikus tömeg az én oldalamon van: egy ország. Egy ország gyűlöli őket, egy népfelkelés kergette el a vezérüket. A DATADAT-os lebukás után pedig tettetni sincs értelme a civilkedést. Politikusok és lobbik bábjai ezek a civilek és mindig azok voltak. Egyébként megkerestek politikai közegekből, de nem akartam jobbos beszélő fej lenni. Azért, mert nem akarok beszélő fej lenni, és mert nem vagyok jobbos. Az kifejezetten örömet okozott volna, hogy minden részletet elmondjak a velejéig mocskos “”baloldali” “feminista” közegről, például kiteregessem kinek voltak szerelmi ügyei BA-sokkal és ki baloskodik egy fideszes/MPSZPs oligarcha pénzén (az Önjelölt Ügyész, és egyébként már német szocdemektől is kap), ki az aki szexmunkáról prédikál és a munkatársai vele csalják a feleségük, vagy a nők elleni erőszak melyik élharosa dicsekedett röhögve azza, hogy lehúzta az élő hörcsögét a vécén. Azért nem mentem ebbe bele, mert mással akarom az időm tölteni, legyen ez más dolga, de ha tovább baszogatnak semmi nem tart vissza.

Lényeges különbség még, hogy akik ezt velem tették (finoman szólva) nem kompetens emberek. Az egyik fő uszító például mindig be van szívva. Napi több füves cigi kell összekölteni a sok emberségességes, dagályos baromságot.

Ezek az emberek képzelték, hogy majd ők mondják meg ki pdh-zik szociológiából:

Ami egészen elképesztő kegyetlenség, hogy ami velem törént nyilvánosan ment. Azért rángattak ki a nyilvánosságba, hogy ott verjenek agyom mindenki szeme láttára, megmutatva, hogy nekik joguk van ehhez, ők megtehetik. Legalább nyilvánosan kenhettem a pofájukba a saját szarukat. Erre jött tényleg az újabb önjelölt falkavezér (az önjelölt ügyész), az igazságosztogató aki csak azért is el akarta a dolgot intézni, hogy helyreálljon a rend. Ez az ember annyira vágyik valami jó pásztor lenni, aki megvédi a közösséget, hogy egy szakkolégiumot teljesen átmérgezett már maga körül, már az ő szerepét tisztázó beszélgetést akarnak neki szervezni.

Velem elszámította magát, és mivel a tekintélyelvű, vérszomjas emberek olyanok mint a kutyák (bocsánat, rhesus majmok), amikor istenigazából ártottam az önjelölt ügyésznek akkor onnantól nem mertek velem ujjat húzni.

Abban igaza van Harpernek, hogy túl sokat használják a bully szót. Az agresszió része az emberi természetnek, és konfliktusok vannak, csak ezzel egy áldozatiságra épülő kultúra nem tud mit kezdeni. Én nem találok mondjuk a lovagi vagy a szamuráj kultúrákban semmi annyira megvetendőt, ezek becsületkultúrák és ezért tudják helyén kezelni a konfliktust. Akik ezt velem végigcsinálták, azokért ölni tudnék, és ez lenne a normális, hogy az emberek megvédik egymást, nem pedig, hogy a maguknak képzelt morális fölény nevében állandó képmutatásban élnek, sőt a szolgai és gerinctelen parancskövetés, a gyávaság a morális fölény ismérve, felfele-nyalnak-lefele-taposnak, törtetnek és tülekednek. Ezek nem agresszívak, ezek erőszakosak, és azt hiszik tudják leplezni képmutatással, ahogy másokon taposnak. Ahogy valaki fogalmazott, azt képzelik erőszakmentes kommunikációnak, hogy a magukra erőltetett végtelen álnyugalommal tapossák ki egymás belét.

Tudják magukról is, hogy blöffölő, fölényeskedő, aljas, sznob senkiháziak. Azért akarják annyira demonstrálni, hogy hatalmuk van, mert tudják, hogy nincs.

Az emberi oldala ennek az egó. Emberi szinten ez az egész közeg az egóról szól, és félrevezető az, hogy ezeknek túl nagy egója lenne, sőt, általában nincs rendes egójuk, azért pöffeszkednek és vágynak betegesen a parancsolásra. Egó, individuálódás, ezek kincsek, ezért voltak rabszolgák, dolgoztak a jobbágyok a földesuraknak, mert nem individuálódhatott mindenki. Egyáltalán nem az fog jönni, hogy azért történt ez velem, mert én így individuálódtam, hogy így lettem autonóm, vagy így növesztettem gerincet. Eddig is volt, köszönöm, és ha nem lett volna nem itt irkálnék. Ha én is egy ilyen kis hataloméhes felfele-nyal-lefele-tapos alak lettem volna, képesek lettek volna korrumpálni vagy megtörni, így maximum megkínoztak. Vannak spirituális tradíciók, amikor szétszedik a démonok az embert, leszedik ami nem kell, csak amíg itt vagyunk kell egó. Mint a kocsi, mechanikus dolog, összetart energiákat, elvisz helyekre. A kocsival ellentétben a te részed, nem tudja senki erővel elvenni. Amikor meg akarnak őrjíteni ebben a közegben akkor az egód akarják elvenni, mert az egó regiszterén mozognak, csak éppen ami a te részed azt max te tudod odaadni. Ha nem bírod, és eldobod akkor megőrülsz, szétesel. Nem a szenvedésre volt szükségem, tudnom kellett mi van az egész mögött, igazságot akartam nem szenvedést. Mint amikor a tévés vetélkedőben, ha tovább akar haladni az ember, választhat, és kinyithatja az egyik ajtót, és talál valamit. Én a lincselő csürhét találtam, pedig csak az ajtót akartam kinyitni. Nem akartam kerámiázgató polgárasszony lenni, csak ezért történt velem az egész. Én is láttam, hogy fenyegetnek, tudtam hogyan lehetne elmenekülni, de csak azért sem akartam. Ezek megöltek és megőrjítettek embereket akik fontosak nekem, elvették az idealizmusom, az életörömöm, el akarták venni tőlem ami szép és különleges bennem, ami azzá tesz aki vagyok. Legyőzni nem lehet őket, mert a külső függések rendszere (és az ezek által formált magyar társadalom belső sajátosságai miatt) mindig újra fog ez a közeg termelődni. Karmikus, pszichológiai, strukturális okok miatt- nevezze mindenki saját meggyőződése szerint- de mindig lesznek emberek akiknek ez fog kelleni. Nekem a meggyőződésem, hogy azért teszik ezt, mert ezt akarják tenni. A felszínen van az igazság (deleuzeánus nem freudiánus vagyok).

Amit féltem bevallani magamnak is, hogy a testemet ez megviselte, és nem akartam erről nyilvánosan beszélni, mert nem akartam támadási felületet adni. Túl sokat nyeltem le, túl sok szart, hányni, köpni, ordítani kellett már tőle.. aztán meggyógyítottam magam, külön autoetnográfiát lehetne írni arról hogyan, talán egyszer fogok is. Az biztos, hogy nem “párbeszéddel”.