Párhuzamos világok
“Keselyűk moralizáltak felettem”
Eltartott ez egy ideig. Sokat bámultam a randa szörnypofátokat, mivel évekbe tellett mire meg tudtam nézni. Évek volt eljutni ide, és csak azért sem akartam becsicskulni és elkussolni - feladni. A valóságot, valami mélyebbet, igazibbat kerestem mint a senkit nem érdeklő megnyitóitok és konferenciáitok, és ha ez az, akkor ezzel kezdek valamit. Screenshotoltam, persze, logikus, hogy fotózni foglak titeket, milyenek vagytok a maszkotok nélkül. Miért csodálkoztok? Elképesztőek voltatok. Én ilyet még nem láttam. Jó kis bestiárium keredett ki a vérszomjas pofáitokból, ti 'komoly emberek'.
Közben áldozatnak lenni (igen, valahol az is voltam, mert amit kaptam aránytalan és igazságtalan) zavarba ejtő volt. Nem volt jó. Nem vette el az erőmet, de a szerep undorított. Viszont megértettem miért kényelmes - mert valóban lehet ítélkezni. Nem a sérelem miatt (ami elvileg morális alap lenne az áldozatiságot fétisizálóknak), hanem azért mert láttam azt amit más nem, vagyis azt milyenek vagytok ha lehull az udvariaskodó maszk.
Eddig hozzátok beszéltem, és amikor megszólítok valakit azok ti vagytok szörnypofák. Naná, hogy gyűlölek titeket. Egy oszág gyűlöl titeket, vagyis azokat akiknek a csicskái vagytok. Ti, azt sem tudják ti kik vagytok.
Ti csak képzelitek magatokról nem gyűlölködtök. Ha nem vetnétek meg az egész világot kimásznátok a szemétdombotok alól. Akkor élnétek, nem szektába menekülnétek. Ti a világot gyűlölitek és magatokat, amiért nem tudtok a világból örömet kapni.
Nehezen jött a másik hang, aki elemző hang- nem akartam hasonlítani sem hozzátok.
Azért is ragaszkodtam ahhoz a hanghoz amin a blogom először megszólalt, mert a hangom bélyegezték meg.
A legmocskosabb pletyka amit visszahallottam magamról: én állítólag skizofrén vagyok! Diagnosztizált! Ki diagnosztizált? Gondolom valami kis hülye a Gólyában két fröccs között (ezt nem tudtam meg, de ez a tippem). Azt viszont megtudtam mi alapján: a blogom alapján! Mégpedig mert metafórákban, képekben és szabad asszociációkban gondolkodok! Az egész magyar nép skizofrén akkor, mert a népdalban az van, hogy “hull a szilva a fáról”?
Ez olyan szinten ostoba és sötét, hogy kommentálni sem kéne, de ugyanakkor annyira leleplezi a tekintélyelvűségüket és korlátoltságukat, hogy érdemes kommentálni. Már nem csak azt mondják meg mit szabad gondolni, hanem hogyan. Ezek a senki által semmire nem választott, semmi hatalommal nem bíró senkik. Aki nem tud metafórákban, asszociációkban, képekben gondolkozni az nem tud kreatívan gondolkozni. Vizuális módszertannal foglalkozok, alap, hogy tudjak képekben és metafórákban gondolkodni. Premisszák, axiómák, szillogizmusok, ez csak arra jó, hogy közös platformra hozzunk a valódi szellemi munkát- ami tapasztalatnak ad teret, illetve direktben közvetít tapasztalatot. Szerintem semmi másra nem való a szellemi munka- érzések, tapasztalatok megtestesülését közvetítetni és lehetővé tenni. A társadalmi közegben való közvetítés egy másik regiszter, ami valóban nyelvi. Ha idelógiagyárként tekintetek társadalomtudományra, nem pedig egy módszertani eszközkészletként, aminek segítségével a mindennapi ‘józan ész’ berögződéseken felülemelkedve lehet praxist kapcsolni elmélethez akkor értem miért várjátok el, hogy mindenki megfeleljen a nemlétező szavazóitoknak, belője a legalacsonyabb közös nevezőt. Még a művészetről is azt képzelitek arról szól, hogy mutogathassátok magatokat, és semmi valódi téttel nem bíró szimbolikus küzdelmeket vívhassatok. Még annyit sem értetek, hogy művészet érzés és tapasztlat. Szégyellem magam, hogy ezt le kell írnom. Ahelyett, hogy szokás szerint tízezer forintokon marakodó senkiknek nevezlek titeket legyen itt egy (nálam sokkal csapongóbb) Sloterdijk idézet:
“The philosopher climbs out of his Athenian tub and enters the twentieth century, gets caught up in two world wars, strolls through the principal cities of capitalism and communism, reads up on the East-West conflict, listens to lectures on nuclear strategy, the theory of surplus value, and value-added tax, visits television stations, gets caught in the vacation traffic on the freeways, sits rolling his eyes in a Hegel seminar… Has Diogenes come to disrupt? It seems more likely that he himself is rather disturbed. He had taught: Be ready for anything, but what he now sees goes too far even for him. He had found even the Athenians to be pretty crazy, but what he finds in the present defies classification. Stalingrad, Auschwitz, Hiroshima— he longs to go back to the Persian Wars. Out of fear of psychiatric institutions, Diogenes refrains from going through the streets by day with a lantern.”
Ez az ember az egyik legnagyobb ma élő filozófus, ha nem tudnátok kicsoda. Képekben beszél, és?
Ja, és ti engem nem ismertek. Én csak veletek relációban vagyok a blogomon, közben privát maradtam. Ez nagyon tudatos döntés volt. Rólatok szól, nem rólam. Nem, nem ismertek engem, és ha ismernétek akkor sem lenne jogotok ehhez a nagy pofával való erkölcsösködéshez meg ítélkezéshez. Miért is…? Mert nem tűrtem elég illedelmesen, hogy ki akarjanak csinálni?
Ha bármit a világon értett volna ez a közeg a feminizmusból (ami egy anti-modernista felszabadítási mozgalom) akkor leeshetett volna nekik, hogy komolyemberkedni, szakértőt játszani feministaként a legkevésbé feminista dolog. Ami nekik a komoly ember, az csak a szekuláris-humanista emberkép- valami amit empirikusan is, teoretikusan is, társadalomelméleti és pozitivista tudományos keretben is régen lesöpörtek minden asztalról. Ezek a szerencsétlenek meg egymás előtt játszanak gyakorlatilag képmutatási versenyt amit ‘higgadtságnak’ képzelnek, és akinek nem olyan erős a képmutatási képessége mint nekik annak kitapossák a belét a magukra erőltetett álnyugalommal. Undort és iszonyt vál ez ki az egész országból nem tiszteletet. Én oda jutottam el, hogy annyira lenézlek titeket, hogy lassan már az sem érdekel, ha véletlenül megfelelek nektek.
Egy dolog motivált még, hogy direkt, élő tapasztalatként beszéljek a veletek való találkozásról: az igazi feminizmus, hogy nem gyáva az ember. Meg kell védeni a lehetőséget, a teret a kiszolgáltatottságra. Aki nem tud sérülni az nem nyitott a világra. A negatív érzések sok szinten értékesek. Azért akarják őket elvenni és tabusítani. Düh és csalódás nélkül nincs politikai ébredés, nincs öntudatra ébredés. Aki egész életében tűr az balek, barom, állat, csicska, nem ‘komoly ember’.
Viszont azért hagyom lassan abba, mert éppen elég mocskos, aljas kis részletet leírtam. Ez a blog elsősorban adat, és valamennyi elemző munka. Írtunk egy tudományos autoetnográfiát (kiadás alatt), a tágabb tanulságokat pedig beépítem a további munkámba. Szükség volt adatra, össze kellett gyűjteni, rendszerezni. A blogot online fogom hagyni, aki akarja használja (természetesen lehivatkozva).
A blog címe- a kultúrharcon túl, és lett is egy új kutatásom (unkp) aminek a lényege kb a létező poszthumanizmus, vagyis amit én nagy naivan feministaként keresten, csinálni akartam.
Aztán az első ember akivel találkoztam a kutatás során elmondta hogyan bélyegezték meg “feministák”, hogyan fújtak valami röhejes ügyet lufivá. Sajnos ebben élünk.
Amikor a blogot elkezdtem azt hittem nem fogja senki elhinni, és közben mindenki hasonló történeteket mesél, és mindenki erről akar beszélni (lassan én nem). Ezt éljük, ugye ez egy hegemóniaküzdelem vége. A kor szüli az egészet, a magyar sajátosságok (nómenklatúra) csak a diskurzusok tárát adja.
Valaki azt mondta azt írod bele a történetedbe, aminek te fontosságot akarsz adni. Az, hogy egy hegemóniaküzdelem milyen belülről, ez fontos. Ami pedig a direkt politikai vonatkozása a történetemnek, hogy amit a NER média mond gyakorlatilag igaz- ‘feminizmus’ címszóval lobbipénzekből szociopaták gázlángolnak, zsarolnak egy egész országot- nem az én problémám volt eddig sem, és nem is én foglalkozok ezzel.
Mielőtt elkezdtem a történetem írni (tehát amikor már feladtam az egész ‘feminizmust’) én is fiktív valóságot teremtettem mivel projektáltam: túl kellett élni. Nem is a jót láttam meg bennük, csak valami emberit, és projektáltam, ezekre az üres bábokra. Végső soron magamhoz kapcsolódtam, a saját fantáziámhoz. Én is valahol fiktív világban éltem, de nem bírtam volna máshogy. Lehet magyarázkodásnak hangzik, de akkor a legjobb szándék szerint és idealizmusból választottam amit választottam. Igen, hittem abban, hogy el kell fogadni azt van ami, és meg lehet győzni őket. Dehogyis.
Én eddig is anti-analízisben hittem, és az az egész megerősített, hogy a felszínen van az igazság. Az a titok, hogy semmi titok nincs, és azt kapod amit látsz. Az érzések az igaziak, nem a számítás, okoskodás és kombinálás. Nem lesz jobb és nem jutalmaz meg a végén senki.
Ez olyan szinten ostoba és sötét, hogy kommentálni sem kéne, de ugyanakkor annyira leleplezi a tekintélyelvűségüket és korlátoltságukat, hogy érdemes kommentálni. Már nem csak azt mondják meg mit szabad gondolni, hanem hogyan. Ezek a senki által semmire nem választott, semmi hatalommal nem bíró senkik. Aki nem tud metafórákban, asszociációkban, képekben gondolkozni az nem tud kreatívan gondolkozni. Vizuális módszertannal foglalkozok, alap, hogy tudjak képekben és metafórákban gondolkodni. Premisszák, axiómák, szillogizmusok, ez csak arra jó, hogy közös platformra hozzunk a valódi szellemi munkát- ami tapasztalatnak ad teret, illetve direktben közvetít tapasztalatot. Szerintem semmi másra nem való a szellemi munka- érzések, tapasztalatok megtestesülését közvetítetni és lehetővé tenni. A társadalmi közegben való közvetítés egy másik regiszter, ami valóban nyelvi. Ha idelógiagyárként tekintetek társadalomtudományra, nem pedig egy módszertani eszközkészletként, aminek segítségével a mindennapi ‘józan ész’ berögződéseken felülemelkedve lehet praxist kapcsolni elmélethez akkor értem miért várjátok el, hogy mindenki megfeleljen a nemlétező szavazóitoknak, belője a legalacsonyabb közös nevezőt. Még a művészetről is azt képzelitek arról szól, hogy mutogathassátok magatokat, és semmi valódi téttel nem bíró szimbolikus küzdelmeket vívhassatok. Még annyit sem értetek, hogy művészet érzés és tapasztlat. Szégyellem magam, hogy ezt le kell írnom. Ahelyett, hogy szokás szerint tízezer forintokon marakodó senkiknek nevezlek titeket legyen itt egy (nálam sokkal csapongóbb) Sloterdijk idézet:
“The philosopher climbs out of his Athenian tub and enters the twentieth century, gets caught up in two world wars, strolls through the principal cities of capitalism and communism, reads up on the East-West conflict, listens to lectures on nuclear strategy, the theory of surplus value, and value-added tax, visits television stations, gets caught in the vacation traffic on the freeways, sits rolling his eyes in a Hegel seminar… Has Diogenes come to disrupt? It seems more likely that he himself is rather disturbed. He had taught: Be ready for anything, but what he now sees goes too far even for him. He had found even the Athenians to be pretty crazy, but what he finds in the present defies classification. Stalingrad, Auschwitz, Hiroshima— he longs to go back to the Persian Wars. Out of fear of psychiatric institutions, Diogenes refrains from going through the streets by day with a lantern.”
Ez az ember az egyik legnagyobb ma élő filozófus, ha nem tudnátok kicsoda. Képekben beszél, és?
Ja, és ti engem nem ismertek. Én csak veletek relációban vagyok a blogomon, közben privát maradtam. Ez nagyon tudatos döntés volt. Rólatok szól, nem rólam. Nem, nem ismertek engem, és ha ismernétek akkor sem lenne jogotok ehhez a nagy pofával való erkölcsösködéshez meg ítélkezéshez. Miért is…? Mert nem tűrtem elég illedelmesen, hogy ki akarjanak csinálni?
Ha bármit a világon értett volna ez a közeg a feminizmusból (ami egy anti-modernista felszabadítási mozgalom) akkor leeshetett volna nekik, hogy komolyemberkedni, szakértőt játszani feministaként a legkevésbé feminista dolog. Ami nekik a komoly ember, az csak a szekuláris-humanista emberkép- valami amit empirikusan is, teoretikusan is, társadalomelméleti és pozitivista tudományos keretben is régen lesöpörtek minden asztalról. Ezek a szerencsétlenek meg egymás előtt játszanak gyakorlatilag képmutatási versenyt amit ‘higgadtságnak’ képzelnek, és akinek nem olyan erős a képmutatási képessége mint nekik annak kitapossák a belét a magukra erőltetett álnyugalommal. Undort és iszonyt vál ez ki az egész országból nem tiszteletet. Én oda jutottam el, hogy annyira lenézlek titeket, hogy lassan már az sem érdekel, ha véletlenül megfelelek nektek.
Egy dolog motivált még, hogy direkt, élő tapasztalatként beszéljek a veletek való találkozásról: az igazi feminizmus, hogy nem gyáva az ember. Meg kell védeni a lehetőséget, a teret a kiszolgáltatottságra. Aki nem tud sérülni az nem nyitott a világra. A negatív érzések sok szinten értékesek. Azért akarják őket elvenni és tabusítani. Düh és csalódás nélkül nincs politikai ébredés, nincs öntudatra ébredés. Aki egész életében tűr az balek, barom, állat, csicska, nem ‘komoly ember’.
Viszont azért hagyom lassan abba, mert éppen elég mocskos, aljas kis részletet leírtam. Ez a blog elsősorban adat, és valamennyi elemző munka. Írtunk egy tudományos autoetnográfiát (kiadás alatt), a tágabb tanulságokat pedig beépítem a további munkámba. Szükség volt adatra, össze kellett gyűjteni, rendszerezni. A blogot online fogom hagyni, aki akarja használja (természetesen lehivatkozva).
A blog címe- a kultúrharcon túl, és lett is egy új kutatásom (unkp) aminek a lényege kb a létező poszthumanizmus, vagyis amit én nagy naivan feministaként keresten, csinálni akartam.
Aztán az első ember akivel találkoztam a kutatás során elmondta hogyan bélyegezték meg “feministák”, hogyan fújtak valami röhejes ügyet lufivá. Sajnos ebben élünk.
Amikor a blogot elkezdtem azt hittem nem fogja senki elhinni, és közben mindenki hasonló történeteket mesél, és mindenki erről akar beszélni (lassan én nem). Ezt éljük, ugye ez egy hegemóniaküzdelem vége. A kor szüli az egészet, a magyar sajátosságok (nómenklatúra) csak a diskurzusok tárát adja.
Valaki azt mondta azt írod bele a történetedbe, aminek te fontosságot akarsz adni. Az, hogy egy hegemóniaküzdelem milyen belülről, ez fontos. Ami pedig a direkt politikai vonatkozása a történetemnek, hogy amit a NER média mond gyakorlatilag igaz- ‘feminizmus’ címszóval lobbipénzekből szociopaták gázlángolnak, zsarolnak egy egész országot- nem az én problémám volt eddig sem, és nem is én foglalkozok ezzel.
Mielőtt elkezdtem a történetem írni (tehát amikor már feladtam az egész ‘feminizmust’) én is fiktív valóságot teremtettem mivel projektáltam: túl kellett élni. Nem is a jót láttam meg bennük, csak valami emberit, és projektáltam, ezekre az üres bábokra. Végső soron magamhoz kapcsolódtam, a saját fantáziámhoz. Én is valahol fiktív világban éltem, de nem bírtam volna máshogy. Lehet magyarázkodásnak hangzik, de akkor a legjobb szándék szerint és idealizmusból választottam amit választottam. Igen, hittem abban, hogy el kell fogadni azt van ami, és meg lehet győzni őket. Dehogyis.
Én eddig is anti-analízisben hittem, és az az egész megerősített, hogy a felszínen van az igazság. Az a titok, hogy semmi titok nincs, és azt kapod amit látsz. Az érzések az igaziak, nem a számítás, okoskodás és kombinálás. Nem lesz jobb és nem jutalmaz meg a végén senki.
Amit még le kell írnom az, ahogyan párhuzamos valóságokban éltünk egymás mellett.
Ez a közeg annyira lényegileg más volt, hogy nem csak elbeszéltünk egymás mellett, másra használták a beszédet. A legtöbb embernek a beszéd érzékelés- visszajelzéseket keres, informálódik. Ebben a tekintélyelvű közegben minden kinyilatkoztatás, és nem visszajelzést kérnek, hanem közlik veled a te határaid beljebb vannak, már adottnak vannak pozíciók véve amiből beszélnel.
Vicceskedésbe csomagolva gyalogolnak át a határaimon. Az egész olyan mintha ordítanának velem: tudjam már a helyemet!
Betlen Annának az apja a Fehér Könyvek egyik szerkesztőjeként hullaghegyeken mászott fel a Rózsadombra (Betlen Oszkár, eredeti végzettsége vízvezetékszerelő), és van bőr a pofáján vidéki prolinak nevezni engem. Iszonyatos ráébredni, hogy engem nem a csicskájukká akartak tenni, a csicskájukként kezeltek- egy a prolik közül. Ki kellett mindenkinek nyilatkoztatni, hogy joguk van úgy bánni velem mint a cselédlányukkal, sőt, a kutyájukkal. Én a kutyáimmal nem beszélnék olyan lekezelően ahogy ezek velem.
Betlen Anna értette meg velem mi a bolsevik mentalitás. Beleterpeszkedni valamibe amit más épített fel, megpróbálni átvenni az irányítást, közben alattomosan eltaposni az illetőt. Folyamatosan minden kommunikációs aktusa arról szólt, hogy ki kellett a saját pozícióját nyilatkoztatnia, és vele relációban mindenki másét. A hatalom érdekelte ezeket semmi más. Közben én magyaráztam mindenféle testontológiáról, természet-kultúra elválasztásról és mindenről ami kell, ezek meg mintha természetfilmet néznének, ahogy hümmögve hallgattak.
Több szerző van, és mivel privát screenshotokat is használok anonimizálom őket. Ezek a chatek jogilag az enyémek, és nem is tartozok a világon semmivel a szerzőiknek. Azért anonimizálok, mert ez általánosságban egy szabály, ami jó betartani. Ami nyilvános kontent továbbra se fogom anonimizálni.
Most kapjon szót tényleg a CANCEL GOD. Amikor csak nekem beszélt, csak hozzám, tehát nem a nyilvánosságnak rendezett műsort. Olvasom ezeket a screenshotokat - bevezették a netet a pokolba és lökdösik egymást a démonok a klaviatúra előtt.
Minden screenshot nagyon súlyos, de nekem ez a legdurvább.
Emberi érzést elővenni és használni. Az ilyet legalább szégyellni kéne, nem hisztérikusan őrmesterkedve követelni másokon. Az, hogy valaki így bánik a saját érzéseivel olyan dolog amit kb bevall a halálos ágyán. Előveszi az érzéseit, stratégiailag.
Órabérben akar beidomíttatni EMBERI ÉRZÉST ELŐVENNI ÉS HASZNÁLNI, a tilatkozásom ellenére. Mindenki eszköz, és minden eszköz. Őszinte, egyenes emberből képmutató, manipuláló, megfelelési kényszeres szociopatát. Leereszkedően, de nagyon erőszakosan gyalogol át minden határomon miközben papol a higgadtságról meg a többiről. Tényleg mintha a kutyája lennék, ő majd beidomíttat megfelelni és tetszeni. Amíg ment a szekér természetesen mézesmázoskodott velem ahogy bírt, és folyamatosan 'stratégiailag elővette' (a szánalomkeltéshez) az önsajnáltatást és bűntudatkeltést. Manipulált: érzéseket használt, hogy el tudjon bújni az áldozatszerep mögé. Utólag visszagondolva logikus: ha nem sajnálják el nem viselik ahogy hataloméhesen gázol át mások határain.
Külön szép, hogy nem azon akadt ki, hogy egy sötét, pre-perszonális nihilista erőre utaltam (affektus/affekt szó ezért volt használva) hanem azon, hogy nem tudom kinek mit szabad, és nekem mit nem szabad. Ő aztán, ő tudja mi a menő, és mi nem menő. Letartóztat a fashion police, nem vagyok menő!
Még én magyarázkodok ugyanennek az embernek amiért átlátok rajta:
Az áldozatpozíciójából (az önsajnáltatást elővenni és használni!) folyamatosan macska-egér játékot játszik a környezetében élőkkel, igyekszik bűntudatot és rossz érzést kelteni. Közben manapság olyan erős morális imperatíva az áldozatok védelme, hogy öniróniának kell képzelni (tehát nevetni) azon ami maga a gonosz (A CANCEL GOD) ahogy a saját nyomorát, az öngyűlöletet használja fel mások eltaposására, hatalomszerzésre. Együtt kellene nevetni vele ahogyan tapos saját magát, közben a nevetéssel távolságot kreál az ember az adott helyzettől- nehogy észrevedd mire megy ki ez az egész. Jegyezd meg ő az áldozat, és kész. Amikor másokon tapos nem szabad észrevenni vagy még sajnálni kell, amikor a torkodnak ugrik akkor is őt kell sajnálni. Ez nem hipszter irónia, ez maga a gonosz. És ezt a paródiaszintekig hitvány, gonosz, gőgös, erőszakos embert évekig hímestojásként óvtuk és védtük.
Csak azért sem adja fel:
Érezzek őiránta hálát, de saját magamban kételkedjek. Nem akarok saját magammal szembenézni? Biztos nem az a baj, hogy egy csalássorozatot kellene a szakmámnak és a társadalmi közegemnek képzelnem, hanem az, hogy legbelül mélyen van egy szolgalelkű igazi önmagam, aki bizonyára örömmel csúszna-mászna hataloméhes keselyűk előtt. Az a Popper Péter mondogatta, hogy ‘a dühös ember mindig önmagára dühös’ aki az állambiztonsági hivatalnak képzett ki kihallgatótiszteket. Azért 2020-ban ennek elég kevesen dőlnek be.
Ez a közeg annyira lényegileg más volt, hogy nem csak elbeszéltünk egymás mellett, másra használták a beszédet. A legtöbb embernek a beszéd érzékelés- visszajelzéseket keres, informálódik. Ebben a tekintélyelvű közegben minden kinyilatkoztatás, és nem visszajelzést kérnek, hanem közlik veled a te határaid beljebb vannak, már adottnak vannak pozíciók véve amiből beszélnel.
Vicceskedésbe csomagolva gyalogolnak át a határaimon. Az egész olyan mintha ordítanának velem: tudjam már a helyemet!
Betlen Annának az apja a Fehér Könyvek egyik szerkesztőjeként hullaghegyeken mászott fel a Rózsadombra (Betlen Oszkár, eredeti végzettsége vízvezetékszerelő), és van bőr a pofáján vidéki prolinak nevezni engem. Iszonyatos ráébredni, hogy engem nem a csicskájukká akartak tenni, a csicskájukként kezeltek- egy a prolik közül. Ki kellett mindenkinek nyilatkoztatni, hogy joguk van úgy bánni velem mint a cselédlányukkal, sőt, a kutyájukkal. Én a kutyáimmal nem beszélnék olyan lekezelően ahogy ezek velem.
Betlen Anna értette meg velem mi a bolsevik mentalitás. Beleterpeszkedni valamibe amit más épített fel, megpróbálni átvenni az irányítást, közben alattomosan eltaposni az illetőt. Folyamatosan minden kommunikációs aktusa arról szólt, hogy ki kellett a saját pozícióját nyilatkoztatnia, és vele relációban mindenki másét. A hatalom érdekelte ezeket semmi más. Közben én magyaráztam mindenféle testontológiáról, természet-kultúra elválasztásról és mindenről ami kell, ezek meg mintha természetfilmet néznének, ahogy hümmögve hallgattak.
Töviskoszorúval a mártír
Az egész életük játszmák sorozata- aztán egy ponton ezek az emberek mintha nem is saját magukként beszéltek volna velem.
Limberg és Arsov szerint a CANCEL GOD a kollektív szuperegó, ami életellenes nihilista szektát csinál azokból akik kiszolgálják (“hasznos idióták”) és azokból akik félelemből megtörnek előtte. Egyre többen beszélnek kvázi-vallásos jelenségként a groteszk és bizarr woke társadalmi miliőről. Én is ezen a véleményen vagyok, és ugye átéltem amit átéltem.
Valóban a hitviták kora lehetett hasonló: egészen groteszkül álszent és ostoba figurák versenyt pöffeszkednek, közben pedig folynak a boszorkányüldözések. Annyira el tudom képzelni inkvizítornak például Mérő Verát, akinek az igazi baja, hogy kutató, író, publicista akar lenni, de kevés ehhez. Az álszent álerkölcsösködéseiből árad a nárcisztikus düh, a hataloméhség, vérszomj. A gerinctelen, saját kisszesűségüktől szenvedő embereket ragadja el a csürhe és veszi el a tudatukat, fosztja meg őket saját maguktól mint gondolkodó, éntudattal bíró szubjektumtól. Most ők lehetnek A Rend, A Tekintély, Az Igazság. A fegyelmező, büntető hatalom, a fejükben parancsolható hang ami előtt meghunyászkodva leélték az egész életüket.
Limberg és Arsov szerint a CANCEL GOD a kollektív szuperegó, ami életellenes nihilista szektát csinál azokból akik kiszolgálják (“hasznos idióták”) és azokból akik félelemből megtörnek előtte. Egyre többen beszélnek kvázi-vallásos jelenségként a groteszk és bizarr woke társadalmi miliőről. Én is ezen a véleményen vagyok, és ugye átéltem amit átéltem.
Valóban a hitviták kora lehetett hasonló: egészen groteszkül álszent és ostoba figurák versenyt pöffeszkednek, közben pedig folynak a boszorkányüldözések. Annyira el tudom képzelni inkvizítornak például Mérő Verát, akinek az igazi baja, hogy kutató, író, publicista akar lenni, de kevés ehhez. Az álszent álerkölcsösködéseiből árad a nárcisztikus düh, a hataloméhség, vérszomj. A gerinctelen, saját kisszesűségüktől szenvedő embereket ragadja el a csürhe és veszi el a tudatukat, fosztja meg őket saját maguktól mint gondolkodó, éntudattal bíró szubjektumtól. Most ők lehetnek A Rend, A Tekintély, Az Igazság. A fegyelmező, büntető hatalom, a fejükben parancsolható hang ami előtt meghunyászkodva leélték az egész életüket.
Ahogy fogalmazott egy filozófus (megjelenés előtt, nem tudom idézni) - a cancel god a nárcisztikus düh amit valaki a saját kicsinyességével szembesülve érez. A CANCEL GOD napjaink kontextusa- egy hegemónia végének- terméke, mint ahogy a hitviták is azok voltak.
Több szerző van, és mivel privát screenshotokat is használok anonimizálom őket. Ezek a chatek jogilag az enyémek, és nem is tartozok a világon semmivel a szerzőiknek. Azért anonimizálok, mert ez általánosságban egy szabály, ami jó betartani. Ami nyilvános kontent továbbra se fogom anonimizálni.
Most kapjon szót tényleg a CANCEL GOD. Amikor csak nekem beszélt, csak hozzám, tehát nem a nyilvánosságnak rendezett műsort. Olvasom ezeket a screenshotokat - bevezették a netet a pokolba és lökdösik egymást a démonok a klaviatúra előtt.
Bölcselkedő kioktatás, és közben egy képzavarral gázlángol! Nem is vagyok olyan hajlékony, hogy hátbaszúrjam magam, nem jógázok!
Ehhez mekkora pofa kell? Kegyet oszt, mint a pápa a szegénynegyedben! Így őrjöng a parazita amikor megrészegül a vérszagtól. Semmi empátia, csak a kifejezése a vágyott fölénynek. Most úgy tudja a másik lelkét, erejét elvenni, hogy közben leplezi mit csinál.
Minden screenshot nagyon súlyos, de nekem ez a legdurvább.
Emberi érzést elővenni és használni. Az ilyet legalább szégyellni kéne, nem hisztérikusan őrmesterkedve követelni másokon. Az, hogy valaki így bánik a saját érzéseivel olyan dolog amit kb bevall a halálos ágyán. Előveszi az érzéseit, stratégiailag.
Órabérben akar beidomíttatni EMBERI ÉRZÉST ELŐVENNI ÉS HASZNÁLNI, a tilatkozásom ellenére. Mindenki eszköz, és minden eszköz. Őszinte, egyenes emberből képmutató, manipuláló, megfelelési kényszeres szociopatát. Leereszkedően, de nagyon erőszakosan gyalogol át minden határomon miközben papol a higgadtságról meg a többiről. Tényleg mintha a kutyája lennék, ő majd beidomíttat megfelelni és tetszeni. Amíg ment a szekér természetesen mézesmázoskodott velem ahogy bírt, és folyamatosan 'stratégiailag elővette' (a szánalomkeltéshez) az önsajnáltatást és bűntudatkeltést. Manipulált: érzéseket használt, hogy el tudjon bújni az áldozatszerep mögé. Utólag visszagondolva logikus: ha nem sajnálják el nem viselik ahogy hataloméhesen gázol át mások határain.
Elég szánalmas, hogy amit éppen dühnek képzelnek az nem is düh, hanem egy másik tabusított érzés- az undor. Azt sem tudják mi a düh, túl tiszta és igazi az ő világukhoz. Kicsik és kevesek hozzá. Ezek csak sértetten puffogni tudnak.
Amikor ezt a sztorit meséltem a londoni barátnőm felkiáltott és a szája elé kapta a kezét. Nem is értik ezt a fajta gonoszságot. Nem tudják elképzelni. Valaki (aki magyar) azt mondta ez mind rape. Angolul mondta, a londoni lány akinek meséltem is angol volt. Ez a sztori tényleg annyira súlyos, hogy más nyelv kell elmondani. Legyen annyi elég a screenshot szerzőjéről, hogy egy zsigerig álságos kis erdély liba. Közben olyan gonosz, hogy azt egy átlag londoni nem tudja elképzelni. Nem tudják felfogni ezt a szintű tekintélyelvűséget, az ő világukban a jógával meg a kreatíviparral. Egy újabb szép csúszdázás a kelet-nyugat lejtőn.
Ennyire nem voltunk egy hullámhosszon. Én évekig csak a saját jóindulatommal tömködtem a réseket, mentegettem és projektáltam.
Ugyanez a szerző. Szerintem nem is volt magánál amikor ezeket a baromságokat összehordta. Pszichotikus állapotba került a vérszagtól, a hajszától. Külön szép, hogy az affekt szón akadt ki. Hisztérikusan fröcsög és őrmesterkedik, csak mert a saját tapasztalatom olyan társadalomtudományi fogalom segítségével írom le amiket a saját munkámban használok. Mire jó akkor a társadalomtudomány? Mutogatni magad decens kis majomként, bocsánat tudósként? Esetleg menőnek képzelni magad… nem nekem jutott eszembe. A CANCEL GOD aki így gondolkozik, én ugyan nem. Majd órabérben béreljek magamnak valami pszichológust gyámnak, nehogy a saját életemet én magam merészeljem értelmezni. Tűrjek, kussoljak, és ne merjek gondolkozni. Érezzek bűntudatot és utáljam már meg magam, legyek szíves. Érezem már magam kicsinek és kevésnek. Lássam már be, hogy csak azért is velem van a baj. Mintha valami rést keresne ahol bemászhat. Ha ő egész életében szenvedett a saját kisszerűségétől, akkor nehogy másnak öntudata legyen.
Ugyanez a szerző. Szerintem nem is volt magánál amikor ezeket a baromságokat összehordta. Pszichotikus állapotba került a vérszagtól, a hajszától. Külön szép, hogy az affekt szón akadt ki. Hisztérikusan fröcsög és őrmesterkedik, csak mert a saját tapasztalatom olyan társadalomtudományi fogalom segítségével írom le amiket a saját munkámban használok. Mire jó akkor a társadalomtudomány? Mutogatni magad decens kis majomként, bocsánat tudósként? Esetleg menőnek képzelni magad… nem nekem jutott eszembe. A CANCEL GOD aki így gondolkozik, én ugyan nem. Majd órabérben béreljek magamnak valami pszichológust gyámnak, nehogy a saját életemet én magam merészeljem értelmezni. Tűrjek, kussoljak, és ne merjek gondolkozni. Érezzek bűntudatot és utáljam már meg magam, legyek szíves. Érezem már magam kicsinek és kevésnek. Lássam már be, hogy csak azért is velem van a baj. Mintha valami rést keresne ahol bemászhat. Ha ő egész életében szenvedett a saját kisszerűségétől, akkor nehogy másnak öntudata legyen.
Külön szép, hogy nem azon akadt ki, hogy egy sötét, pre-perszonális nihilista erőre utaltam (affektus/affekt szó ezért volt használva) hanem azon, hogy nem tudom kinek mit szabad, és nekem mit nem szabad. Ő aztán, ő tudja mi a menő, és mi nem menő. Letartóztat a fashion police, nem vagyok menő!
Még én magyarázkodok ugyanennek az embernek amiért átlátok rajta:
Az áldozatpozíciójából (az önsajnáltatást elővenni és használni!) folyamatosan macska-egér játékot játszik a környezetében élőkkel, igyekszik bűntudatot és rossz érzést kelteni. Közben manapság olyan erős morális imperatíva az áldozatok védelme, hogy öniróniának kell képzelni (tehát nevetni) azon ami maga a gonosz (A CANCEL GOD) ahogy a saját nyomorát, az öngyűlöletet használja fel mások eltaposására, hatalomszerzésre. Együtt kellene nevetni vele ahogyan tapos saját magát, közben a nevetéssel távolságot kreál az ember az adott helyzettől- nehogy észrevedd mire megy ki ez az egész. Jegyezd meg ő az áldozat, és kész. Amikor másokon tapos nem szabad észrevenni vagy még sajnálni kell, amikor a torkodnak ugrik akkor is őt kell sajnálni. Ez nem hipszter irónia, ez maga a gonosz. És ezt a paródiaszintekig hitvány, gonosz, gőgös, erőszakos embert évekig hímestojásként óvtuk és védtük.
Csak azért sem adja fel:
Érezzek őiránta hálát, de saját magamban kételkedjek. Nem akarok saját magammal szembenézni? Biztos nem az a baj, hogy egy csalássorozatot kellene a szakmámnak és a társadalmi közegemnek képzelnem, hanem az, hogy legbelül mélyen van egy szolgalelkű igazi önmagam, aki bizonyára örömmel csúszna-mászna hataloméhes keselyűk előtt. Az a Popper Péter mondogatta, hogy ‘a dühös ember mindig önmagára dühös’ aki az állambiztonsági hivatalnak képzett ki kihallgatótiszteket. Azért 2020-ban ennek elég kevesen dőlnek be.
Micsoda áldozatok! Nincs ÁVÓ, nem tudnak beállni! Az kell nekik, hogy parancsoljanak, és ők is parancsolni akarnak. Leírták sokan, hogy ilyen a tekintélyelvűség: zavarja őket az őszinteség, az egyenesség, az életöröm. Se empátiájuk se kreativitásuk. Az ilyen embert csak az érdekli, hogy hatalmat érezzen, és ennek eszköze a fegyelmezés és büntetés. Örömet okoz nekik elvenni valakitől valamit ami fontos, kontrollálni, fájdalmat okozni- többnek érzi magát tőle. Közben ezek tényleg ilyen kis tízezer forintokon marakodó balekok, akiknek soha nem volt, és nem is lesz valódi hatalma.
Ez nem csak pár ember, általános dolog ez a szintű hisztéria, álságosság és rosszindulat ezek ebben a közegben.
Ez nem csak pár ember, általános dolog ez a szintű hisztéria, álságosság és rosszindulat ezek ebben a közegben.
Például dolgok amik miatt erőszaktevőnek, bántalmazónak lettek férfiak minősítve:
-Mert férfiként be mert nyitni a női önvédelmi workshopra, és még érdeklődött is
-Mert elmesélt valami viccet
-Mert erőszakos filmeket néz
-Mert elment valakivel egy randira, aki rosszul érezte magát az adott sráctól
-Mert kiabált valakivel
-Mert lefeküdt valakivel aki utána megbánta
-Mert a volt barátnője (akit el is tartott a szakításuk után egy ideig) rájött, hogy ő igazából aszexuális, később leszbikus. Utána transznemű.
Bónusz: egy nő erőszakpártolónak, bántalmazónak (aztán zaklatónak fenyegetőnek blabla) lett minősítve, mert nem volt hajlandó szakítani egy fenti listán szereplő férfival.
Ugyanebben a szektás pokolban azt az embert aki teljesen idegenként engem többek között az utcán követett, a semmiből zaklatott azzal, hogy listája van arról kikkel és hol látott, gondolatrendőrségként a nézeteimről kérdezgetett, kb már mindenhol és mindennel nyilvánosan mocskolt kesztyűbábnak használják és egyenesen uszítják. Tudják miket művel természetesen (elég sok más emberrel is csinálja). Dicsekszik vele nyilvánosan. "Nem volt nehéz előcsalogatni belőlük az agresszív bántalmazót." Tálcán kínálta magát a lehetőség!
A ‘transzleszbikus’ nők áldozata aki transzvesztitaként kezdte, és még kislány is volt:
Még ennél is van aljább: a gonoszságával külön posztot kiérdemelt Patakfalvi-Czirják Ágnes megzsarol a “transzleszbikus” öngyilkosságával (aki ugye közben dicsekszik, hogy "nem volt nehéz előcsalogatni belőlük az agresszív bántalmazót", sőt, ünnepeltetni magát)
Nem vagyok én királykisasszony. Akit lehet szarral dobálni lábtörlőnek hívják. Ugyanaz a műsor mint mindig: nagy pöffeszkedve emlékezetet ara nem vagyok én királykisasszony (képzeljek kevesebbet magamról), aztán az ujját csóválva akar bűntudatot kelteni, elszámoltatni. Hatalmaskodik ahogy mindig az összes: bűnlajstromoznak, számonkérnek, elítélnek, végrehajtást követelnek, közben ferdítenek és csúsztatnak. Például a fejemre olvassa, mint én akarnám 'legyőzni' ezt a szerencsétlent akiről azt se tudtam kicsoda mielőtt rámszállt, hogy nem engem szakított félbe- az én megnyitóm, az én mocskolásommal, és egyébként engem is. Miután egyébként PRK nyilvánosan ellenem fordult, vagyis a legalja módon szúrt nyilvánosan hátba. Ez volt a trigger a 'transzleszbikusnak'. Persze mit számít mindez, az számít, hogy Patakfalvi élvezkedhessen a balhén. Olyan szerepeket vesznek fel amik feljogosítják őket valamire (áldozat, igazságosztó) és akit ők üldöznek az már el van ítélve, már morálisan rossz- szabad préda. Minden mondatuk játszma, és mindent becsomagolnak. Annyira akar egy szeletet a tortából, annyira akarja, hogy egy nála szabadabb, erősebb, öntudatosabb ember akaratát megtörhesse. Ezek jogilag nyilvánosnak számító screenshotok, tehát nem kell anonimizálnom. Ha nyilvánosan tört rájuk akkor maradjon is az egész nyilvános.
Megint érzelmi zsarolás mások halálával:
“Ne legyél már szaros proli aki nem tud a seggén ülni, mert különben meghal a nagymamád”- annyival viccesebb minden amit mondanak ha kihámozzuk a lényeget. A többin is tapos: ugrik megbélyegezni és elítélni. Hol érdekli a nagymamád.... az érdekli hogyan lehetne őket, a jóembereket, a kis élcsapatot megkülönböztetni a mocskos magyaroktól ("a felelőtlen nagy átlagtól"). Az érdekli, hogy te jó biodíszlet legyél ahhoz, hogy ő Edélyből itt Budapesten nagyzolhasson és urizálhasson a tizenkilencedik századi manírjaival, a végtelen leereszkedésével. És senki nem mondja neki hogy a jó kurva anyádat zsarold ilyen ízléstelenül. Mindenki látja rajta, hogy frusztrációból beszél, hogy minden megnyilvánulása mögött ott a frusztráció.... ÉS???
A fehér sapkás bohócparádéval mindenki látta mekkora színjáték ez az egész valójában, hogy milyen figurák adják elő magukat áldozatnak.
A megbélyegzést és a patologizálást is becsomagolják mint minden mást: mindenkit leereszkedőn pszichológushoz küldözgetnek. Más emberek sztorijai, avagy miért küldték pszichológushoz:
Ez az ember megbélyegez, aztán miután megbüntet még leereszkedően át is nevelne. Tiszta maoista kulturális forradalom.
A szarfészkes törzskommentelő a saját anyját akarja átnevelni, mivel az anyja nem veszi be, hogy a gyereke hal vagy béka, vagyis tényleg tud nemet váltani, és az otthon lakó csimótát még dolgozni is el akarja küldeni! Az anyjának nem lehet saját véleménye, szabad akarata, az patológia.
Blabla, ez megy még vagy 3-4 oldalon át. Na, aztán jön az adu ász:
Ő akarja megmondani ki beszélhet a nyilvánosságban. Hangsúlyozom NÉMET LOBBIPÉNZEN. Az az interjú nem is jött le, és akár ez a szarkavaró húzta keresztbe akár nem - soha nem lesz bizonyíték. Mindent átmérgeznek, és mindenkit paranoiássá tesznek.
Be akarja a számat fogni aztán saját magam ellen fordítani. Képzeljem azt velem van a baj, és kussoljak, ne zavarjak be a szaros játszmáikba.
Kollektív szinten is perverz és gonosz az egész. Elvesznek a buborékjaikban, és az egész életük egy groteszk és perverz színjáték lesz. Példának okáért groteszk, perverz hülyeségek amiket a PTI TEM-ben (MSZP-hez köthető úgynevezett ‘tudományos műhely’) el akartak velem hitetni:
-Nekik tetszően kell írnom a blogom, nekik tetsző szavakkal. Mi az istenért? Így is van ötvenezer letöltése (volt amikor legutóbb néztem). Volt aki azt mondta éveket mentettem meg az életéből, van aki nekem köszönte meg, hogy újra szabadnak érzi magát, vagy nem őrült meg. De az kéne számítson, hogy ez a blog is eszköz legyen a gittegyletek harcában.
-Valaki elkezdte nekem magyarázni, hogy nagyon utálnak, és öt év lenne mire így a baloldaliak meg úgy, mire majd visszafogadnak vagy mittomén hogyan fogalmazott. Én majd öt évet az életemből arra fordítok, hogy megfeleljek nekik. A semmi hatalommal nem rendelkező, semmire nem választott önjelölt bolsevik fegyelmi bizottságnak és a kis sleppjüknek.
-Joguk van számonkérni mert "hosszú telefonbeszélgetéseket folytatok". Értelemszerűen nem ők fizetik a számlám.
- Ha ők azt mondják nincs plágium, akkor nincs plágium.
-Nem vagyok elég fontos a libsiknek ahhoz, hogy kirúgassanak a Corvinusról. A nem létező hatalmukkal is visszaélnének, mások nem létező hatalmával is fenyegetnek.
-Azért vagyok a Corvinuson, mert ‘baloldali’ vagyok. Mintha nekik tartoznék hálával azért mert az én kutatásom jó. A Corvinus egyébként nem egy libsi-baloskodó hely, sőt. Azért ez elég köztudott.
-Kijelentve nekem, hogy te is politikus vagy. Mondtam, hogy jézusom, dehogy, és meg akart győzni, hogy de. A tiltakozásom ellenére bele akarnak kényszeríteni egy szerepbe amit nem akarok, amire alkalmatlan vagyok. Mindezt társadalmi munkában.
-Majd én megnézhetem magam ha a számra veszem Kováts Esztert meg Éber Márkot. Nézem magam azóta is. Mióta tartozok nemhogy engedelmességgel, egyenesen alázattal embereknek, csak mert beültek valami lobbi székébe? Ide kívánkozik egy költői kérdés: ha én írok mondjuk valamelyikről a háta mögött egy lejárató levelet (mint ahogy rólam írtak), akkor mindegyik egymáson átesve ugrott volna engem morálisan elítélni- be akarnának vágódni ha azt képzelik az adott illető tud valamit adni nekik. Mivel tőlem nem remélhettek semmit, mind kussolt mint szar a fűben, és leereszkedően kiadták a feladatot, hogy ‘rendezzem a viszonyom a baloldaliakkal’.
-Bónuszként a kedvenc olcsó trükkjük: Nevetségesnek nevezik azt, ami nekik kínos. Ők akarják megmondani min lehet felháborodni. Amire nem adják az áldásuk nevetséges. A nevetés felülemelkedés, elvág egy adott helyzettől. Szeretnétek.
Nagy vonalakban arról volt szó, hogy el akarták velem hitetni, hogy nem dobhatom be a törölközőt, hogy nincs kiút, hogy ők irányítanak. Elszámolással tartozok nekik, félnem kell tőlük.
Fenyegettem... ha tényleg megfenyegettem volna egyet közülük diadalmasan ugrott volna feljelenteni. Nem adom meg nekik azt az örömöt, több eszem van nekem ennél. A mocskos kurva édesanyjukba elküldeni őket pedig nem fenyegetés, és természetesen kicsit sem szégyellem vagy titkolom.
Konkrét PTI TEM kapcsolódások: a három komolykodó aki a plagizátor Zsurzsán mellett ül tag. Véresen komolyan veszik magukat miközben hallgatják ahogy valaki felolvas a google books-ról egy teljesen magyartalan szintaxú, összefüggéstelen, zagyva szöveget, ami a semmiből, definiálatlan fogalmakat használva fut ki átfogó következtetésekre.
Az egyik konferencia szervező is tag, sőt koordinátor. Ő szó szerint mondta a pellengérre állításomon, hogy kit érdekel mit mond a Zsurzsán. Ez így, szó szerint. Ennyire leszarják. Látszik a videón, hogy nem is figyelnek oda, csak kell egy token nő. Még ha legalább Gramsci-ra minimálisan odafigyeltek volna, akkor is tudnák, hogy a felépítmény visszahat az alapra. Sokkal több is a kultúra, nem csak felépítmény. 2020-ban ez a kínos hülyeség szint. Persze mit érdekli ezeket a kultúra, a hatalom érdekli őket semmi más.
Hatóságot játszani? Igen, elmenni egy etikai bizottsághoz egy plágiummal. Majd az ő gittegyletük dönti el mi a plágium. Mentegeti 'Márkot', aki írt rólam egy lejárató levelet.
De nekem ők megszabhatják milyen habitus elfogadható. Habitusrendőrség. Ez nem hatóságot játszás? Ki a faszom érdekli, hogy ‘Márk’ milyen habitust tud elfogadni? Baloldali ‘’’’’’értékekért’’’ való küzdelem- elég polgárian és udvariasan?
Na vissza a párhuzamos világokhoz. Jó nagy balek voltam, de még nagyobb baleknak néztek, és azt hitték megtehetik amiket megtettek, hogy bedőlök a blöffjeiknek, vagy gyáva vagyok. A maximum amit el tudtak érni, hogy kétségbeestem, és elegem lett. Persze erre is lecsaptak: azt hitték majd el tudják rólam terjeszteni, hogy mentális beteg vagyok. Megtehettem volna, hogy eljátszom mi sem történt és nem mutatok semmi gyengeséget, de úgy éreztem másoknak akiket mobbingolt a csürhe tartozok azzal, hogy nem hazudok, illeve undorít az, hogy a negatív érzéseket patologizálják és dugdossák. Elvek és szolidaritás miatt vállaltam fel, hogy dühös és kétségbeesett voltam. A saját mércém szerint cselekedtem, és jól tettem. Ezek gyakorlatilag pszichózisban élnek, hazugságok és játszmák között, de olyan jóemberek, hogy megbélyegeznek valakit az általuk kitalált mentális betegség miatt.
Ahogy egy Nyíregyháza melletti faluból származó barátom, aki tényleg nagyon mélyről jött (például a saját apja akarta prostitúcióra fogni, szexmunka ugye munka) mondta: ezek a belpestiek talán még rosszabbak mint akik között ő felnőtt, csak választékosan, nyájaskodva beszélnek miközben hátbaszúrják és eltapossák egymást. Az ÁVÓ-ból lett SZDSZ, aztán a harmadik generáció az Auróra. Hiába veszik fel az irideszcens övtáskát meg a hologrammos szandált.
Nem, a művészet nem való mindenkinek, és ezeknek nem is lenne szabad foglalkozni vele. Mivel képnek nincs szintaxa és gyorsabban is fogja fel az agy mint a szöveges üzenetet könnyű manipulálni új médiával. Vagy eszköznek nézik a művészetet, vagy ritualizált magakelletésnek (ennyit értenek Bourdieu-ből). Közben az igazi kreativitás tiszta életenergia- el lehet venni másét, de ennek ára lesz. Nem tudnak a világból energiát kapni, ők nem tudnak dolgokat létrehozni, ezért mások vérét szívják.
A perverz párhuzamos világukban ez a kultúra. A legaljasabbat emelik a pajzsukra. Vagyis ezt a nőcskét aztán kutya nem emelte a pajzsára, lobbik embere mint az összes. Amit a 24.hu is megír- nincs közönsége, és még ő maga panaszkodik. Kornyikál a tüntin, közben sajnáltatja magát, amiért csak öten vettek jegyet a matinéjára. Közben Gulyás Marcink lebukik a DK-s adathalász kóddal. Közös Ország Mozgalom? Mintha jogotok lenne bármit kisajátítani. Mintha mindenki nektek ácsolna platformot. Ez a szerencsétlen, aki az egyik lincselésem közben saját jogi kategóriát handabandázott össze- "kiemelt személynek" hazudozta magát. Ilyen jogi kategória valóban van, kb 30 ember az országban, mondjuk az államtitkártól kezdődik, és tanúzási adatvédelemre vonatkozik. Ennyi köze van a valósághoz annak amit ezek a saját maguknak képzelt hatalomtól megrészegült, semmire nem választott senkik összehordanak.
Egyetlen dolgot csinál kultúrának nevezve: a gonoszságot, a másik eltaposását jópofiskodásba, cukiskodásba csomagolja, és együtt élvezkedhetnek vele a régi szép időket visszasíró dk-s nyuggerek. Összekacsintósdi: mindenki tudja mire megy ki az egész.
Ugyanez az erkölcsösködésbe csomagolt hataloméhség: Mérő Verán az nem lát át aki nem akar. Igen, vannak akik nem akarnak- néhány száz, max ezer troll élvezi a vérengzést, ennyi. Ugyanazok az emberek akik kimentek volna egy nyilvános kivégzésre hümmögni, hogy most jól megkapta.
Mint mindenkit aki nem olyan mint ők, engem is megbélyegeztek, vihogtak, jópofiskodtak, föléneyskedve, nyájaskodva vegzáltak és aláztak. Aztán egyszer nem voltam hajlandó félreállni és kussolni, vagy ami a legmocskosabb velük együtt nevetni saját magamon. Akkor gyűlölöm őket a legjobban, amikor az várják tőlem, hogy velük együtt nevessek saját magamon. Még csak nem is erőszakkal, hanem manipulációval akarják az ő pokluk mindenki másra rákényszeríteni, mindent kinyírni, mindenkit eltaposni.
Azért tartott az egész ilyen sokáig, mert számomra lényegileg idegenek, és gondolom én is az vagyok nekik. Soha nem leszek ilyen. Attól féltem a legjobban ilyen leszek. Soha.
A párbeszéd ezért is csapda, sőt ez a lényeg: az ő logikájukat a magadévá tenni. Idegen hang volt a fejemben. Mocskos, abuzív, kínzó. Ha úgy gondolkozol mint ők, úgy kötsz ki mint ők. Te is egy vérszívó pszichopata, vagy egy balek csicska leszel, és nem ők fogják a piszkos munkát elvégezni, hanem te. Nem számít. Azoknak a transznacionális aktoroknak akiknek ezek a bábjai semmit nem számít. Nem kell párbeszéd, nem kell magam megvédeni tőlük. Tőlük nem félek semennyire, és okom sincs rá. Azt akarták végig, hogy féljek tőlük, hogy csicskuljak be nekik. Ami hatalmuk van feletted TE ADOD NEKIK.
A valóságban amit el tudnak venni tőlem: nem mehetek el egy raklapokból ácsolt nyolcadik kerületi szemétdombon (amin éjszaka patkányok szaladgálnak) észt osztani egymást terrorizáló ba-soknak. Iskolai széken ülve, vulgarizált világrendszerelméletekről, vulgárbourdieu-ről pofázó másik harmincévesekkel. Érdekel….????? Amit kaptam: két UNKP-t (kutatási ösztöndíj), visiting scholar voltam egy amerikai egyetemen, két ösztöndíjjal, elmentem egy rakásnyi konferenciára, írtam pár cikket és tanulmányt, meg is jelentek vagy megjelenés előtt vannak. Mindenféle pénzeket erre. Megírtam a phdm, írtam egy könyvet, szerkesztés alatt, ha minden jól megy jövőre könyvhétre kijön.
Úgy, hogy szó szerint a retkesre baszott seggű édesanyjába küldtem el ezt az egész közeget. Többször is. Amit miattuk kaptam: szart az arcomba. Kétségbeesést, dühöt, elpusztult agysejteket, ősz hajszálakat, rengeteg elvesztegetett időt és energiát. Látleletet a pokol legmélyéről, és ez egyetlen dolgot ami nagyon értékes: láttam kultúrát működni. Láttam ahogy egy adott közeg kitermeli a maga szubjektumait. Azért írnak pornóról és hadviselésről affektuskutatók, mert ezek extrémül szomatikus gyakorlatok. Én naivam és idealistán hataloméhes, számító pszichopaták közé keveredtem- extrém társadalmi konstruktivizmust láttam. Ők akarják megmondani mi a valóság. Amit mondtam először csak ellentétes volt az érdekeikkel, aztán ahogyan a játszmák egyre moskosabbak lettek és csak azért sem akartam elkussolni egyre jobban el akartak hallgattatni, és ezt megbélyegzéssel, megőrjítéssel akarták elérni. Akik üldöztek “bűnbakot” akartak belőlem csinálni, aztán, hogy mentsék a bőrüket a szövetségeseim mártírt.
A valóság az, hogy ez extrém pszichés abúzus volt. Az volt ami.
A valóság az, hogy természetesen nincs hatalmuk felettem, és szó szerint egy szemétdomb ami felett van.
A valóság, hogy azt nevezik baloldalnak, feminizmusnak, hogy hataloméhes, számító pszichopaták azt képzelik nekik gyárt mindenki ideológiát, hogy joguk van már phd alatt belezsarolni, belemanipulálni embereket a játszmáikba.
És az, hogy igazából semmi, semmi valódi tétje nincs mit hordanak össze a lobbipénzekből fenntartott hálózataikban.
A ‘baloldali’ makroszociológia valódi impaktja pedig gyakorlatilag annyi, hogy BA-sok fegyelmezgetik egymást, hogy hány forintos kenyeret szabad venni, mivel nem a mikro-makro elválasztást tanítják meg rendesen (vagy az előíró-leírót) hanem kollektíven társadalommérnökösködést játszanak, miközben kulturális élet címszóval szektás moszkovita családok félőrült gyerekei teszik mindenki más életét pokollá.
A libsik (lobbik csicskái) világa egy pokol, és a a baloskodók a lobbik csicskáinak (libsiknek) a csicskái. Csicskák csicskái, és csodálkoznak, hogy mindenki megveti őket és átgyalogol rajtuk. Még nekik is vannak csicskáik, kis tekintélyelvű, örömtelen életű senkik- akik a legszínpadiasabban játsszák el, hogy többek mint amik. Akikkel tud a CANCEL GOD bábozni, mert semmi saját belső tartásuk. Még szép, hogy nem tudnak semmi örömet, semmi lelkesedést adni senkinek, és mivel ugye nincs hatalmuk nem tudnak félelmet kelteni, tehát csak az érzelmi zsarolás marad.
-Mert férfiként be mert nyitni a női önvédelmi workshopra, és még érdeklődött is
-Mert elmesélt valami viccet
-Mert erőszakos filmeket néz
-Mert elment valakivel egy randira, aki rosszul érezte magát az adott sráctól
-Mert kiabált valakivel
-Mert lefeküdt valakivel aki utána megbánta
-Mert a volt barátnője (akit el is tartott a szakításuk után egy ideig) rájött, hogy ő igazából aszexuális, később leszbikus. Utána transznemű.
Bónusz: egy nő erőszakpártolónak, bántalmazónak (aztán zaklatónak fenyegetőnek blabla) lett minősítve, mert nem volt hajlandó szakítani egy fenti listán szereplő férfival.
Ugyanebben a szektás pokolban azt az embert aki teljesen idegenként engem többek között az utcán követett, a semmiből zaklatott azzal, hogy listája van arról kikkel és hol látott, gondolatrendőrségként a nézeteimről kérdezgetett, kb már mindenhol és mindennel nyilvánosan mocskolt kesztyűbábnak használják és egyenesen uszítják. Tudják miket művel természetesen (elég sok más emberrel is csinálja). Dicsekszik vele nyilvánosan. "Nem volt nehéz előcsalogatni belőlük az agresszív bántalmazót." Tálcán kínálta magát a lehetőség!
Számára nőnek lenni elnyomottságot, áldozatiságot jelent, és ezt fétisizálja. Nyilvánvalóan élvezte a balhét, az áldozati pozícióból történő hatalmaskodást, és mindezt nem is titkolta.
Nem vagyok én királykisasszony. Akit lehet szarral dobálni lábtörlőnek hívják. Ugyanaz a műsor mint mindig: nagy pöffeszkedve emlékezetet ara nem vagyok én királykisasszony (képzeljek kevesebbet magamról), aztán az ujját csóválva akar bűntudatot kelteni, elszámoltatni. Hatalmaskodik ahogy mindig az összes: bűnlajstromoznak, számonkérnek, elítélnek, végrehajtást követelnek, közben ferdítenek és csúsztatnak. Például a fejemre olvassa, mint én akarnám 'legyőzni' ezt a szerencsétlent akiről azt se tudtam kicsoda mielőtt rámszállt, hogy nem engem szakított félbe- az én megnyitóm, az én mocskolásommal, és egyébként engem is. Miután egyébként PRK nyilvánosan ellenem fordult, vagyis a legalja módon szúrt nyilvánosan hátba. Ez volt a trigger a 'transzleszbikusnak'. Persze mit számít mindez, az számít, hogy Patakfalvi élvezkedhessen a balhén. Olyan szerepeket vesznek fel amik feljogosítják őket valamire (áldozat, igazságosztó) és akit ők üldöznek az már el van ítélve, már morálisan rossz- szabad préda. Minden mondatuk játszma, és mindent becsomagolnak. Annyira akar egy szeletet a tortából, annyira akarja, hogy egy nála szabadabb, erősebb, öntudatosabb ember akaratát megtörhesse. Ezek jogilag nyilvánosnak számító screenshotok, tehát nem kell anonimizálnom. Ha nyilvánosan tört rájuk akkor maradjon is az egész nyilvános.
Megint érzelmi zsarolás mások halálával:
A fehér sapkás bohócparádéval mindenki látta mekkora színjáték ez az egész valójában, hogy milyen figurák adják elő magukat áldozatnak.
Epekedve taposnak egymáson, hogy áldozatok lehessenek.
A megbélyegzést és a patologizálást is becsomagolják mint minden mást: mindenkit leereszkedőn pszichológushoz küldözgetnek. Más emberek sztorijai, avagy miért küldték pszichológushoz:
-Mert undorítónak mert nevezni embereket egy ‘feminista’ fb csoportban
-Mert szarnak talál egy ‘feminista’ könyvet
-Mert nem akar valakire szavazni
-Mert nem tetszik neki egy jóemberkedő belvárosi kezdeményezés
-Mert le akar fogyni
-Mert szokott imádkozni
-Mert elküldi a picsába a németek pénzén szart kavaró lobbistát (ezt velem is megpróbálták, mintha könyvből tanulna manipulálni az illető lobbista)
-Azért mert álszentnek tartja, ahogy a genderista dogmákkal promózzák magukat környezetszennyező cégek
-Mert szarnak talál egy ‘feminista’ könyvet
-Mert nem akar valakire szavazni
-Mert nem tetszik neki egy jóemberkedő belvárosi kezdeményezés
-Mert le akar fogyni
-Mert szokott imádkozni
-Mert elküldi a picsába a németek pénzén szart kavaró lobbistát (ezt velem is megpróbálták, mintha könyvből tanulna manipulálni az illető lobbista)
-Azért mert álszentnek tartja, ahogy a genderista dogmákkal promózzák magukat környezetszennyező cégek
(más adta ezt a screenshotot, nem nekem írták)
A nagy ‘hatalom’ aminek a birtokosa ez a leereszkedő, ítélkező, feltételeket szabó ember? Egy kb 8 fős fb csoport moderátora. Amiben én soha nem voltam benne, és nem is lett volna szabad tudnom a létezéséről! Olyan komolyan veszik saját magukat, hogy úristen.
Prémium kéztördelve mocskolódás a Szarfészekből. Elmondták neki! Többször is! Miért nem fogad szót?
Egyébként Jámbor Andráson, mert álszentnek tartja, ahogy a genderista dogmákkal promózzák magukat környezetszennyező cégek. Ezen álszentül tördelik a kezüket álszent emberek.Ez az ember megbélyegez, aztán miután megbüntet még leereszkedően át is nevelne. Tiszta maoista kulturális forradalom.
Honnan jönnek ezek az indulatok? Onnan, hogy Weiler puncsosstrici Péter bizniszét tolod ("Magyar Szeretők") aztán ha az éri meg előadod a nagy feministát. Például ez vált ki indulatokat.
A szarfészkes törzskommentelő a saját anyját akarja átnevelni, mivel az anyja nem veszi be, hogy a gyereke hal vagy béka, vagyis tényleg tud nemet váltani, és az otthon lakó csimótát még dolgozni is el akarja küldeni! Az anyjának nem lehet saját véleménye, szabad akarata, az patológia.
Az önnálló gondolat, az indulat és túláradó érzelem meg van bélyegezve.
Ahogy Farkas Attila Márton mondja: csicskaság mint morális fölény
Ahogy Farkas Attila Márton mondja: csicskaság mint morális fölény
“Bölcs és józan
A magyar nép gyakori jelzői, leginkább akkor és azoktól, amikor és akik becsapják és megkárosítják. E beszédmód jellegzetes technikai eleme, hogy a konformizmust, a szolgalelkűséget, a tanult tehetetlenséget kvázi nemzeti karakterjegy gyanánt erényként állítja be.”
A csicskáik között a pszichopaták az emberi természettel élnek vissza- a reaktív agresszióval. Ez a normális, hogy ha a határaidon átgyalogolnak nem tűrsz. Akinek tűrni és kussolni kell az lábtörlő. Azzal őrjítenek meg, hogy megint párhuzamos valóságok vannak: érzed, hogy lábtörlőt akarnak belőled csinálni, közben magukat állítják be áldozatnak, és a magukra erőltetett álnyugalommal papolnak a higgadtságról meg az erőszakmentességről.
Ezek végső soron a pszichopátia szelekciós mechanizmusai lesznek: ki bír tovább képmutatást magára erőltetni. Angolul két szó van a dühre: rage és anger. Nagyon leegyszerűsítve: a rage a ‘forró’, deszubjektivált indulat, az anger a hidegfejű erőszak. A rage egyébként az áldozatoké- az utolsó erő amit kap valaki, hogy mentse magát. Nagyon leegyszerűsítve a hidegvérű pszichopaták bélyegzik meg azt akit kétségbeesett védekezésbe hajszolnak.
Ez is gázlángolás: fordulj saját magad ellen, mivel ezek a jóemberek csürhébe verődve szentté avatták saját magukat. A mocskos taposásukat proszociális agressziónak állítják be, hiszen van áldozat és bűnös. Ők csak igazságot osztanak.
A szomorúsággal is visszaélnek. Talán azzal a legjobban: gyengeség. Aztán sajnálkozva tördelik a kezüket, hogy ‘segítségre van szüksége’ ami annak a kódja, hogy ‘gyertek hiénák a vérszagra’. A legrosszabb amit egy emberről mondhatnak ebben a közegben, közben mindenkinek mindig segítségre van szüksége- egyedül mindenki életképtelen. Ezen is látszik micsoda álszent ontológiai, sőt, hogy egy autocorrectes szóviccel éljek- ONKOLÓGIAI liberálisok.
Az érzés még amivel visszaélnek az undor. Ami nem csak érzés, szoros kapcsolatban van a rá adott szomatikus reakcióval. Amikor kiköp az ember valamit, mert nem tudja lenyelni, nem bírja. Mérgez, hogy magadra erőlteted a játszmáikat és közben undorodsz. Az undor természetes és egészséges, attól undorodik az ember ami mérgezi. Egyszer engem az undorért lincseltek. Amikor nem bírtam fizikailag a hazugságot. A testem (vagyis a szomatikus reakcióm, testet és lelket nem lehet szétválasztani) okosabb volt, és köptem. Igazam volt. Elmondom megint, hogy soha nem kértem bocsánatot, és nem is szabad.
A polgárasszonyos posztban pontosan ilyen taktikák vannak részletezve, és ahogy becsomagolják a hatalmaskodásuk. Nem polgárasszonyok ezek, hanem transzpolgárasszonyok. SZDSZ harmadvonala nevezi magát 'civilnek'.
A csicskáik között a pszichopaták az emberi természettel élnek vissza- a reaktív agresszióval. Ez a normális, hogy ha a határaidon átgyalogolnak nem tűrsz. Akinek tűrni és kussolni kell az lábtörlő. Azzal őrjítenek meg, hogy megint párhuzamos valóságok vannak: érzed, hogy lábtörlőt akarnak belőled csinálni, közben magukat állítják be áldozatnak, és a magukra erőltetett álnyugalommal papolnak a higgadtságról meg az erőszakmentességről.
Ezek végső soron a pszichopátia szelekciós mechanizmusai lesznek: ki bír tovább képmutatást magára erőltetni. Angolul két szó van a dühre: rage és anger. Nagyon leegyszerűsítve: a rage a ‘forró’, deszubjektivált indulat, az anger a hidegfejű erőszak. A rage egyébként az áldozatoké- az utolsó erő amit kap valaki, hogy mentse magát. Nagyon leegyszerűsítve a hidegvérű pszichopaták bélyegzik meg azt akit kétségbeesett védekezésbe hajszolnak.
Ez is gázlángolás: fordulj saját magad ellen, mivel ezek a jóemberek csürhébe verődve szentté avatták saját magukat. A mocskos taposásukat proszociális agressziónak állítják be, hiszen van áldozat és bűnös. Ők csak igazságot osztanak.
A szomorúsággal is visszaélnek. Talán azzal a legjobban: gyengeség. Aztán sajnálkozva tördelik a kezüket, hogy ‘segítségre van szüksége’ ami annak a kódja, hogy ‘gyertek hiénák a vérszagra’. A legrosszabb amit egy emberről mondhatnak ebben a közegben, közben mindenkinek mindig segítségre van szüksége- egyedül mindenki életképtelen. Ezen is látszik micsoda álszent ontológiai, sőt, hogy egy autocorrectes szóviccel éljek- ONKOLÓGIAI liberálisok.
Az érzés még amivel visszaélnek az undor. Ami nem csak érzés, szoros kapcsolatban van a rá adott szomatikus reakcióval. Amikor kiköp az ember valamit, mert nem tudja lenyelni, nem bírja. Mérgez, hogy magadra erőlteted a játszmáikat és közben undorodsz. Az undor természetes és egészséges, attól undorodik az ember ami mérgezi. Egyszer engem az undorért lincseltek. Amikor nem bírtam fizikailag a hazugságot. A testem (vagyis a szomatikus reakcióm, testet és lelket nem lehet szétválasztani) okosabb volt, és köptem. Igazam volt. Elmondom megint, hogy soha nem kértem bocsánatot, és nem is szabad.
A polgárasszonyos posztban pontosan ilyen taktikák vannak részletezve, és ahogy becsomagolják a hatalmaskodásuk. Nem polgárasszonyok ezek, hanem transzpolgárasszonyok. SZDSZ harmadvonala nevezi magát 'civilnek'.
Nem tudják annyira becsomagolni, hogy ne érezze egy ország.
Az érzés ami igazi nem a szavak. Én is a negatív érzéseimre hallgattam, és nekem volt igazam nem azoknak akik magam ellen akartak fordítani, és elhitetni velem, hogy nem tudom a saját valóságom érzékelni, hogy nem hihetek magamnak. Ha magam ellen tudnak fordítani valószínűleg nem élnék már.
A borsodi SZDSZ 2009-ben lemondott elnöke felfedezi a saját kommunikációjában az agressziót. A szociológia örök bölcsességét parafrázisolva: rablóból lesz a legjobb pandúr, diósgyőri műkörmösből a legjobban alakoskodó budai polgárasszonyka. SZDSZ-ként elzavarták őket a oda ahová valóak, de ők most civilek.
Ők itt a szívjóság, ő itt demokratikus választást kétharmaddal nyert kormány miniszterének jönnek azzal, hogy Évuka meg ölellek. Erre tényleg a legszelídebb ember is azt mondja, hogy a kurva anyád zsarold már bazmeg. Évuka, ha már morális fölény: a magyar társadalom 99.999%-a elmondhatja magáról amit te nem- soha nem voltak SZDSZ-tagok. Szóval erről ennyit.
A ‘feminizmus’ halálához vezet ha anyázol. Bárcsak bazmeg, bárcsak ilyen egyszerű lenne, hogy végre elkotródnátok a halálfa retkes szárára. Anyáznék én egész nap, ha ilyen egyszerű lenne megszabadulni tőletek.
Ezek alapnak vették, hogy mint a népesség többi része, én is a szolgájuk vagyok.
Ez legyen itt egészben. Ennyit ér az asszertivitás, meg az erőszakmentes lónyál. Az ér valamit, ha elküldöd őket a picsába, de olyan nyelven amit tényleg értenek. Amíg szóbaállsz velük lehetőséget adsz nekik kiforgatni amit mondasz, és persze áldozatoskodni. Ő meg van félemlítve. Azért, mert rájött mégsem nézhet a cselédjének?
Az érzés ami igazi nem a szavak. Én is a negatív érzéseimre hallgattam, és nekem volt igazam nem azoknak akik magam ellen akartak fordítani, és elhitetni velem, hogy nem tudom a saját valóságom érzékelni, hogy nem hihetek magamnak. Ha magam ellen tudnak fordítani valószínűleg nem élnék már.
A borsodi SZDSZ 2009-ben lemondott elnöke felfedezi a saját kommunikációjában az agressziót. A szociológia örök bölcsességét parafrázisolva: rablóból lesz a legjobb pandúr, diósgyőri műkörmösből a legjobban alakoskodó budai polgárasszonyka. SZDSZ-ként elzavarták őket a oda ahová valóak, de ők most civilek.
Ők itt a szívjóság, ő itt demokratikus választást kétharmaddal nyert kormány miniszterének jönnek azzal, hogy Évuka meg ölellek. Erre tényleg a legszelídebb ember is azt mondja, hogy a kurva anyád zsarold már bazmeg. Évuka, ha már morális fölény: a magyar társadalom 99.999%-a elmondhatja magáról amit te nem- soha nem voltak SZDSZ-tagok. Szóval erről ennyit.
A ‘feminizmus’ halálához vezet ha anyázol. Bárcsak bazmeg, bárcsak ilyen egyszerű lenne, hogy végre elkotródnátok a halálfa retkes szárára. Anyáznék én egész nap, ha ilyen egyszerű lenne megszabadulni tőletek.
Ezek alapnak vették, hogy mint a népesség többi része, én is a szolgájuk vagyok.
Ez legyen itt egészben. Ennyit ér az asszertivitás, meg az erőszakmentes lónyál. Az ér valamit, ha elküldöd őket a picsába, de olyan nyelven amit tényleg értenek. Amíg szóbaállsz velük lehetőséget adsz nekik kiforgatni amit mondasz, és persze áldozatoskodni. Ő meg van félemlítve. Azért, mert rájött mégsem nézhet a cselédjének?
Ezen a screenshoton egy lobbista (német pénzen, állami pénzen is) egy valóban civil magyart akar elkussoltatni és saját maga ellen fordítani. Ez a nő úgy pszichopata, hogy szerintem saját maga előtt is tagadja: meghasonlott a saját manipulatív természetétől. Azt képzeli magáról vigyorog, közben vicsorog.
Ő akarja megmondani ki beszélhet a nyilvánosságban. Hangsúlyozom NÉMET LOBBIPÉNZEN. Az az interjú nem is jött le, és akár ez a szarkavaró húzta keresztbe akár nem - soha nem lesz bizonyíték. Mindent átmérgeznek, és mindenkit paranoiássá tesznek.
Oda van írva, hogy a baj az, hogy kényelmetlen vagyok nekik. Biztos okos dolgokat mondok. Magyarázkodok, hogy SEMMI MOCSKOLÓDÁS. Így akarták befogni a számat, hogy ha nem kussolok arról amit láttam és ami velem történt akkor én csak mocskolódok- tehát nem vagyok komoly ember stb stb.
Be akarja a számat fogni aztán saját magam ellen fordítani. Képzeljem azt velem van a baj, és kussoljak, ne zavarjak be a szaros játszmáikba.
Ez maga a pszichés abúzus. Leírom, hogy én szeretem és elfogadom magam, de el nem kussol, saját magam ellen akar fordítani. Német lobbipénzen.
Azt hittem olyan élethelyzetbe kerültem, hogy ezeket merészelték velem, közben magukkal mindig ezt csinálják: saját maguk is gázlángolják, fullasztják, kasztrálják. Saját magukhoz a viszonyuk a legperverzebb: emberi érzést elővenni és használni. Aki így él, annak a saját élete a legnagyobb büntetés. Az a legnagyobb büntetés, hogy belenéz a tükörbe.
Azt hittem olyan élethelyzetbe kerültem, hogy ezeket merészelték velem, közben magukkal mindig ezt csinálják: saját maguk is gázlángolják, fullasztják, kasztrálják. Saját magukhoz a viszonyuk a legperverzebb: emberi érzést elővenni és használni. Aki így él, annak a saját élete a legnagyobb büntetés. Az a legnagyobb büntetés, hogy belenéz a tükörbe.
Kollektív szinten is perverz és gonosz az egész. Elvesznek a buborékjaikban, és az egész életük egy groteszk és perverz színjáték lesz. Példának okáért groteszk, perverz hülyeségek amiket a PTI TEM-ben (MSZP-hez köthető úgynevezett ‘tudományos műhely’) el akartak velem hitetni:
-Nekik tetszően kell írnom a blogom, nekik tetsző szavakkal. Mi az istenért? Így is van ötvenezer letöltése (volt amikor legutóbb néztem). Volt aki azt mondta éveket mentettem meg az életéből, van aki nekem köszönte meg, hogy újra szabadnak érzi magát, vagy nem őrült meg. De az kéne számítson, hogy ez a blog is eszköz legyen a gittegyletek harcában.
-Valaki elkezdte nekem magyarázni, hogy nagyon utálnak, és öt év lenne mire így a baloldaliak meg úgy, mire majd visszafogadnak vagy mittomén hogyan fogalmazott. Én majd öt évet az életemből arra fordítok, hogy megfeleljek nekik. A semmi hatalommal nem rendelkező, semmire nem választott önjelölt bolsevik fegyelmi bizottságnak és a kis sleppjüknek.
-Joguk van számonkérni mert "hosszú telefonbeszélgetéseket folytatok". Értelemszerűen nem ők fizetik a számlám.
- Ha ők azt mondják nincs plágium, akkor nincs plágium.
-Nem vagyok elég fontos a libsiknek ahhoz, hogy kirúgassanak a Corvinusról. A nem létező hatalmukkal is visszaélnének, mások nem létező hatalmával is fenyegetnek.
-Azért vagyok a Corvinuson, mert ‘baloldali’ vagyok. Mintha nekik tartoznék hálával azért mert az én kutatásom jó. A Corvinus egyébként nem egy libsi-baloskodó hely, sőt. Azért ez elég köztudott.
-Kijelentve nekem, hogy te is politikus vagy. Mondtam, hogy jézusom, dehogy, és meg akart győzni, hogy de. A tiltakozásom ellenére bele akarnak kényszeríteni egy szerepbe amit nem akarok, amire alkalmatlan vagyok. Mindezt társadalmi munkában.
-Majd én megnézhetem magam ha a számra veszem Kováts Esztert meg Éber Márkot. Nézem magam azóta is. Mióta tartozok nemhogy engedelmességgel, egyenesen alázattal embereknek, csak mert beültek valami lobbi székébe? Ide kívánkozik egy költői kérdés: ha én írok mondjuk valamelyikről a háta mögött egy lejárató levelet (mint ahogy rólam írtak), akkor mindegyik egymáson átesve ugrott volna engem morálisan elítélni- be akarnának vágódni ha azt képzelik az adott illető tud valamit adni nekik. Mivel tőlem nem remélhettek semmit, mind kussolt mint szar a fűben, és leereszkedően kiadták a feladatot, hogy ‘rendezzem a viszonyom a baloldaliakkal’.
-Bónuszként a kedvenc olcsó trükkjük: Nevetségesnek nevezik azt, ami nekik kínos. Ők akarják megmondani min lehet felháborodni. Amire nem adják az áldásuk nevetséges. A nevetés felülemelkedés, elvág egy adott helyzettől. Szeretnétek.
Nagy vonalakban arról volt szó, hogy el akarták velem hitetni, hogy nem dobhatom be a törölközőt, hogy nincs kiút, hogy ők irányítanak. Elszámolással tartozok nekik, félnem kell tőlük.
KÖZÖTÖK HOZZÁ?????
Amit egyébként tanultam tőlük: akkor rúgd amikor a földön fekszik. Most végre kirakják őket az épületből amit még Rákosi adott, szóval aki érzi magában az most csinálja.
Mennyi baromságot hallgattan, hogy mi a politika. Dióhéjban az, hogy idomulj a játszmáikhoz. Ebben a közegben a szociopátiájuk és hataloméhségük univerzalizálják és nevezik el politikának. Két politikus segített konkrét dolgokban, egyébként férfiak mind a ketten. Ők is undorodnak ettől amit ezek a politikának képzelnek. Ez egy csalássorozat volt, nem politika, nem tudomány, nem kultúra.
Kívül a párhuzamos valóságon: a libsik kapják a pénzt (nem is a baloskodók), ezek a bolsevikek pedig használták a mocskos gladiátorjátékot ami Dalmával és velem történt. Megérte nekik, rá lehetett mutatni, hogy ezek ilyenek, meg így meg úgy. Volt aki ezt így, szó szerint el is mondta nekem. Nem értem mit várt. Ki akar élőcsali lenni mások játszmáiban? Ahogy próbáltak fegyelmezni meg fenyegetni csak szánalmas volt. Ahogyan hitegettek az pedig a végsőkig mocskos és aljas. A valóság az, hogy mennek a levesbe. Bármi baloldalt akartak volna el kellett volna szakadni a liberálisoktól (nem is liberálisok, csak lobbik bábjai). Lásd Corbyn és Sanders. Ennyit arról, hogy majd ők aztán tudják mi a politika. Jól pofára estek.
Soha, senki nem kérdezte meg én mit akarok. Soha, senki nem kérdezte meg érdekel-e egyáltalán ennyire a politika, be akarok-e vonódni. Mondtam volna, hogy NEM. Az volt a maszlag, hogy elméleti munka, meg feminizmus, meg minden kutyafüle. Társadalomelméleti műhely, az.
Csak hatalmaskodtak és blöfföltek, közben a valóság az, hogy annyi hatalmuk van, hogy pár hülyét a csicskájukká tudnak tenni.
Egy PTI TEM tag egy plágiumsorozat leleplezése kapcsán próbál csicskítani:
Fenyegettem... ha tényleg megfenyegettem volna egyet közülük diadalmasan ugrott volna feljelenteni. Nem adom meg nekik azt az örömöt, több eszem van nekem ennél. A mocskos kurva édesanyjukba elküldeni őket pedig nem fenyegetés, és természetesen kicsit sem szégyellem vagy titkolom.
Önleleplező: a meghurcolást azt nekik kell kézbe venni. Ezek akarják eldönteni kinek merre. Fegyelmi bizottságnak képzelik magukat. Ordítóan kettős mérce: meghurcolásnak nevezni, hogy egy plágiumsorozatot jelentenek egy etikai bizottságnak. Először is, lebukni plágiummal nem ‘meghurcolás’. De ezeknek a bolsevikeknek nem is magával a ‘meghurcolással’ lenne a bajuk, hanem azzal, hogy nem ők csinálják. Mi az, hogy észre merünk venni plágiumot, mi az, hogy nélkülük, sőt, az ő döntésük ellenére merünk cselekedni? Miféle atyaúristennek képzelik ezek magukat? Mintha az ő játszmáik fontosabbak lennének a minimális szakmai mércéknél, minimális emberi tisztességnél. Az nyílt hazugság, hogy elítélik a plágiumot. Csendben levették a videót (itt a konferencia többi videója), és szőnyeg alá akarták söpörni az egészet. Jól el is küldtem ezt a hülye balekot a picsába.
egy korábbi levelezés: 
Bizalommal való visszaélés egy etikai bizottságnak jelenteni egy plágiumsorozatot. Egyébként amikor ez a levél jött akkor még csak nyilvános posztokat és kommenteket raktam ki (jogilag nyilvános nagy létszámú fb csoport, a többit anonimizáltam). Ők mocskolhatnak nyilvánosan, én nem interpretálhatom! Miért is nem, hogy ez a nagyságos asszony azt képzelhesse, hogy kedvére gyalázkodhat? Konkrét PTI TEM kapcsolódások: a három komolykodó aki a plagizátor Zsurzsán mellett ül tag. Véresen komolyan veszik magukat miközben hallgatják ahogy valaki felolvas a google books-ról egy teljesen magyartalan szintaxú, összefüggéstelen, zagyva szöveget, ami a semmiből, definiálatlan fogalmakat használva fut ki átfogó következtetésekre.
Az egyik konferencia szervező is tag, sőt koordinátor. Ő szó szerint mondta a pellengérre állításomon, hogy kit érdekel mit mond a Zsurzsán. Ez így, szó szerint. Ennyire leszarják. Látszik a videón, hogy nem is figyelnek oda, csak kell egy token nő. Még ha legalább Gramsci-ra minimálisan odafigyeltek volna, akkor is tudnák, hogy a felépítmény visszahat az alapra. Sokkal több is a kultúra, nem csak felépítmény. 2020-ban ez a kínos hülyeség szint. Persze mit érdekli ezeket a kultúra, a hatalom érdekli őket semmi más.
Hatóságot játszani? Igen, elmenni egy etikai bizottsághoz egy plágiummal. Majd az ő gittegyletük dönti el mi a plágium. Mentegeti 'Márkot', aki írt rólam egy lejárató levelet.
De nekem ők megszabhatják milyen habitus elfogadható. Habitusrendőrség. Ez nem hatóságot játszás? Ki a faszom érdekli, hogy ‘Márk’ milyen habitust tud elfogadni? Baloldali ‘’’’’’értékekért’’’ való küzdelem- elég polgárian és udvariasan?
Számonkéri rajtam a saját szolgalelkűségét. Extrém szolgalelkűség, extrém erőszakossággal kényszerítve. Ahogy mindig, most is sajnáltatja magát és bűntudatot akar kelteni. Az a habitus zavarja, hogy valaki nem idomul és alakoskodik (sztem amúgy ez inkább mentalitás). Ez így ide van írva.. Ugyanaz, aki kioktatott, hogy mi nem menő, és aki elvesztette a bennem bizalmát, mert a plágiumot jelentettük egy etikai bizottságnak. Talán a leghitványabb, legaljasabb ember akit életemben valaha megismertem, és sajnos, a """"baloldalnak""" ""feminizmusnak"" köszönhetően nagyon alacsonyan van a mérce. Ahogy ez a kis énekelve beszélő határon túli nőcske minden, de minden határon átgázolt, ahogy szégyentelenül élte fel mások erőforrásait miközben magát állította be áldozatnak, és még sunyin igyekezett is tönkretenni azokat akikre irigy volt de akiket használt közben, abban van valami egészen pofátlan. Emberrel nem találkoztam még, aki ennyire epekedett volna valami hatalmat megélni, akiben ennyi kontrollmánia volt. És hozzá nem volt se szép, se okos, se érdekes, se tehetséges, tehát manipulatív lett. Manapság áldozatnak lenni a státuszküzdelem csúcsa, szóval permanensen áldozat volt. Egy dolog a szadizmus, erőszakosság, de van aki képes becsomagolni aggodalmaskodásba, mártírkodásba, kioktatásba mindenféle rendről meg értékekről. Az a fajta ember, aki rosszindulatú pletykákat terjeszt olyanokról, akik jót tettek vele. Például felhívott engem, hogy kifúrja """a legjobb barátját""" egy facebook csoportból, de 20 percen át, az illető nagymamája és anyja jellemének ócsárlásával kezdve. A phd témavezetőjéről (egy autonóm gondolkodásra képtelen ember phdzik!!!) olyan pletykát terjesztett el, hogy szerelmes a fiú tanítványaiba. Ezzel szerintem bennem akarta a kést forgatni, bele se gondolt, hogy ennek az illető nőnek az életére ez milyen hatással van. A legszürreálisabb húzása talán az volt, amikor egy kb ötven éve halott zeneszerzőről azt találta ki, hogy beosont a hullaházba, és a hullák zsebébe rakta a saját dalainak szövegét, mert így akart híres lenni. Utólag tökre logikus. Az ilyen ember annyira kontrollmániás, hogy megijeszti a társadalmi ragály (a híres példája, amikor egy zeneszám öngyilkossági hullámot vált ki). Nincs is társadalmi ragály, csak az amit ő ismer: hitvány játszmák, csalás, kisszerűség. Szerintem életemben nem találkoztam gátlástalanabbul gonosz emberrel. És igen, áldozatnak kellett tekinteni, ez a leghihetetlenebb az egészben, hogy ÉN IS ÉVEKIG ÁLDOZATNAK TEKINTETTEM ÉS SAJNÁLGATTAM.
Na vissza a párhuzamos világokhoz. Jó nagy balek voltam, de még nagyobb baleknak néztek, és azt hitték megtehetik amiket megtettek, hogy bedőlök a blöffjeiknek, vagy gyáva vagyok. A maximum amit el tudtak érni, hogy kétségbeestem, és elegem lett. Persze erre is lecsaptak: azt hitték majd el tudják rólam terjeszteni, hogy mentális beteg vagyok. Megtehettem volna, hogy eljátszom mi sem történt és nem mutatok semmi gyengeséget, de úgy éreztem másoknak akiket mobbingolt a csürhe tartozok azzal, hogy nem hazudok, illeve undorít az, hogy a negatív érzéseket patologizálják és dugdossák. Elvek és szolidaritás miatt vállaltam fel, hogy dühös és kétségbeesett voltam. A saját mércém szerint cselekedtem, és jól tettem. Ezek gyakorlatilag pszichózisban élnek, hazugságok és játszmák között, de olyan jóemberek, hogy megbélyegeznek valakit az általuk kitalált mentális betegség miatt.
Ahogy egy Nyíregyháza melletti faluból származó barátom, aki tényleg nagyon mélyről jött (például a saját apja akarta prostitúcióra fogni, szexmunka ugye munka) mondta: ezek a belpestiek talán még rosszabbak mint akik között ő felnőtt, csak választékosan, nyájaskodva beszélnek miközben hátbaszúrják és eltapossák egymást. Az ÁVÓ-ból lett SZDSZ, aztán a harmadik generáció az Auróra. Hiába veszik fel az irideszcens övtáskát meg a hologrammos szandált.
Nem, a művészet nem való mindenkinek, és ezeknek nem is lenne szabad foglalkozni vele. Mivel képnek nincs szintaxa és gyorsabban is fogja fel az agy mint a szöveges üzenetet könnyű manipulálni új médiával. Vagy eszköznek nézik a művészetet, vagy ritualizált magakelletésnek (ennyit értenek Bourdieu-ből). Közben az igazi kreativitás tiszta életenergia- el lehet venni másét, de ennek ára lesz. Nem tudnak a világból energiát kapni, ők nem tudnak dolgokat létrehozni, ezért mások vérét szívják.
A perverz párhuzamos világukban ez a kultúra. A legaljasabbat emelik a pajzsukra. Vagyis ezt a nőcskét aztán kutya nem emelte a pajzsára, lobbik embere mint az összes. Amit a 24.hu is megír- nincs közönsége, és még ő maga panaszkodik. Kornyikál a tüntin, közben sajnáltatja magát, amiért csak öten vettek jegyet a matinéjára. Közben Gulyás Marcink lebukik a DK-s adathalász kóddal. Közös Ország Mozgalom? Mintha jogotok lenne bármit kisajátítani. Mintha mindenki nektek ácsolna platformot. Ez a szerencsétlen, aki az egyik lincselésem közben saját jogi kategóriát handabandázott össze- "kiemelt személynek" hazudozta magát. Ilyen jogi kategória valóban van, kb 30 ember az országban, mondjuk az államtitkártól kezdődik, és tanúzási adatvédelemre vonatkozik. Ennyi köze van a valósághoz annak amit ezek a saját maguknak képzelt hatalomtól megrészegült, semmire nem választott senkik összehordanak.
Egyetlen dolgot csinál kultúrának nevezve: a gonoszságot, a másik eltaposását jópofiskodásba, cukiskodásba csomagolja, és együtt élvezkedhetnek vele a régi szép időket visszasíró dk-s nyuggerek. Összekacsintósdi: mindenki tudja mire megy ki az egész.
Ugyanez az erkölcsösködésbe csomagolt hataloméhség: Mérő Verán az nem lát át aki nem akar. Igen, vannak akik nem akarnak- néhány száz, max ezer troll élvezi a vérengzést, ennyi. Ugyanazok az emberek akik kimentek volna egy nyilvános kivégzésre hümmögni, hogy most jól megkapta.
Mint mindenkit aki nem olyan mint ők, engem is megbélyegeztek, vihogtak, jópofiskodtak, föléneyskedve, nyájaskodva vegzáltak és aláztak. Aztán egyszer nem voltam hajlandó félreállni és kussolni, vagy ami a legmocskosabb velük együtt nevetni saját magamon. Akkor gyűlölöm őket a legjobban, amikor az várják tőlem, hogy velük együtt nevessek saját magamon. Még csak nem is erőszakkal, hanem manipulációval akarják az ő pokluk mindenki másra rákényszeríteni, mindent kinyírni, mindenkit eltaposni.
Azért tartott az egész ilyen sokáig, mert számomra lényegileg idegenek, és gondolom én is az vagyok nekik. Soha nem leszek ilyen. Attól féltem a legjobban ilyen leszek. Soha.
A párbeszéd ezért is csapda, sőt ez a lényeg: az ő logikájukat a magadévá tenni. Idegen hang volt a fejemben. Mocskos, abuzív, kínzó. Ha úgy gondolkozol mint ők, úgy kötsz ki mint ők. Te is egy vérszívó pszichopata, vagy egy balek csicska leszel, és nem ők fogják a piszkos munkát elvégezni, hanem te. Nem számít. Azoknak a transznacionális aktoroknak akiknek ezek a bábjai semmit nem számít. Nem kell párbeszéd, nem kell magam megvédeni tőlük. Tőlük nem félek semennyire, és okom sincs rá. Azt akarták végig, hogy féljek tőlük, hogy csicskuljak be nekik. Ami hatalmuk van feletted TE ADOD NEKIK.
A valóságban amit el tudnak venni tőlem: nem mehetek el egy raklapokból ácsolt nyolcadik kerületi szemétdombon (amin éjszaka patkányok szaladgálnak) észt osztani egymást terrorizáló ba-soknak. Iskolai széken ülve, vulgarizált világrendszerelméletekről, vulgárbourdieu-ről pofázó másik harmincévesekkel. Érdekel….????? Amit kaptam: két UNKP-t (kutatási ösztöndíj), visiting scholar voltam egy amerikai egyetemen, két ösztöndíjjal, elmentem egy rakásnyi konferenciára, írtam pár cikket és tanulmányt, meg is jelentek vagy megjelenés előtt vannak. Mindenféle pénzeket erre. Megírtam a phdm, írtam egy könyvet, szerkesztés alatt, ha minden jól megy jövőre könyvhétre kijön.
Úgy, hogy szó szerint a retkesre baszott seggű édesanyjába küldtem el ezt az egész közeget. Többször is. Amit miattuk kaptam: szart az arcomba. Kétségbeesést, dühöt, elpusztult agysejteket, ősz hajszálakat, rengeteg elvesztegetett időt és energiát. Látleletet a pokol legmélyéről, és ez egyetlen dolgot ami nagyon értékes: láttam kultúrát működni. Láttam ahogy egy adott közeg kitermeli a maga szubjektumait. Azért írnak pornóról és hadviselésről affektuskutatók, mert ezek extrémül szomatikus gyakorlatok. Én naivam és idealistán hataloméhes, számító pszichopaták közé keveredtem- extrém társadalmi konstruktivizmust láttam. Ők akarják megmondani mi a valóság. Amit mondtam először csak ellentétes volt az érdekeikkel, aztán ahogyan a játszmák egyre moskosabbak lettek és csak azért sem akartam elkussolni egyre jobban el akartak hallgattatni, és ezt megbélyegzéssel, megőrjítéssel akarták elérni. Akik üldöztek “bűnbakot” akartak belőlem csinálni, aztán, hogy mentsék a bőrüket a szövetségeseim mártírt.
A valóság az, hogy ez extrém pszichés abúzus volt. Az volt ami.
A valóság az, hogy természetesen nincs hatalmuk felettem, és szó szerint egy szemétdomb ami felett van.
A valóság, hogy azt nevezik baloldalnak, feminizmusnak, hogy hataloméhes, számító pszichopaták azt képzelik nekik gyárt mindenki ideológiát, hogy joguk van már phd alatt belezsarolni, belemanipulálni embereket a játszmáikba.
És az, hogy igazából semmi, semmi valódi tétje nincs mit hordanak össze a lobbipénzekből fenntartott hálózataikban.
A ‘baloldali’ makroszociológia valódi impaktja pedig gyakorlatilag annyi, hogy BA-sok fegyelmezgetik egymást, hogy hány forintos kenyeret szabad venni, mivel nem a mikro-makro elválasztást tanítják meg rendesen (vagy az előíró-leírót) hanem kollektíven társadalommérnökösködést játszanak, miközben kulturális élet címszóval szektás moszkovita családok félőrült gyerekei teszik mindenki más életét pokollá.
A libsik (lobbik csicskái) világa egy pokol, és a a baloskodók a lobbik csicskáinak (libsiknek) a csicskái. Csicskák csicskái, és csodálkoznak, hogy mindenki megveti őket és átgyalogol rajtuk. Még nekik is vannak csicskáik, kis tekintélyelvű, örömtelen életű senkik- akik a legszínpadiasabban játsszák el, hogy többek mint amik. Akikkel tud a CANCEL GOD bábozni, mert semmi saját belső tartásuk. Még szép, hogy nem tudnak semmi örömet, semmi lelkesedést adni senkinek, és mivel ugye nincs hatalmuk nem tudnak félelmet kelteni, tehát csak az érzelmi zsarolás marad.
Közben átlag magyar többet keres, értelmesebb dolgokkal foglalkozik, és biztos vagyok benne, hogy boldogabb életet él (nem nehéz). A világban történik: ha akarsz géneket szekvenciálhatsz otthon egy kb száz millió forintos géppel, kiderült, hogy több nem emberi mint emberi DNS-ünk van, a PSI energia létezése pozitivista tudományos keretben igazibb mint bármi amit Zimbardo állított az emberi természetről, a Pentagon ufo-s videókat ad ki, a globális elit tényleg egy pedofil szekta.
A munkásnosztalgia...hát, nem tudom mi értelmet tud ennek az egésznek adni. Akik a munkások (termelésben vesznek részt) gyakran kisvállalkozók, jól megfizetett szakemberek. Tudják az életük irányítani ezek nélkül a gonosz bohócok nélkül.
Közben a ‘baloldaliak’ keresik kit tudnának mobilizálni, és ezért a legalja lincselő csürhével is összefognak. Lásd DK. Az jut eszembe, hogy Marxot nem is érdekelte a lumpenproletariátus, sőt, megvetéssel beszélt róluk.
Az értelmiségnek annyi dolga lenne, hogy értelmet adjon a világnak- nem tudom honnan van még mindig merszük hatalmaskodni, atyáskodni, basáskodni olyan emberekkel, akik felett a világon semmi hatalmuk, és akik (nagy részben) náluk értelmesebb életet élnek.
Én egyébként tényleg nem vagyok baloldali, és nem is érdekel a ‘baloldaliság’. Nem, az ‘igazi’ baloldaliság sem érdekel. Gondolom ez marxizmus lenne: történeti materializmus és dialektikus materializmus. Szerintem korlátolt elméletnek és módszertannak is - bizonyos szintjeit a világnak segíthet értelmezni, de ennyi. Az ember eredendően nem racionális és kalkuláló, nem a lét határozza meg a tudatot, és a gazdaság csak egy létszféra. Marx a maga korában a maga kora problémáiból kiindulva adott egy predikciót a jövőre- ami nem valósult meg. Nem győzedelmeskedett a proletariátus, csak kiszervezték Indiába.
Azt is látom, hogy a ‘baloldaliak’ direkt csinálják a mikro-makro összecsúsztatást- ‘világrendszerből’- világmagyarázatot: liberális ontológiai alapokra helyezett makroszociológiával moralizálnak és pszichologizálnak.
Közöm ne legyen ehhez az egészhez.
Közben a ‘baloldaliak’ keresik kit tudnának mobilizálni, és ezért a legalja lincselő csürhével is összefognak. Lásd DK. Az jut eszembe, hogy Marxot nem is érdekelte a lumpenproletariátus, sőt, megvetéssel beszélt róluk.
Az értelmiségnek annyi dolga lenne, hogy értelmet adjon a világnak- nem tudom honnan van még mindig merszük hatalmaskodni, atyáskodni, basáskodni olyan emberekkel, akik felett a világon semmi hatalmuk, és akik (nagy részben) náluk értelmesebb életet élnek.
Én egyébként tényleg nem vagyok baloldali, és nem is érdekel a ‘baloldaliság’. Nem, az ‘igazi’ baloldaliság sem érdekel. Gondolom ez marxizmus lenne: történeti materializmus és dialektikus materializmus. Szerintem korlátolt elméletnek és módszertannak is - bizonyos szintjeit a világnak segíthet értelmezni, de ennyi. Az ember eredendően nem racionális és kalkuláló, nem a lét határozza meg a tudatot, és a gazdaság csak egy létszféra. Marx a maga korában a maga kora problémáiból kiindulva adott egy predikciót a jövőre- ami nem valósult meg. Nem győzedelmeskedett a proletariátus, csak kiszervezték Indiába.
Azt is látom, hogy a ‘baloldaliak’ direkt csinálják a mikro-makro összecsúsztatást- ‘világrendszerből’- világmagyarázatot: liberális ontológiai alapokra helyezett makroszociológiával moralizálnak és pszichologizálnak.
Közöm ne legyen ehhez az egészhez.
A következtetésem az, hogy amit láttam nem 'feminizmus' 'baloldal' volt, hanem egy hegemóniaküzdelem, annak is az elkeseredett utóvédharcai. Ugyanannak az éppen adottan regnáló rezsimet kiszolgáló nómenklatúrának a tagjai címkézik magukat éppen ennek vagy annak, a pillanatnyi erőviszonyok és nem meggyőződés mentén. Az egész életük arról szól, hogy társas dinamikákat manipuláljanak, és nem is értenek mást a világból - tökéletes ideológia ehhez az a társadalmi konstruktivizmus amivé a kritikai elméleteket züllesztették. Vakon és minden értelem nélkül ragaszkodnak egy olyan, tekintélyelvűségre, szadizmusra és hatalmaskodásra épülő világhoz ami számomra eddig undorító és ismeretlen volt, most meg már csak undorító. Ebben éltek, ezt értik, és igen, ez kell nekik. Ha nem kellene nekik amit csinálnak nem csinálnák. Magyarázhatok nekik amit akarok, de nem érdekük megérteni, és le is szarják. Azért tartott az egész ilyen sokáig, mert én ilyet még nem láttam, és ne is lássak többet. Felszámolni nem lehet egy ilyen fertőt, de nekem soha többé egyetlen határomon nem taposnak át, semmit nem vesznek tőlem el, és mindenki mást is arra biztatnék, hogy ne tűrjön. Ezek már csak kísértetek. És pont olyanok mint a kísértetek- annak tudnak ártani aki megijed tőlük.
