Szociálkonstruktivisták I.

A strukturáló logika


A szociálkonstruktivizmus röviden annyit jelent, hogy minden tudás eredendően társadalmi, tehát társdadalmi térben keletkezik. A WOKE szót szeretném használni arra a társadalmi miliőre amelyben a szociálkonstruktivizmus ideológiává vált. Először leírom milyennek ismertem meg a woke világot.

A woke hasonlít a gnoszticizmushoz- állítja ő ismeri a világ valódi természetét, és ezért elutasítja a világot. Röviden a woke: a kritikai elméletek és posztstrukturalizmus (amelyeknek hangsúlyos része a szociálkonstruktivizmus) bizonyos elemeinek adaptálása és irányított instrumentalizálása. A woke világban minden politika, minden játszma, és mindenki hataloméhes. A szelf eredendően konstruált, vagyis diskurzív terekben folyamatosan konstruálódó, leválasztva materialitásról.
Ezek az emberek a saját meghasonlásuk univerzalizálják és terjesztik ki. Szerintük nincsenek univerzális kategóriák, csak identitások. Csak jelzések vannak (signalling) és csak identitás. Az identitás társadalmi konstruáltsága egy csavar- a priori az identitás, de a test nem valós- egy fajta felület amin jelentés és identitás íródik. Minden társadalmi térben konstruálódik, de ez alatt azt értik, hogy a társadalom az emberi interakció- tehát megint elválasztják materialitástól és természettől (szerintük természet és társadalmom bináris ellentétek).
A transzok és queerek szokták mondani, hogy ‘you deny my existence’- nem is léteznek a nem woke létszférában. Ezek az emberek szó szerint saját maguk kasztrálják. A természettel, történetiséggel való kapcsolódások terepeit adják fel, a saját történetük ‘deadnaming’ lesz. Ahol ők léteznek a veled közös interakcióik- szociális konstrukció társadalmi térben.
A woke magyarországon a baloskodók. Az LMBTbetűleves/genderpropaganda nem tört ide be túlságosan. Nem mintha a progresszívkodó belpesti közeg nem lett volna elég szolgalelkű ahhoz, hogy adaptálja (utolsó dolog amitől féltem őket), csak Kelet-Európában nyomorral és etnikai konfliktusokkal kell foglalkozni, hiszen más szerepet tölt be a tudástermelés hierarchiájában mint a gazdasági centrumok. Ezért itt a cigányokat, nacionalistákat, hajléktalanokat helyezik identitárius-woke keretbe.
Egy példa a magyar woke-ra a menstruációs szegénység elleni 'küzdelem' kapcsán kiállított menstruációs szimulátor ami segít ‘közelebb kerülni a fájdalomhoz’- miért is akarna valaki közelebb kerülni a fájdalomhoz? A fájdalom az igazi, mert az élet szenvedés? Ráadásul ez banális fájdalom-menstruációs görcs.
A bűntudat lényegi elem. Mark Fisher azt mondja a woke-ról, hogy Nietzsche szerint a kereszténységnél még valami rosszabb fog születni- és most itt van.
A woke valóban rabszoglamentalitás, és a kereszténység rabszolgavallás volt a kezdetektől. A későbbiekben tárgyalt woke/szociálkonstruktivista gonoszság is a rabszolgaság logikáját követi.

A woke eszköze és terepe annak, hogy a saját belső erkölcsi mércéjüktől, a saját történetüktől, közösségüktől vágjanak el embereket. Ez a birodalmi logika amit Fanon leírt- a gyarmatosító nélkül tudata sincs a szubjektumnak. Akinek őszinte, örömteli viszonya lenne a világhoz az erőt tudna a világból kapni, és lenne öntudata. Nem tűrne szolgaként, baromként, állatként. A természet és történelem megtagadása mellett a kultúra instrumentalizálása és örömtelenné, játszmaszerűvé tétele, minden egyéniség, egyediség elfojtása a feltétele ennek a fajta szubjektivitásnak.
Mivel nincs a világból erejük, egymást eszik meg, egymáson élősködnek. Az empátia helyett magukat sajnálják a másik helyébe képzelve, vagy visszaélnek a kiszolgáltatottsággal.
A hatalom az egyetlen ami igazi- hiszen az egész világ játszmák sorozata. A szociálkonstruktivista logika szerint mindent a hatalomvágy mozgat, és rossznál-rosszabb előítéletek: rasszizmus, szexizmus, stb. Valami olyasmi a logika, hogy ők azért a woke (felébredtek), mert ők már tudatosították a s rasszizmusuk, szexizmusuk (morális fölény...) tehát az ő hatalomvágyuk tiszta- vagyis nihilista, magáért való hatalomvágy.
Örömtelenné teszik a világot, szabad élet helyett saját maguk nyomorgatják és fegyelmezgetik. A szökésvonal a másik ember kihasznákása, függővé tétele. Nincs csak hatalomvágy, de ezt az elemi, őket hajtó vágyat is be kell csomagolni- nem lehet nyíltan kiélni, csak passzív-agressívan áldozatot játszva. Annyira meghasadnak, hogy ami a leglényegibb őket hajtó erő azt is szégyellniük kell.

Woke visszaélések sorozata az emberi természettel:

Azokat a létszférákat, ahol életörömet lehetne kapni szociálkonstruktivistává, vagyis végső soron perverzzé teszik. 
Szexualitás- a hatalomról kell szólnia. Csak vulgarizálása a kritikai elméleteknek, hog a szex hatalom. Hatalmi sémák képeződnek le benne. A szarfészek kitesz magáért mint mindig: “Amúgy van, hogy pont a poliság láthatóvá tétele a probléma. Sétáltunk hármasban Szilviával és Annával kézenfogva, középen nyilván a közös csajunk. Mindhárman fontosnak tartjuk a leszbikus láthatóságot, ez, ha ketten vagyunk kézenfogva, viszonylag adott is, de ha hárman megyünk kézenfogva, senki nem fogja azt gondolni, hogy mi polik és leszbók vagyunk, csak azt, hogy jóban vagyunk. Márpedig szeretnénk a láthatóságunkkal egy fontos pozitív impulzust adni az esetleg felbukkanó queer csajoknak, poliknak. Mit lehet itt tenni? Jön valaki, Szilvia gyorsan szájon csókol engem, majd rögtön Annát is. Ez elvileg világos helyzetet teremt, de mindhárom résztvevő gyors reakcióját, összecsiszolt, gyakorlott részvételét igényli, így végül abban maradtunk, hogy kedvesem megfogja az én fenekemet a szoknya alatt és közben csókolja meg Annát.
Mindezt csak azért mondom el, hogy nehogy bárki is azt higgye, a poliamoria csupa gruppenszex és nem jár problémákkal, amik megoldása nem kíván sok odafigyelést, kreativitást és kitartó gyakorlást! (Nevet.) - A woke közegben nem az intimitás, a szerelem számít (hármasban nehéz is lenne), hanem a magamutogatás.
Életöröm- A művészet diskurzus és a polgárias magamutogatás és magakelletés terepe. Ami kreatív, egyedi, szép és különleges azt szégyelned kell- valami áldozatokra mutogatva bűntudatot fognak kelteni miatta. Az életöröm, a lelkesedés elvétele a lényeg.
Szomorúság- tipikus woke stratégia a kéztördelve mocskolódás: ‘segítségre van szüksége’, tehát gyertek a vérszagra keselyűk. Úgy taposhatnak a másikon, hogy közben magukat jóembernek mutatják.
Agresszió- a groteszkségig tabusítva van, hiszen aki nem harcolhat az szolga.

Undor- összemosva agresszióval és szomorúsággal. Nyelj szart, tűrj és kussolj. Rabszolgamentalitás.

Fontos része a woke hatalmaskodásnak, hogy nem csinálhatják nyíltan, tehát hosszas és bonyodalmas játszmákra szövetkeznek amelyenk a végjátéka az kellene legyen, hogy a minden határon átgázoló erőszakosságuk be tudják állítani proszociálisnak. Generálják az agressziót, hogy áldozatként tudjanak hatalmaskodni.

Ez is visszaélés az emberi természettel, mert az erőszakosságra, igazságtalanságra, a határok átgázolására a reaktív agresszió a normális válasz. Aki csak lefagy annak még több határán gyalogolnak át. Az erőszakmentes kommunikációt azért promótálják folyamatosan a woke közegben, mert valójában egy játszma. Ki dobja be hamarabb a törölközőt és kezd el ordítani? Aki nem pszichopata. Az tud mindig ‘higgadt’ maradni aki pszichopata. Ha nem tudod magadra erőltetni az álnyugalmat kussolnod kell. Már ha elfogadod a játékszabályaik.

Hogyan fonódnak össze érdekek mikro-, mezo-, makroszinten?
 Ha van olyan strukturális feltétel amit hibáztatok, az ingyen munka- az önkizsákmányolástól, önfeláldozástól mártír leszel, aminek a másik oldala a bűnbakképzés. Minden marketinges megmondja, hogy ne vágj ingyen hajat. Én mennyire értékes dolgokat csináltam ingyen, és hogy megvetettek, irigyeltek, sőt, le akartak győzni akik nyerészkedtek az én szellemi munkámon. Ha közösen dolgoztok nagy csapda- ha ‘minden politika’ szerepek vannak nem feladatok. A rengeteg ingyen munka annak aki hatalomra vágyik- szabadrablás. Te dolgozol, ők pedig társas dinamikákat manipulának, és burkolt megjegyzésekkel, játszmákkal akarják lefaragni az öntudatod. 
Ugyanez a ‘párbeszéd’- legnagyobb csapda ha beengeded őket a világodba, a tudatodba. A hálózatosodás amire kimegy a játszma intézményes szereplők szintjén- miért lenne érdeke bárkinek aki valódi munkát végez, hogy semmire nem választott senkikkel, levitézlett '''baloldali''' politikusokkal egy hálózatban legyenek, hozzájuk idomuljanak?

Mondhatnánk, hogy amiről szó van ávósok unokáinak a bolsevik mentalitása: beleterpeszkednek abba ami a tied, játszmák sorozatává züllesztik, majd kakaskodnak a szemétdombon, és ha tudnak téged is eltaposnak.


Ha írok egy tudományos cikket vagy könyvfejezetet majd összefoglalom az irodalmat ide.

Szociálkonstruktivista elmélet és tudástermelés

Most a blogomon a gonoszságával külön posztot kiérdemelt Patakfalvi-Czirják Ágnes phd-jét fogom elemezni, hogy megtudjam szociálkonstruktivizmus (mint ideológia) hogyan hat a tudástermelésre.
Az érdekel mi ment félre a kritikai elméletekkel, hogyan történhetett meg ami le van írva a blogomon, miért lett az a ‘feminizmus-baloldal’ ami?
Hogyan fordultak erősebb-kutya-baszik szintű tekintélyelvűségbe poszthumanizmuson és posztstrukturalizmuson alapuló mozgalmak?
Eddig azt a következtetést vontam le az autoetnográfiámból, hogy leginkább azért mert a szereplők a saját világukra húzták a kritikai elméleteket, és elemeket adaptáltak. A vulgárbourdieu egy jó példa: kultúra mint tőke. Bourdieu nem mondta soha, hogy a kultúra csak játszma (a kultúra körüli erőtér nem maga a kultúra), és nem hiszem, hogy know-how-t akart adni hogyan építsen bárki hálózatot kocsmákból és ‘tudományos műhelyekből’. Remélem ennek a phd-nek az elemzése megmutatja hogyan történik az episztemikus erőszak: hogyan redukálnak komplex társadalmi jelenségeket szociálkonstruktivizmussá.
Egy kis módszertani kitérő: a blogra eseményként, igazságként visszautalva ki tudom jelenteni, hogy semmi kétely a szerző tekintélyelvűségében. Egy “weak authoritarian”. A diskurzuselemzésnek vannak határai, pl óvatos lennék diskurzusból ilyesmit kiolvasni. Cselekedetekből egyértelműbb levezetni: aki el akarja velem hitetni, hogy például az én érdekem másodlagos az MSZP érdekkörébe tartozó gittegyet hálózatépítése mögött, az tekintélyelvű.

Közben ezt könyvnek kiadta a Napvilág (igen, a PTI TEM/MSZP házi kiadója... ugye Patakfalvi volt aki figyelmeztetett, hogy ne romboljam a nimbuszukat valami plágiumok leleplezésével).  Ezért aggódott annyira, hogy a fene a nimbuszába.

Na, elemzés!

A fő tétel, hogy az az autenticitás konstruálódik- ez erőteljesen politikai állítás. Már azt előfeltételezi, hogy nincs hagyomány amihez vissza lehet menni, tehát a saját szociálkonstruktivista paradigmáját univerzalizálja. 
Közben megértőnek, elfogadónak akar látszani, van magyarázkodás is arról, hogy ő csak azt írja le mit tartanak az adott közösségben autentikusnak, nem ő akarja megmondani mi autentikus. De az autenticitás-koncepció amivel operál előíró, és erre nem reflektál.
Ez a konstruálódás az axióma ami mentén ‘elemez’, vagyis leginkább episztemikus erőszakot követ el. Az “erőteret” akarja bemutatni a zászló körül, de mindent le is redukál erre. 

Árad a leereszkedés az egészből: "a hétköznapi történésekben részt vevő szereplők tudatossága csekély"... ..."A zászlók használata a sporteseményeken és a székely identitásukat hangsúlyozó sportolók körében a szimbólum jelentésének egy újabb aspektusát emelte ki: kitartással, jó stratégiák megválasztásával és megfelelő teljesítménnyel legyőzhetők az akadályok, úgy a sportban, mint a társadalmi viszonyokban. "

Egészen reduktív módon terjeszti ki a saját kispolgári tekintélyelvűségét és játszmázását a kutatási alanyaira: “A hazaszeretet. Ezt inkább érezni lehet, szerintem, mint elmondani. Lehet, az én szókincsem erre kicsi...”- mondja az alany, de minek… Heraldikai kiállítás is van a székely zászlóról, de minek- a phd szerint azért, mert ezzel is lehet politikailag lavírozni. Mi másért.

Nem értem mire kellett terepmunka, mit olvas ki belőle amit nem írt le az elején? Preskriptív, és azt illeszti be az általa előírt keretbe, ami abba beleillik- nincs autenticitás. Nehogy már más megússza, nehogy már másnak a világában legyen valami igazi és erős, nehogy más tudjon lelkesedni, nehogy megpróbáljanak modernitáskritikát, liberalizmuskritikát csinálni, majd ő lengeti az ujját, hogy “minden politika”. Nem értek a román belpolitikához és nem is érdekel, de ez episztemikus erőszak.

Azt értem, hogy van a konstruált hagyomány diskurzus (a maga idejében a maga példáira kellett is legyen, hiszen a szociológia a tömegtársadalom tudománya) csak éppen nem kéne mindenre kiterjeszteni. Kíváncsi lennék szerinte hogyan születtek a hieroglifák, rúnák, barlangrajzok? Párbeszéddel, higgadtan megvitatták hova húzzanak még két bikaszarvat?

Most vegyük elő Occam borotváját a kontraszelektált, óbaloldali nómeklatúrába belefonódott magyar társadalomtudományban, mivel jön ez: "Mindazonáltal a székely zászló elterjedésével a regionális identitás nemcsak még láthatóbbá vált, hanem a társadalmi gyakorlatok szintjén is megnyilvánult. A zászlók kitűzése a tudatos politikai cselekvést is lehetővé tette: ezekkel a helyiek nemcsak a számos, korábban románként számon tartott közintézményt – önkormányzatok, megyei tanácsok – jelöltek, hanem a helyi lakosok házait, lakásait is jelöltté tették." Occam borotvája- ha úgy gondolod nincs értelme vagy banális, akkor nem te nem érted, hanem tényleg ez a helyzet. Én évekig azt hittem azért oktat engem ki ez a csaj elképesztő leereszkedéssel a tudományosságról (is) mert tud valamit amit én nem, ugye mert nem vagyok nacinalizmuskutató. Jól beszoptam.

Kiderül a doktori konklúziójából, hogy ahova kitűzik a székely zászlót, azt a házat jelölik székelyként! Mintha a Mari meg a Teri nénnye okoskodnának: hát mán ez a politika bejön az életönkbe, mán a házunkon is ott a zászló ki magyar meg ki román! Az is kiderül, hogy ünnepeken a kézzel varrott selyemzászlót (az ünnepit) teszik ki, hétköznapokon pedig a hétköznapit. Vannak mondatok amik olyan nyakatekertek, hogy nincs kedvem értelmezni, pl: “A zászló vizuális kódjainak kiválasztása, azok megérvelése, majd később egy heraldikai vita kibontakozása azt a relacionális viszonyt mutatta meg, amely a helyi kultúráról és hagyományokról való beszéd és a székelység eredetének, jelentőségének és kulturális hovatartozásának kérdései körüli történeti diskurzusok között létezik.” Tehát a történeti diskurzusok.. mi a reláció, és miért relacionális viszony, miért nem viszony? Reláció-viszony, relacionális-viszonyi? Viszonyi-viszony ... szóval a történeti diskurzusok a székelységről viszonyban vannak a közbeszéddel a hagyományokról és kultúráról? Sose gondoltam volna ezt se magamtól.

Bónusz- ez tív év alatt íródott, állami pénzből. A világ áldozatai és mártírjai. Kutatónak vagy mosogatónak- sajnáltatja magát nyilvánosan a fentebb elemzett phd írója. Azért a kedvencem ez a videó (a linkelt poszt végén), mert önleleplező. Saját maga szerint csak mosogatóként tudna érvényesülni a munkaerőpiacon (miközben munkaerőhiány van), de mi sajnáljuk ha ő nem lehet tovább állami pénzen kutató….? Téged zsarol érzelmileg a saját inkompetenciájával! Te érezd magad szarul az ő életképtelensége és tehetségtelensége miatt!

Szociálkonstruktivista gonoszság/szolgává tenni másokat/instrumentalizált szociálkonstruktivizmus

A fentebb elemzett phd szerzőjének a gonoszsága az a gonoszság volt amitől még mindig fizikai rosszullétet érzek. Játszmák sorozata, aminek az volt lényege, hogy valóságként fogadtassa el velem azt, hogy ő az én szuperegóm, gyámom, nekem nincs szabad akaratom és öntudatom. Nem tudtam deskriptíven megfogalmazva egy leiratot készíteni, csak őrá visszafordítva leírni a saját gonoszságát- mit szólna, ha ő kapná amit én? Túl durva. Velem még nem merészelt soha senki ilyet. Engem még soha senki nem akart a szolgájává, eszközzé, a bábjává tenni. Módszeresen, hidegvérrel, sorozatos macska-egér játszmákon keresztül elvenni az öntudatom és önrendelkezési jogom (a polgárasszonyok azok csak számukra magától értetődően parancsolgattak nekem mintha a cselédjük lennék).
Patakfalvi el akarta venni az én belső erkölcsi mércén, az önrendelkezési jogom, a szabad akaratom, a szabadidőm, a barátaim, a munkám megbecsülését, a jogom értelmezni a saját életem.

Közben ez mind logikus, hiszen 'minden politika'- én minnél kiszolgáltatottabb vagyok, annál könnyebben leuralható, zsarolható, használható. Nem a mobbing volt a kezdet, és ennek a fajta gonoszságnak (amit a Patakfalvin keresztül tapasztaltam meg a legtisztábban) az elemei másokban is visszaköszönnek, például a polgárasszonyos poszt is erről szól. Ez egy partikuláris gonoszság, ami szorosan kapcsolódik a szociálkonstruktivista/woke világképhez. Történelmi párhuzam a birodalmi gonoszság (hiszen a woke is birodalmi diskurzus) - a janicsárok magyar gyerekekként voltak traumatizált, agymosott bábként saját népük ellen felhasználva.

 
A woke gonoszság jellemző módszerei a valóságtagadás, illetve érzelmi zsarolás a szubjektivitás intstrumentalizálásával (élőpajzs taktika). Ennek feltétele több médiatörténeti folyamat, közte a test és média közti határ elmosódása. Élőpajzs olyanokból lesz akik jól tudnak érzemileg zsarolni a személyes érintettséggel és tragédiával. Covid ugyanez- képzeld azt meghal a nagymamád ha nem tűröd a megfigyelő államot. Az egész woke aktivizmus erre épül. Olyan destruktív ez, hogy a woke fellegvár Aurórához kapcsolódóan én 3 halálesetről tudok.

Komplex gonoszság, mert az emberek nem adják olcsón a bőrüket. Elemeire, felületeire, diskurzsaira szedem ezt a gonoszságot, néhol elővéve Patakfalvi velem való bánásmódját példának.

Ez a gonoszság ami a természet ellen van, elsősorban az emberi természet ellen mivel tagadja a természetet (minden politika). De közben van implicit egy felfogása az emberi természetről- a woke emberkép, amiben nincsenek erkölcsi gátak és nincs empátia, csak bűntudat. Minden az identitás - az olvasás merevíti ki a struktúrát és az a valós amit olvasnak- minden játszma. Ebből fakad a gázlángolás ami talán a legelterjedtebb woke taktika- azt hiszik el tudnak a fejedbe ültetni egy alternatív valóságot, hiszen számukra a létezés terepe a jelölők és interakciók szintje (kimerevítve illetve egy adott személyre vonatkoztava ez az identitás).
Ez a gonoszság a réseken mászik be, és azzal él vissza amit nem akarsz feladni- nagyvonalúsággal, empátiával, hogy rossznak érezd magad és saját magad ellen fordulj. Ez a végcél, hogy fordulj a saját természeted ellen, az ellen ami az emberi természet jó oldala benned. Te tedd tönkre, hogy nekik tiszta maradjon a kezük.

A woke gonoszság folyamatosan kreálja a pozíciókat. Olyan pozíciókat teremt magának (áldozat, mártír, hős igazságosztó) amikből büntetlenül lehet a hatalmon élvezkedni. Fájdalmat okozni, korlátozni, határokon átgázolni a legnyilvánvalóbb hatalom, amire nem okos és nem kreatív emberek is képesek. Magát sajnálja, téged és másokat inszinuál, kiröhög, kényelmetlen helyzetbe hoz. Bogyó Virág portfóliója is woke gonoszság.

A woke gonoszság (akár csürhében, akár magányosan) szinte mindig egy célpontont szemel ki, és mindenki másnak játsza a decens polgárasszonykát vagy polgárt. Én könnyű préda voltam a mobbing miatt. Ha ezek az emberek akiket szövetségesnek képzeltem legalább csak a kollégát látták volna bennem (nem pedig eszközt), akkor nem hagyják.

Patakfalvit onnan ismerem, hogy gyakornoknak állt be egy projektbe, majd eladta magát alkotótársnak, és amint egyenlő pozícióban volt azonnal hatalmaskodni és parancsolni akart. Nem volt soha a főnököm, vagy bármi módon felettesem, de ő saját magát fölém helyezve eljátszotta neki joga van engem számonkérni, fegyelmezni, büntetni. Minden apró mozzanatba becsempészett valami játszmát, és erre ment el az ideje leginkább. Azért tűrtem el, mert a munka ami közös volt az én szerzeményem volt. Az én ötletem, aminek én szereztem helyet. Tényleg az én szerzeményem. A világ potyautasa Bogyó Virággal szövetkezve a tudásomért és a kreativitásomért büntettek, bosszultak és aláztak, és közben az én hátamon taposva pöffeszkedték többnek magukat mint amik. Azért viseltem el mert belefásultam. Mert ebben éltem, mert a kulturális szektor az ingyenmunkára, önkizsálmányolásra épült, mert a gazdasági válság idején diplomáztam. Ebben éltem, így küzdöttem meg vele, hogy mentem előre miközben szívták a vérem, és rugdostak kissebbre. Úgy tettem mintha nem látnám. Egy ponton nem londoni ügynökségek, hanem belpesti kis polgárasszonykák. Dehogy éreztek hálát azért amiért megosztottam velük valamit ami szép, értékes és nekik nincs- irigységet és bosszúvágyat éreztek (hangsúlyozom nem mindenki, de ez létező dinamika). A legjobban talán az a sztori világít rá a lényegre, amikor Patakfalvi szét akarta szedni a közös munka installációt virágtartónak, meg “kimenteni a makketteket”, Bogyó Virág pedig gegekkel villogni a TELEP-en. Ennyit értettek a művészetből: a polgári magakelletés rituáléi. 
Aki nem hisz nekem nézze meg Bogyó Virág portfólióját. Az, hogy a kulturális ipar kizsákmányoló közhely és igaz. Például az Off-Biennálé valami 70 millió forintot költött reklámra, miközben fél évig dolgoztattak ingyen embereket (és játszották a kormány áldozatát és papoltak fenntarthatóságról).

Patakfalvi a játszmák sorozata során magának védelmet konstruált- mártírkodott és bűntudatot keltett, akár nyílt hazugságokkal is. Csak a szerepek számítottak, nem a valóság. Mindig ő volt az áldozat, és hangsúlyozta, hogy őt kell sajnálni, miközben úgy taposott át minden határomon, mint őelőtte senki soha életemben. Ha nem áldozat volt akkor igazságosztó: méltatlankodó tisztes polgár meg aggódó anyuka. A kőkemény rend, a tekintély, az igazság, de csak illedelmesen, minden kétséget kizáróan a köz, és persze az én érdekemben fellépve, hiszen ő nálam jobban tudja mi az. Nem volt elég, hogy korlátoz, aláz, fegyelmez, kissebbre rugdos, még elvárta tőlem, hogy helyeseljek. Látni akarta rajtam, hogy sikerült megtörnie az akaratom. Soha, soha nem védett meg senkitől, csak bennem akart bűntudatot kelteni, saját magam ellen fordítani. Csak akkor tudott volna leállni, ha teljesen megsemmisít, ha elveszi a tudatom.

Az első volt aki minden lincselésembe beleállt, és egyet ki nem hagyott volna. Soha nem ő indította, mert azért felelősséget kellettt volna vállalni, de ha kezdődött valami balhé tudtam villogni fog a telefonom, bejelentkezik a Patakfalvi, és valószínűleg hívja Bogyó Virágot is (triangulálni jellemző woke taktika).
Szeretett intézmények, rangok, hierarchiák mögé bújni, azok miatt aggódni. A PTI TEM kapcsán szó szerint mondta nekem, hogy a “te érdekes másodlagos az intézményes érdekhez képest”.
Tiszta Rákosi korszak- a párt a fontos nem te. Az MSZP székházból megmondják neked, hogy nem te számítasz. Nem is a nagyfőnök, hanem a Patakfalvi- akinek aztán kiadja a könyvét a házi kiadó.
Az apropó az volt, hogy Antoni Rita bejelentkezett (igen, neki ezt is lehet, ő megkerülhetetlen...) egy panelbe amit én szerveztem, és amire nem volt nyilvános felhívásos jelentkezés. Patakfalvi, akinek ehhez a panelhez semmi köze nem volt elsőként ugrott a balhéra: hosszú, körmönfont levelet írt a közös listára, hogy párbeszéd, meg ‘érdemes lenne megszólaltatni’, de hát ebben (a német lobbi FES-nek dolgozó) Kováts Eszternek kell döntenie, hiszen ő a szakértő. Még azzal is oda kellett nekem szúrnia, hogy egy gyámot, bocsánat szakértőt is kirendel mellém, azt ne képzeljem én értek bármihez. Kell még neki 'ügyes és szemfüles moderátor” aki ezt a panelt AR-el jól megcsinálná- érezzem magam fúrva és zsarolva egy kis értékítékettel. Neveket is adott, mindenféle libsiket akiket még be kellene ültetni a panelbe, hogy garantáltan balhé legyen, amin majd lehet kéztördelve mocskolódni, és papolni az agresszióról.
Megteremtette a legitimációs alapot- hiszen ő a közös konszenzus, a párbeszéd nevében lép fel. Mindeközben nekem külön privátban hatalmaskodott egy sort (a gonoszság amit a PTI TEM listán sem vállalt fel), elmondva, hogy nem én fogom eldönteni AR beteheti-e oda a lábát, és az én érdekem másodlagos az intézményes érdekhez képest (amit ő adottan tud, kinyilatkoztat), illetve ne állítsam be magam áldozatnak (kussoljak a mobbingról). Azt sem mondhatom, hogy ne válaszoljunk, mert "az nem tudományos protokoll"- mintha kéretlenül, felhívás nélkül bárhova bejelentkezni bármilyen protokollba beleférne! Szerinte Antoni Rita egy doktorkandidens a Szegedi Egyetemen (átküldve nekem AR x éve frissített academia.edu oldala a queer vámpíros tanulmányokkal), és én nem nevezhetem AR-t kóklernek egy levelezőlistán, mert EZZEL A SZEGEDI EGYETEMET SÉRTEM! Akikkel AR-nek sok éve nincs jogviszonya. Én is doktorkandidens vagy mi vagyok, de ezt soha nem kérte ki a Corvinus, vagy az én nevemben amikor Antoni Rita több ezer ember előtt nyilvánított többek között közveszélyes elmebetegnek, fasisztának, rasszistának. Akkor sem, amikor ugyanezen a levelezőlistán egy lejárató levél ment körbe rólam.  A kettős mérce annyira alap woke közegben, hogy még a médiaportáljuk is kettős mércének nevezték el.

A nekem ártókból áldozatot csinálni volt a kedvenc hobbija, mert ez kivételesen kegyetlen volt. Mindig számonkérő, aggodalmaskodó hangon adta elő a groteszk hazugságokat alapul vevő játszmáit.
Olyan kiforgatott élethelyzeteket és hazugságokat inszinuált, implikált, hogy beletört az agyam végiggondolni. Soha nem érvelt, nem kérdezett, hanem ítéletet hirdetett és fegyelmezett és számonkért, már pozíciókból beszélve amik feljogosítják hatalmat gyakorolni. 
A hazugságból épült játszma volt a kognitív és affektív blokk- túl mocskos végiggondolni, ezért inkább nem gondolkozott az ember. Hazugságokba, ferdítésekbe voltak annyira sértő hazugságok ágyazva, hogy csak sértődötten ordítani akartam, miközben Patakfalvi leereszkedően sajnálkozva hirdette ki a morális ítéleteit. Forgatta bennem a kést, és kéztördelve aggodalmaskodott, hogy fáj-e. Sarokba akart szorítani, hogy végig kelljen hallgatni az ítélethirdetését - majd nem tudván reagálni - az ítéletet elfogadni.
A körülötte levőkkel az ember egyet akarna érteni, biztonságban érezni magát. Ezért, és mert belefásult abba, hogy öntik az arcába a szart csak bólogat… ez egy mechanizmusa a woke gonoszságnak, hogy kényelmesebb nem észrevenni, csak ráhagyni az illedelmesen botránkozó kis polgárasszonykára. Ezt tudatosan kihasználta- emlékeztetett a barátságra, a saját jóindulatára, sőt azonnal ő volt megbántva ha bármi rosszindulatra csak mertem utalni. Érzelmileg zsarolt a sértődöttséggel, illetve kivette a számból amit mondani akartam és vagy elvette az élét, vagy groteszkül felnagyította, hogy ezzel hiteltelenítse el. Feltűnő és heves volt, ahogy a rosszindulat bármilyen sugallatára ugrott befogni a számat.

Ami leleplezte a hangja. Gyomorgörcsöm van ha eszembe jut a hangja amit ezekben a jelenetekben felvett: szinte énekelt ahogy aggodalmaskodott és számonkért. Természetellenesen, hidegvérűen szelíd volt, és csak kicsit, megjátszósan méltatlankodot. Amikor tényleg fel volt háborodva akkor kigúvadó szemekkel, elfulladó fejhangon sipákolt, hiszen a kötelező ‘higgadtságot’ akarta magára erőltetni, de ez általában nem sikerült. Ez az ember HIDEGVÉRREL VADÁSZOTT RÁM. És valósággal megrészegült a vérszagtól amikor azt hitte csapdába kerültem és szabad préda vagyok.
Az egyik lincselésem közben azzal támadt rám, hogy most mit fognak őróla gondolni, és követelte rajtam a polgárasszonyok ötletét- én órabérben idomíttassam be magam tűrni és kussolni. Még a látszatra sem adott, meg sem kérdezte mi történt, hogy vagyok. Már el volt döntve én el vagyok ítélve, és neki végre joga van úgy parancsolni nekem mint egy kutyának. Most végre fölényt élhet át valakivel szemben aki előhívta a kissebbségi komplexusát. 

Itt jelentkezett a woke logika: én eszköz vagyok neki decens kis polgárasszonykaként tetszelegni. Követeli tőlem, hogy ő használhasson ahogy eddig. Nekem akkor esett le mennyire kihasználtak engem ezek az emberek és mennyire nincs bennük egy csepp empátia vagy baráti érzés irántam. Annyira tetszett nekik, hogy egy náluk erőszebb, szabadabb, autonómabb, tehetségesebb embert kutyaként fegyelmezhetnek, kínozhatnak és alázhatnak, hogy nem bírtak leállni. Szabályosan megrészegültek a vérszagtól és hajszoltak: nyilvános eseményen uszították volna rám a trollhordát és a barátaim hívogatták, hogy nekik parancsolgassanak, hogy ők hajtsák rajtam végre az ítéletet- órabérben beidomíttatni tűrni és kussolni. Követelte magának, hogy más ember segítsen érvényesíteni az ő jogát, az ő hatalmát.“Túl agresszív” - álerkölcsösködött Bogyó Virággal közösen a telefonba. Az energiájukat abba tolják, hogy ne látszódjanak agresszívnek, de olyan erőszakosak, hogy ítélőszéknek képzelik magukat, más embert meg ítéletvégrehajtónak, és engem elítéltnek. A mobbinghoz több ember kell, és mindenki a karakterének megfelelő szerepet veheti fel. A vicc az, hogy azért lettem én az emberáldozat, mert eddig is feláldoztam magam a sok ingyen munkával, névtelen szerzőséggel, önkizsákmányolással. Csak éppen arra nem számítottak, hogy egy határig. 

A legsúlyosabb ebben a sztoriban is a képmutatás- amikor egy másik, rajtam színpadiasan felháborodott polgárasszonyka ököllel arcbavágott valakit (egy beszólásért 3 hónappal korábban) akkor a Patakfalvi kárörvendően röhögött. Énelőttem. Ez nem volt neki túl agresszív, sem az ököllel arcavágás, sem előttem kifejezni, hogy kettős mérce vonatkozik azokra akiket büntetni akar mert irigy rájuk és azokra akiknek becsicskul. Kérkedett azzal, hogy megteheti, vagy nem volt semmi önreflexiója, vagy annyira elcsatolódott a valóságtól, hogy nem is érzékelte. 

Ja, és a fentiek leíró nyelv. Most ennyi telik tőlem egyenlőre.

Hangsúlyozom, bosszúról nem lehetett szó, mert soha, semmit nem ártottam Patakfalvinak. Egyébként nekem könnyebb lett volna elfogadni ha ez lett volna, de tényleg nem. Megkérdeztem miért csinálta, és nem válaszolt érdemben. Amit mondott játszma volt- azt mondta ő volt az egyetlen aki engem mindig komolyan vett, és semmi olyat nem tett ami miatt dühös lehetnék rá. Most ezt a pozíciót kreálta, és ebből beszélt hozzám. Méltatlankodott, aggodalmaskodott, és hazudott. Bele kell törődnöm, hogy soha nem fogják ezek az emberek elmondani miért tették velem amit, én pedig nem akarom találgatni mire gondolt a költő. Amikor megpróbáltam erre rákérdezni azt kaptam amire számíthattam- játszmát.

Miért csinálta? Azt tudom mit akart elérni- elvenni az öntudatom, megtörni. Teljesen megsemmisíteni, mindent elvenni tőlem ami értelmet ad az életemnek. Azt nem tudom hol tanulta ezeket a stratégiákat (sejtem...baloskodók, akadémia), azt nem tudom mi motiválta.
Valószínűleg élvezte, nem tudom elképzelni, hogy ne élvezte volna.
Szerintem irritáltam, mert a világképébe nem fért bele, hogy valaki nem mártírkodó és meghunyászkodó, és helyre akart tenni. Azt akarta hinni, hogy mindenkinek kötelező amit ő magára erőltet. Irigy volt, frusztrált, és azt hitte megteheti, most végre nem kell magára erőltetnie azt a nyájaskodást, tizenkilencedik századi hajbókolást amit polgári etikettnek képzel, hanem szabadon lehet szadista, kontrollmániás, pszichotikusságig kegyetlen. A sok év elfojtás, mézesmázaskodás, nyájaskodás után, most azt hitte megteheti, megélhet valami erőt (gőgöt és pöffeszkedést amit erőnek képzelt), és okokat, ürügyet keresett. A legalja csürhébe állt be, annyira akarta. 

 Mint a phd-je, ugyanaz a gonoszsága- a szociálkonstruktivista woke világ.
Őt is instrumentalizálták. A woke gonoszság egy báb gonoszsága.

Konklúzió

A woke/szociálkonstruktivizmus leglényegesebb aspektusa a tekintélyelvűség. Ha minden hatalmi jászmák eredménye akkor csak a hatalom számít. Mivel nincs belső morális mércéjük, énerejük kell valaki aki megmondja mi merre, mert enélkül életképtelenek mint birkanyáj a pásztorkutya nélkül.
 Csak a hierarchiát, hatalmi logikát értik, és automatikusan kiterjesztik- replikálni függéseket a hatalmi logika. Tökéletes szubjektumok hálózatot építeni.

Egy ország undorodik ettől az egésztől, és ez az érzés ami mentén viszonyulnak ehhez a közeghez. Ezért is papol a woke szekta higgadtságról és párbeszédről. Az egyik a csapda amibe beleeshetsz (elfojtod az érzéseid és belesorvadsz), a másik a kiskapu amin ők bemásznak (szóbaállsz velük, beengeded őket a tudatodba).

Utóirat: Egyenesen az MSZP székházból jelentkeztek be blogom régi szereplői, a PTI TEM tudományos gittegylet, mégpedig nem csak hozzám! Czz-ték a fél Corvinust! PRK kitalálta, a libsik elkezdték, a PTI TEM folytatja, na mi az…? Igen, ezek a munkahelyemen fúrnak, és így akarnak megfélemlíteni és elhallgattatni. A PTI TEM kollektíven annyit költött össze, hogy én állítólag UNKP pénzből írom az autoetnográfiám- nos, nem. Soha nem mondtam ilyet, és tényleg nem (a művészet és tudománykommunikáció határterületei a témám még mindig).
Szociálkonstruktivista gonoszság: rohanni a felsőbb hatalomhoz, de úgy, hogy ők költik össze az okot ami miatt szerintük ez nekik jogos- az UNKP-vel akartak inszinuálni. Minden játszma, és csak a hatalom az igazi (Egyébként mi lenne, ha ÚNKP-ból írnám most ezt? A blogom miatt sokan megkerestek, volt aki azt mondta nekem is köszönheti, hogy nem őrült meg, volt akinek éveket mentettem meg az életéből. Melyik UNKP projektnek volt valaha ilyen impaktja? És valaha mikor aggódott a PTI TEM bármennyi, magyar tudományos életben eltalicskázott közpénz miatt?). 
Dörgedelmes levelükben pontosan az volt ami mindig minden ilyenben: hatalmaskodtak, inszinuáltak, fölényeskedtek, ítélőszéknek képzelték magukat. Felszólítottak, hogy mit távolítsak el a blogomról! A plágium sztorira is utaltak, tudatni kellett a címzettekkel, hogy engem ‘súlyos etikai vétség’ miatt zártak ki. Ez igaz is, mégpedig másé miatt amit ők el akartak kenni. Nem azzal volt a bajuk, hogy felolvasott valaki húsz percet a google books-ról egy konferencián, hanem azzal, hogy én erről a blogomra kiraktam egy nyilvános videót! Én úgy reagáltam ahogy szoktam: megmondtam, hogy nem dőlök be, és elküldtem őket oda ahova valóak. Ha már a fél Corvinus be volt ccz-ve, akkor a fél Corvinus előtt tudattam velük szó szerint, hogy "nem tartozok nektek sem engedelmességgel, sem alázattal". 
Így felsorolták a neveiket a levél végén, hiszen amit tekintélyszemély mond az igaz, és sok tekintélyszemély sokra megy! Lássuk is a levél aláíróit, akiktől kitellett ez az okos, tisztességes, és felettébb sikeres húzás:

Kiss Viktor
Antal Attila
Éber Márk
Patakfalvi-Czirják Ágnes
Ujlaki Anna
Kováts Eszter

Majomnak az állatkertben több tekintélye van előttem mint nekik, vagy bárki másnak az MSZP székházból. Játszhatják azt, hogy ötvenes évek van, és ők a Párt, de közben bármelyik Allee-ban meg Arénában plázázó kiscsaj tehetségesebb szarkavaró mint akik nekem okoskodtak, hogy mi a politika. Istenem, én ezektől vártam, hogy leállítsák a lincselő ultraprogresszíveket..  ..de naiv voltam… 

Egyébként egyetlen kellemetlen pillanatom nem volt emiatt a Corvinuson (egyébként soha, egyetlen mocskos húzásuk miatt sem). Unja már ezt mindenki, ilyen újabb nap az irodában íze van. Én is mást akarok lassan. Ami van feldolgozom, de nem kell több, és nem tűröm el. 

Úgy érzem elértem a határokhoz, és el kell fogadnom, hogy soha nem fogják elmondani miért tették velem amit tettek, csak próbálnak tovább játszmázni. Legalább le tudom hivatkozni, hogy nincs párbeszéd, azt meg ugye nem találgatom mire gondolt a költő. Leírom inkább mit csinált.