UPDATE - A 2016-os cancelelő még mindig a tőlem lopott piszkozattal parádézik!
Konkrétan ekkora, de ekkora legutolsó intellektuális silányság van a moralizáló máz alatt. Antoni Rita, az első és eredeti cancelelő egy olyan ember nem kreditált, sajátként bemutatott anyagával parádézik egy városi sétán, akit ő "közveszélyes elmebetegnek" nevezett, mégpedig valami olyanért, amihez foghatóan kreatívat soha életében nem fog csinálni.
Ennyire semmi kreativitásuk, hogy egy általam kb. hasraütésre kitalált koncepcióval meg egy nemtom pár hét alatt összeírt forgatókönyvvel parádéznak – tíz év múlva is. Bele se raktam a portfóliómba, nekem annyira nem nagy szám. Az én elhullajtott morzsáimból nagyzolnak. Erre megy ki az összes „cancelelés”: tudjon a tehetségtelen ember is fontoskodni és nagyzolni. Ennek az extrém kiteljesedése „a szerző halála”, amikor elkezdik valakinek a személyét támadni. Egy folyamat kiteljesedése, a teljes és végső kihasználás.
Nekem soha nem kéne semmi, amit bárki írt, aki ezen a blogon van. Jézusom, a gondolattól is undorodom. Ennyire hiteles az egész lincselésük, és ez van mögötte: az irigy, mohó, ostoba ember nárcisztikus dühe és sértettsége. Ahogy a kapcsolataiból élő ember használja a nála tehetségesebbet. Ahogy Antoni Rita feltünteti az FB-profilján, amivel engem lincselt ezt a sétát, tehát identitásképző elemnek használja. Ehhez használta ezt az FB-profilt. Ilyenek, amikor egymás között vannak. Külön szép, amikor le akarta velem vetetni ezeket a screenshotokat.
Eredetileg ez a blogposzt 2023-as (lásd lentebb). Akkor a Budapest Galériával közösen tartottak egy sétát, és a Budapest Galéria se védett meg: nem törölték a sétát a programjukból, és nem kreditáltak. Persze, szóban elismerték az igazam, de mindig ez van. Mint ahogy mindig kollektíven kussol az egész gyáva, konfliktuskerülő, végtelenül kontraszelektált közeg. És mindig mindez ún. közösség és hasonló, végtelenül álságos és képmutató mázzal leöntve.
Pontosan így próbált Lénárd Anna védekezni a Budapest Galéria-s levelezésben: „igazi közösségi alkotás”. Írta Bajusz Orsolya. Közösségi alkotás, amit tőlem szerződésben foglalt feltételekkel megrendeltetek. A szerzőségről le se lehet mondani. Elidegeníthetetlen. Nem kegy. Nem kell kiérdemelni. Főképp nem ezektől. Nincs közösségi alkotás. A népművészetben is voltak egyéni alkotók, például íróasszonyok, akik a hímzéshez a mintákat előre rajzolták. Annyi történt, hogy adtak nekem anyagokat a Sétaműhelytől. Ezt a koncepciót én írtam, és reális, hogy a forgatókönyv is ugyanaz . Ha újat írt volna Antoni Rita, ír új koncepciót, és lecserélik a honlapon. Aki esetleg nem hisz nekem:
2023-as screenshotok, de a mai napon is ugyanez van.
Az első konfliktus az volt, hogy a Sétaműhely nem akart kifizetni, és még ingyen akartak dolgoztatni – „határozatlan feltételekkel lenne-e kedvem”. Mondtam, hogy előbb iszom meg egy flakon sampont, mint nektek dolgozzak, fizessetek végre ki, és hagyjatok békén. Lásd lentebb, az eredeti posztban a sztorit. Ahogy ez lenni szokott, egy ponton előkerült egy bűnlajstrom! Ezek a bűnök (ún. visszajelzések) kerültek elő hirtelen. Nem érdekel, hogy magánlevél. MEGLOPTATOK.
Az pedig a MINIMUM, hogy agresszív az ember, ha átgázolnak a határain. Ha meglopják és kihasználják. Még szép! Akinek bármit kussban kell tűrnie az nem szolga. Az rabszolga.
Ehelyett a séta helyett inkább mindenkinek azt ajánlom, hogy olvassa el Antoni Rita valódi szellemi termékeit, a genderfészkes anyagokat. Ilyen egy valódi boszorkányüldözés. Akit pedig a mechanizmusok érdekelnek, az ne az én lopott szövegemet hallgassa a szabadban fagyoskodva, hanem nálam olvassa el az eredeti anyagokat. Nem is kell hozzá jegyet venni.
Vajon le fogják szedni?
Igen:
2023-AS POSZT:
Történelmi bűnök elkövetői moralizáltak felettem, és tolvajok oktattak ki kedvességről
https://www.facebook.com/events/1063210028003168/?acontext=%7B%22action_history%22%3A%22null%22%7D&ref_source=newsfeed&ref_mechanism=feed_attachment&paipv=0&eav=AfbLegCllXPqzqoloUjCMESxR0RHKCVn8TM19Fp_mSRDUjM5v9kfglZ6X-wPrOzE-gI&_rdr
Ennek a sétának a forgatókönyvét én írtam, és ezt bizonyítani is tudom. És nem krediteltek érte. Antoni Rita (a magyar feminizmus önjelölt királya) vezeti a sétát, az első és eredeti uszító, lásd itt. Ugyanez az Antoni Rita nevezett már többek között közveszélyes elmebetegnek (valamiért amihez foghatóan kreatívat soha életében nem fog csinálni), most pedig suttyomban egy 'közveszélyes elmebeteg' által írt forgatókönyvet ad elő, és kussol arról, hogy ezt bizony a '''KÖZVESZÉLYES ELMEBETEG'' írta, és nem ő? Miközben ment a vérszomjas hajsza, hogy engem ellenségnek kinevezve ők igazságosztóként és hős mozgalmárként tetszelegjenek, ugyanezek a cancelelőim még ilyen pitiáner módon is megloptak, mondjuk kevésbé mint a 'szövetségeseim' és 'barátaim. Ha tényleg igaznak gondolná amiket terjesztett és írt rólam, akkor eszébe sem jutna az én munkám a sajátjaként előadni. Szépen leleplezi az egészet: tiszta érdek. Az önfelnagyítás csoportosan űzött szociopata színjátékai.
Külön említést érdemel a Sétaműhely vezetője Lénárd Anna. Nem tudok, és nem is akarok róla jót mondani. Korrektségnek a nyoma se volt meg benne. Az a fajta bőr alá mászó manipulátor aki miután követelőzik és gyalázkodik, még megdicsér és megölel. A forgatókönyvért végül úgy fizettek ki, a hosszas pénzbeszedési kísérleteim után, hogy Lénárd Anna levelet írt nekem, hogy van-e kedvem dolgozni nekik, határozatlan feltételekkel. Erre mikor válaszoltam, hogy előbb innék meg egy flakon sampont mint neked dolgozzak, és legyetek szívesek fizessetek ki, akkor elkezdte, hogy én TÚL AGRESSZÍV VAGYOK, ÉS CSAK UDVARIASSÁGBÓL AJÁNLOTT FEL MUNKÁT. Mintha én akkora senki lennék, hogy megtiszteltetésből fogok neki dolgozni. A borítékban végül 68 ezer forint volt 70 helyett. Azt sajnálom, hogy nem voltam agresszívabb. Azért fölényeskedett, hogy leplezze, hogy filléreskednie kell. A legszebb, hogy “én is rúgtam már embereket nyilvánosan bokán” címmel kezdte a kioktatását. Mintha én valami alacsonyabb kasztba tartoznék, és más mérce vonatkozna rám. Alapít egy mikrovállalkozást, egy alkalmazottal, és máris éhező bölcsészeket csicskáztatna és hálózna be, vagyis olyanokat akiket éhező bölcsésznek néz.
Lehet már írtam, de a blog önismétlő műfaj - életemben nem élősködtek rajtam úgy, olyan kegyetlenül, olyan cinikusan, és olyan szadizmussal, mint a magyar '''feminizmusban'''. Életemben nem használtak ennyire ki: ami nekem volt (kreativitásom, tudásom) azt elvették, de közben próbálták velem tudatni a helyem, hiszen mások öt meg tíz évet tettek abba, hogy ezen a szemétdombon networkingeljenek, hogy vérrel-verejtékkel hierarchiaharcokat vívjanak, és megijedtek, hogy a fejükre növök. Tízezer forintokon marakodó paraziták, és pontosan ezért tudják ilyen sokáig csinálni, mert a fene se akar velük a sárban fetrengeni.
Azt tudom mondani amit eddig is elmondtam: amibe beleláttam nem feminzimus volt, hanem egy hegemóniaküzdelem, annak is az elkeseredett utóvédharcai. Ugyanannak az éppen adottan regnáló rezsimet kiszolgáló nómenklatúrának a tagjai címkézik magukat éppen ennek vagy annak, a pillanatnyi erőviszonyok és nem meggyőződés mentén. Az egész életük arról szól, hogy társas dinamikákat manipuláljanak, és nem is értenek mást a világból. A gyomrom felfordul, hogy ezeknek van bőr a képén kiállni egy ország elé, és összefogásról, toleranciáról, egyenlőségről, és miegyébről szépelegeni.
Ami a forgatókönyvet illeti, semmi baj vele, de már bánom, hogy ilyen embereknek valaha bármit írtam, és elment az egésztől a kedvem. Ne keressen ezzel senki, nem fogom előadni. Az a fajta aljas kibaszás volt, ami kicsi, de annál sunyibb. Még inkább elvette a kedvem attól, hogy ezt a várost az otthonomnak érezzem, mert megmutatta, hogy mennyire hálózasodott szociopaták játszótere. És tényleg bárcsak agresszívabb lettem volna akkor, lehet sok bajtól megkímélt volna.
Aki esetleg nem hisz nekem, screenshotok a mai napon, és egy régi levelem:
