Szociálkonstruktivisták II.
Ez egy vázlat egy készülő publikációhoz, ezért néhány helyen hiányos lehet.
Miután írtam a szociálkonstuktivizmus (amely szerint minden tudás társadalmi térben keletkezik) ideológiaként való működéséről, és az ebből fakadó módozatú gonoszságról, most a birodalmi gépezetről fogok írni amely ezt az ideológiát instrumentalizálja.
Birodalmi gépezet alatt olyan ideologikus-intézményes struktúrát értek, amely centrum-periféria függést szilárdít meg, felügyeletet és erőforráskivonást tesz lehetővé.
A birodalmi gépezetek a történelem során kiszelektálták a szociopatákat- harchoz, fegyveres szolgálathoz, vagy akár vadászathoz (ami nem birodalmi gépezet eleme hanem sport) minden korban megvoltak a megfelelő tesztek, kiképzések, és ezek a létszférák rendszerint nagyon ritualizáltak voltak, világos keretekkel és magas belépési küszöbökkel.
Persze mindig éltek szociopaták, hataloméhes, frusztrált, ideggyenge mániás hazudozók, és ezért voltak as szelekciós mechanizmusok, rituálékkel megerősített keretek és kiképzések, hogy ők ne tudjanak pozíciókba kerülni.
A birodalmi gépezet amibe én beleláttam elsősorban a média regiszterén tevékenykedik, és maga is egy valóságtól elcsatolódott önfelszámoló fikció. Nem harc a kulturális gyarmatosítás, hanem ügynöki munka: kiterjeszteni a fiktív valóságokat. Itt nem baj ha szociopata valaki, a hatalomvágy pedig alap. Itt azt büntetik és szelektálják ki aki nem hajlandó képmutatásra, konfabulálásra, valóságtagadásra mert minden a képmutatás és konfabulálás.
Az egyik legsúlyosabb sztori talán a blogon amikor a 'kiemelt személy' fenyegetett a nemzetbizonsági hivatallal. Ennyire nem adnak a valóságnak a látszatára sem. Ez nem egy random falu bolondja, pedig az, hogy valaki jogi kategóriákat hazudozik össze a saját fontosságáról (KIEMELT SZEMÉLY!) a falu bolondja szint. Ez az egyik beszélő fej (volt) ebben a közegben- a baloskodók egy ilyen ember állítottak ki az ország elé megmondani kire szavazzunk. Egyébként nincs közönsége, nyugdíjasok lézengenek... lásd az örökbecsűt lentebb, a 'kiemelt személy' szereplésével:
Felülről importált politikai eszközökhöz (gender, szex'munka') megkreált, brandként felépített emberek és nyilvánosságok kellenek, mint ahogy például a big pharma nyilvánosságokat kreál és bele szereplőket. Top down: emberek fel vannak építve személyes brandként, és utána a brand a cselekvő.
Ez a létszféra, amiről írok, a woke vámpírkastély/baloskodók végső soron a lobbik által kreált nyilvánosság. Ez a létszféra ahol szelektálódik ki lehet szereplő az úgyszint felülről kreált nyilvánosságokba. Ezek a lobbik a művészeti, alternatív közegekre telepedtek rá (lásd Soros alapítvány térfoglalása), és ezért nincsenek mostanában jó bulik, és (ezért is) nincs valódi művészet.
Arra, hogy milyen szinten a fikcióra épül a közeg jó példa Zsurzsán Anita plágiumsorozata (akit egy időben valami sztárrá, beszélő fejjé akart ez a közeg tenni, és akinek azóta egy teljes rovatát eltávolították plágium miatt). Ez a sztori teljesen fekete-fehér. Nem arról van szó, hogy x ezt mondja, y azt mondja, hanem van 20 perc videófelvétel egy konferenciáról, ami mondatról mondatra megtalálható a google books-on. És ennek semmi tágabb következménye nem lett, semmi önreflexió ennek a közegnek a részéről. Semmi, azon kívül, hogy engem (mivel a fenyegetések ellenére részt vettem a plágiumsorozat leleplezésében) kifúrtak egy olyan “”tudományos műhelyből”” (PTI TEM) ami valójában nem tudományos munkát végez, hanem az MSZP próbálja rajta keresztük kontrollálni fiatal kutatók tevékenységét. Ennyire nem számít semmi, csak az, hogy ki alkalmas bábnak. Ennyire nem is várnak tudástermelést, csak engedelmességet, csak irányíthatóságot.
Aki egyben a legmártírkodóbb, legmézesmázoskodóbb, legnyájaskodóbb (kutatónak vagy mosogatónak, a videó legelején). Én életemben nem láttam így pszichotikusságig részegülni embert a hatalom illúziójától, és életemben ilyen abúzust nem éltem át. PTSD-m van tőle. Néha a szívem érzem görcsbe összehúzódni ha ennek a permanensen mártírkodó kis decens polgárasszonykának a gonoszsága eszembe jutott. Ha a hangját hallom a fejemben, ahogy aggodalmaskodik és közben érzem ahogy izgatott, ahogy ugrik a prédára. Úgy terrorizált, úgy akart sarokba szorítani, hogy becsomagolta, nehogy meg tudjam magam védeni. Ennyire a bőröm alá mászott. Amikor az utcán véletlenül megláttam fizikailag rosszul voltam vagy egy félóráig. Ennyire súlyos gonoszság. Az első szociálkonstuktivista posztban van egy elemzés róla, nehéz volt megírni, de megérte. EZ a fajta érzés és vágy működteti a birodalmi gépezetet. Ilyen szubjektumok verődnek csürhébe lincselni. Ha nekik nem kellene a műsor, akkor nem működne a gépezet, mert nem lenne közönsége. A 'weak authoritarians', a csürhe.
'Kutatónak vagy mosogatónak' pontosan látta mi történik, de nem érdekelte, mert élvezte a szerepet amit felvett az ellenem zajló hajszában (ha nem élvezi nem csinálja).
Tekintélyelvűként minden áron fegyelmezni és büntetni akart, csak a mobbing előtt még sunyin becsomagolta. Elvárta volna, hogy mindenki alázza magát és álszerénykedjen, mert az öntudat és a lázadás számára elviselhetetlen. Ezt mind le is írja a tekintélyelvűség szakirodalma. A többivel összefogva szorgalmasan építgette a fikciót, hogy miért kell engem elhallgattatni és megbüntetni. Imádta a gondolatot, hogy ők engem nagy basáskodva pszichológussal órabérben beidomíttatnak tűrni és kussolni. Ez a hatalom lett volna amire vágyik. A szolgájává tenni engem, az érzéseim, a gondolataim, a lelkem kontrollálni és megtörni, minden autonómiám, az önrendelkezési jogom elvenni, és ezt a kis közege hallgatólagos egyetértése alatt, hiszen én egy agresszív állat vagyok, ő meg egy decensen aggodalmaskodó kis polgárasszonyka, aki csak rendet teremt, erélyesen de határozottan összefogva a többi nyanyásan álerkölcsösködő kispolgárral. Sokkal jobban tetszett nekik mint az igazság, ami végtelenül hergelte őket: hogy én többre tartom magam annál, hogy báb legyek, hogy ők szolgalelkűen én szabad vagyok. Nagyon irritáltam én már egy ideje, de nem merte nyíltan csinálni, hanem kivárta az alkalat és lecsapott. Csak éppen nem sikerült az akaratom megtörtni, ezért képes volt a mások munkájából tíz év alatt portfóliót építő Bogyó Virággal (igazi név... belpesti világ) összeállva az ismerőseim hívogatni a hátam mögött és nekik is parancsokat adni, illetve többször is nyilvános eseményt akartak szervezni, ahol majd rámuszítják a trollhordát és ők elégedetten végignézhetik ahogy én órabérben becsicskítva csendben tűröm ahogy nyilvánosan pellengérre állítanak, tépnek, aláznak és gyaláznak. Nem balhét akartak, nyilvános megkövezést, vérengzést. A balhé során megvédheted magad. Hajtépés, balhé, mónikashow, egy dolog. Az, hogy el akarják hitetni velem, hogy nem védhetem meg magam és kiültetnek nyilvánosan célpontnak, az tiszta szadizmus. Jobb móka, igazibb mint a polgári magakelletés rítusai amit a belpesti törtető libák művészetnek képzelnek.
Évekig kihasználtak menősködni meg karriert építeni, és ezért azt képzelték én tulajdonuk vagyok, és nekik jár, hogy énfelettem rendelkezzenek, mint tulajdon felett, de közben irigyeltek és gyűlöltek.
A mobbing valahol egy emberáldozat rítus. Én nem törtem meg, és ezért nem végződött tragédiával. Mert én több voltam mint amit kinéztek valakiből aki szarik az álságos játékszabályaikra, ők pedig kevesebbek mint aminek képzelni akarják magukat.
A mobbingok résztvevői azok az emberek akik kimentek volna egy nyilvános kivégzésre erkölcsösködni, hogy most jól megkapta- pontosan ahogy ezt leírja a tekintélyelvűség szakirodalma. Mivel mediatizálva működik a hatalmi gépezet, most ennek a közönségnek rendezik a showt, akik megőrülnek a vérszagtól, és részt akarnak venni: ők is odamondogatnak, ők is átélhetik a vágyott fölényt. Ez a közönség 'aktív politikailag', mert mást nem nagyon lehet mobilizálni.
Sokan megkerestek a blogom kapcsán akik hasonló dolgokat éltek át mint én, és minden sztori valahol ugyanaz. Mind egyszerre az érdek és az irigység mozgatja. Mérő Vera gyakori szereplő, szerintem ő az aki egy főállású mobber. A legjobb, hogy nincs is állása és fizetése (hobbimobber, közben ő is báb), de másokét akarja elvenni. Írónak, kutatónak nevezi magát, de nem az, csak egy pöffeszkedő trollvezér. Szerintem ez az igazi baja, nem a leváros címkék meg a többi. Ami érdekes, hogy ki, hogyan és mire használja fel Vera tevékenységét, vagyis hogyan konfigurálódik a birodalmi gépezet lobbik által irányítva a nyilvánosság tereiben. Verának már alapítványa van, ahol az ex-SZDSZ Péterfy-Novák Éva a társa, aki most a wmn.hu szponzorált felületein az anyáskodó Évuka. Az egybites moralitásdrámáik egy versenyeszköz: az online média nyírja a printet. Maffiamódszer: meglincsel aztán képzéseket ajánl, meg saját magát a nyakadra akarja oktrojálni 'szakértőként'.
Vera annyira a fikcióteremtéssel van elfogalva, hogy nem ad a hitelességnek a látszatára sem. Ez is teljesen logikus, mert nem az igazságot keresi a közönsége, hanem az élményt, a csürhében feloldódás élményét. Egy példa: képes volt a Burda magazint meghurcolni egy szóban egy képfelirat miatt, ami egyébként nem kiskorú modellre, hanem a szabásvonalra vonatkozott. Amikor google translatorral őrjöngtek a német oldalon akkor már pedofil volt a főszerkesztő, meg börtönt emlegettek neki. Közben egy szerencsétlenül fordított képfeliratról van szó. A Burda nyilvánvalóan nem pedofiloknak készül pedofilok által, és a legelvakultabb woke szektás sem gondolhatja, hogy most a pedofilok veszik át a Burda szerkesztését.
Közben ugyanezt a Mérő Verát nem érdekelte, hogy ő egy olyan embert állított ki gyerekjogokról meg elfogadásról egész Magyarországot kioktatni (Sophie Labelle of Assigned male comics) aki ma már büszkén vállalja, hogy ő 'little', vagyis autopedofil. Mellette a 'diaperfur art' community oszlopos tagja, Megpróbálom leíró nyelven elmagyarázni: antropomorfizált, pelenkában szexin pózoló, kiskorúsított plüssállatokról készít rajzokat. Még azzal is lebukott, hogy igazi gyerekek fotóit használja fel. Mérő Vera (akkor még az Amnesty International képviseletében) úgy mutatta be ezt az embert, hogy NÁLAD A BÖLCSEK KÖVE! A 'bölcsek köve' akkor is pedofíliagyanús volt, mivel Labelle képregényeiben állandóan a nemi szerveikről és szexről beszélnek a gyerekek. Ugyanaz a közönség akik felháborodnak a Burdán most miért nem követel valami színpadias önmarcangolást? Ennyit a nagy felháborodásról. Átlátszó színjáték, amit azért csinálnak, mert élvezik.
Azt mondta egy angol lincselt, hogy akiket így elragadott a cancel god azok saját magukban akarnak valamit leplezni, valami űrt, valami teljesen elfogadhatlant. Mérő Vera akinek az apja:
Itt térnék ki a közösségi média szerepére, ahol lehet a csürhét hergelni, illetve támogatásként, erőként, tömegként felmutatni, tehát instrumentalizálni- valódi tömeg híján.
Okkal lett a pont a FB a belpesti horda körében népszerű- a mimézisre épít (az első befeketető Peter Thiel annak a René Girardnak volt a tanítványa aki a bűnbakképzés mechanizmusait írta le részletesen), illetve az informális hálózatok logikái strukturálják, az informalitások pedig nagyon hangsúlyosak voltak mindig a mutyis és korrupt magyar közéletben. A twitter szarkasztikus és nyíltan kegyetlen-jellemzően az angolok tolják.
Mintha a lakáj nevelgetné a cselédlányt. Egyszerre szolgalekűek, gonoszak és gőgösek. Semmi belső tartásuk nincs, és mivel ők soha nem tudnak szembenézni saját magukkal másnak is hazugságban kellene élnie.
Ahogy írja valaki a nárcisztikusok játszmáinak következnényeiről:
"Over time PTSD symptoms of flooding and dissociation take root in the victim. The weight of extensive smear campaigns, incessant lies and the narcissists recruitment of friends, family, colleagues so as to conquer and divide, takes its toll on the victim. Her character has been torn to shreds causing her to become increasingly untethered, fearful, and doubtful of her perceptions. Rather than the victim’s deterioration being viewed as evidence of abuse, she is further stigmatized and perceived as delusional and problematic. She is not believed while the narcissist who seems contrite and concerned is lauded and supported by those who erroneously give credence to a horrifying fictional narrative. This exacerbates the victim’s state of trauma and alienation."
Eddig azért nem használtam a nárcisztikus szót mert ez egy szociológia blog, ami nem diagnosztizálgatni akar, hanem affektív kapcsolódásokat, médiaekológiát leírni, és mert közkeletű a nárcisztikusozás, és rosszul használják: nem azt jelenti aki büszke a teljesítményére és öntudatos. Azt jelenti, akiben ott az űr, vagyis én így használom ebben a szövegben. Vámpír, másokon élősködő, és jellemzően a szociálkonstruktivista-woke ideológia felé tendáló, hiszen nekik minden a társadalmi. Akikkel én találkoztam gyarkolatilag version 2.0. : becsomagolják a megfelelő diskurzív stratégiákkal (a kéztördelés és sajnálkozás mint uszítás), és együtt, hálózatként a részévé válnak a birodalmi gépezetnek.
A fiktív valóság fenntartása a lényeg, ezért egyre mélyebbre rángatják egymást. Ha meginog a fikció a saját eszközeikkel akartak rendet rakni. Nem az igazságot megismerni, hanem egy újabb fikciót írni. Vissza a plágiumsztorihoz, mert a tökéletes példa bemutatni ezt. Lebukott a sorozatos plagizátor (akin nem volt nehéz átlátni), és ezért engem akartak megbüntetni a lebuktatásért, amiért bekavartam a játszmáikba- hiszen mindenki csak bábnak kell, csak szerepet kell játszani. Csinálták amit szoktak, áldozatosdi, meg kéztördelve mocskolódás, aztán az egyik bekapta a horgot, és magát valami nagy mozgalomvezérnek képzelve írt rólam egy lejárató levelet, amivel persze lebukott. Ezt a levelet egy könyvben fogom felhasználni, ezért nem rakom ki, csak egy részletet itt, mert annyira megvilágító arról, ahogy minden fikció.
A plágiumsztori elhúzódott- egy ponton jött egy másik levelük, ugyanez a PTI TEM/MSZP brancs, akik engem felszólítanak! Azért nem raktam eddig ki a blogra, mert fel akartam használni anonimizálva az UNKP kutatásomban amit emlegetnek (legalább van humorom), de nem fogom végül, szóval jöhet ide. Jöjjön, legyen kint, elég volt, a végére akarok érni, ÉS NEHOGY ÚJAT ÍRJATOK, MÁSSAL AKAROK VÉGRE FOGLALKOZNI! Ezt egy állami intézmény kapta egy másik, állami forrásokat is felhasználó intézménytől, szóval ez nem magánlevél.
Az első szociálkonstruktivista posztban a rövid sztori, de szerintem ezek a levelek önmagukat magyarázzák. Egyébként ugyanaz ami mindig, hatalmaskodás és áldozatoskodás keveréke. A lényeg, hogy ez a plágiumsztori következménye még mindig, ugyanis annak az alkalomnak a kapcsán akartam interjúzni amikor összeültek valami ítélőszéknek képzelvén magukat, és bűntudatot akartak bennem kelteni (hangsúlyozom egy plágiumsorozat ....LELEPLEZÉSE kapcsán), és ami előtt született a másik, fentebbi levél. Amivel kínosan lebuktak. Aztán a második levéllel kínosan lyukra futottak. Nem esik le nekik? Ennyire semmi kompetencia nem számít, még szart se tudnak kavarni. Ugyanannyi bajom lett ebből a levélből is mint a többi ilyenből- most is ezzel foglalkozok.
Csak mert ingyen dolgoztam, és kizsigereltem magam. Dolgoztam, nem a csicskáskodtam. Nem nektek, valamiért, amit ti kisajátítottatok, és azt képzeltétek engem is kisajátíthattok. Egy dolog az ingyenmunka, más golyófogónak, élőcsalinak, kesztyűbábnak lenni, más a rabszolgaság és emberáldozat. Ostoba szörnypofák.
Pár száz évvel korábban kihívták embereket párbajra olyanokért amiket műveltetek. Amikor még becsületkultúra volt ezt így intézték el. Ez az a szintű sztori, amibe belehalnak és amiért embert ölnek. Igazi erőszak, nem olyan balhé amin egymás között röhögtök. Rajtam múlt, hogy nem végződött tragédiával. Nem rajtatok múlt szörnypofák, hanem rajtam. Azon, hogy nekem van belső tartásom, és nem tudott eltaposni a csürhe, ami titeket elragadott.
Szép gesztus lenne ha legalább a munkám segítenétek. Ha válaszolnátok arra amit kérdeztem. Enyhíteni nem tudjátok a károkat amiket okoztatok, és őszintén leszarom bocsánatot kérnek-e tőlem. A szavatok nekem annyit ér, mint a kutyaszar az utcán, és egyébként annyit is ér. Az lenne a korrekt ha szétszélednének a baloskodó, feministáskodó, lobbikat kiszolgáló gittegyleteitek, és csendben elkotródna mind aki ebben az egészben részt vett. Bogyó Virágnak remélem nem lesz bőr a pofáján kiállni és doktorálni abból, hogy miért oszlanak fel művészcsoportok (ha mégis, akkor elmegyek a nyilvános védésre, és elmondom miért is. Szeretne balhét, sőt, nyilvános pellengérre állítást? Megkapja, rajtam ne múljon. Csak nem az én bőrömre fog menni). Ezeket nem kéne leírni, ennek rég evidensnek kéne lennie. Csak éppen akkor ki kellene mondani, hogy minden tőkétek csak kapcsolati tőke.
Amit velem megcsináltak egy rókával nem lenne legális- falkavadászat. Az orvvadászat legsúlyosabb formája, reális letöltendőt kapni érte. Egy rókáért, nem egy emberért. Aki elvileg a ‘barátotok’, ‘szövetségesetek’. Annyira kegyeten és véres, és annyira kihozza a vérszomjat az arra hajlamosakból, vagyis belőletek ti gyenge jellemű, hüppögő, szipogó, frusztrált, a tehetségtelenségeteket gőggel leplező senkik. Eddig azért nem pereltem, mert nincs mobbing ellenes törvény. Dolgoznak rajta, és én is dolgozok rajta. Lesz, és ha nem így, akkor máshogy felelni fogtok azért amit tettetek, és már feleltek. Nem tudtatok kicsinálni, és nem is fogtok tudni, szóval a szarkavarást hagyjátok abba, mert ezen a ponton csak olaj a tűzre. Meghunyászkodtok, és csendben elkullogtok az utamból.
A vérszagtól megrészegülten hatalmaskodó ostoba libákhoz csak egy kérdésem van: ti hogyan váltok méltóvá arra, ami történt? Mutassátok meg kik vagytok, és mire vagytok képesek! Amor Fati, gyerünk! Hogyan lesz valaha becsületetek, mi lenne arányos jóvátétel a részetekről azért amit tettetek? Ne reménykedjetek abban, hogy én bosszút állok rajtatok. Nincs olyan szerencsétek.
Na jó, remélem megértettétek kiből csináltok bűnbakot, mártírt, áldozatot.
Persze mindig éltek szociopaták, hataloméhes, frusztrált, ideggyenge mániás hazudozók, és ezért voltak as szelekciós mechanizmusok, rituálékkel megerősített keretek és kiképzések, hogy ők ne tudjanak pozíciókba kerülni.
A birodalmi gépezet amibe én beleláttam elsősorban a média regiszterén tevékenykedik, és maga is egy valóságtól elcsatolódott önfelszámoló fikció. Nem harc a kulturális gyarmatosítás, hanem ügynöki munka: kiterjeszteni a fiktív valóságokat. Itt nem baj ha szociopata valaki, a hatalomvágy pedig alap. Itt azt büntetik és szelektálják ki aki nem hajlandó képmutatásra, konfabulálásra, valóságtagadásra mert minden a képmutatás és konfabulálás.
Az egyik legsúlyosabb sztori talán a blogon amikor a 'kiemelt személy' fenyegetett a nemzetbizonsági hivatallal. Ennyire nem adnak a valóságnak a látszatára sem. Ez nem egy random falu bolondja, pedig az, hogy valaki jogi kategóriákat hazudozik össze a saját fontosságáról (KIEMELT SZEMÉLY!) a falu bolondja szint. Ez az egyik beszélő fej (volt) ebben a közegben- a baloskodók egy ilyen ember állítottak ki az ország elé megmondani kire szavazzunk. Egyébként nincs közönsége, nyugdíjasok lézengenek... lásd az örökbecsűt lentebb, a 'kiemelt személy' szereplésével:
Ezt a nőt nem egy adott közeg kezdte el követni, ő maga szokott panaszkodni, hogy nyolcan vesznek jegyet a kabaréestjeire.
Felülről importált politikai eszközökhöz (gender, szex'munka') megkreált, brandként felépített emberek és nyilvánosságok kellenek, mint ahogy például a big pharma nyilvánosságokat kreál és bele szereplőket. Top down: emberek fel vannak építve személyes brandként, és utána a brand a cselekvő.
Ez a létszféra, amiről írok, a woke vámpírkastély/baloskodók végső soron a lobbik által kreált nyilvánosság. Ez a létszféra ahol szelektálódik ki lehet szereplő az úgyszint felülről kreált nyilvánosságokba. Ezek a lobbik a művészeti, alternatív közegekre telepedtek rá (lásd Soros alapítvány térfoglalása), és ezért nincsenek mostanában jó bulik, és (ezért is) nincs valódi művészet.
Arra, hogy milyen szinten a fikcióra épül a közeg jó példa Zsurzsán Anita plágiumsorozata (akit egy időben valami sztárrá, beszélő fejjé akart ez a közeg tenni, és akinek azóta egy teljes rovatát eltávolították plágium miatt). Ez a sztori teljesen fekete-fehér. Nem arról van szó, hogy x ezt mondja, y azt mondja, hanem van 20 perc videófelvétel egy konferenciáról, ami mondatról mondatra megtalálható a google books-on. És ennek semmi tágabb következménye nem lett, semmi önreflexió ennek a közegnek a részéről. Semmi, azon kívül, hogy engem (mivel a fenyegetések ellenére részt vettem a plágiumsorozat leleplezésében) kifúrtak egy olyan “”tudományos műhelyből”” (PTI TEM) ami valójában nem tudományos munkát végez, hanem az MSZP próbálja rajta keresztük kontrollálni fiatal kutatók tevékenységét. Ennyire nem számít semmi, csak az, hogy ki alkalmas bábnak. Ennyire nem is várnak tudástermelést, csak engedelmességet, csak irányíthatóságot.
Mint az SZFE tiltakozás instrumentalizálása Orbán ellen: ezek színészek, és színházat csinálnak, mégpedig előre megírt forgatókönyvek (Alinsky, Popovics) szerint. Megvan a forgatókönyv, színészek előadják. Amikor rosszak a színészek, pl igazi politikusok színészkednek külföldi workshopokon tanult minták alapján, akkor történik olyan mint Kunhalmi ajtónak futása és a másik szerencsétlen földön fetrengése.
De miért mennek emberek ebbe bele? Miért éri meg bárkinek? Vannak magyar sajátosságok, például az állampárti nómenklatúra és a progresszióval való szolgalelkű viszony, vagy például szerintem az egész transz ideológia egy nagy szelekciós mechanizmus a szolgalelkűségre. Hajlandó vagy-e ejátszani, hogy nem érzékeled a valóságot?
De makroszinten miért van minderre szükség? Szerintem azért, mert nem lehet az embereket se mobilizálni, se kormányozni. Az ellentmondás az, hogy tömegtársadalom van, de nincs tömeg. Például te milyen zenét hallgatsz? Én valószínűleg nem ismerem azokat a számokat. Nincsenek szubkultúrák, és már trendek sincsenek. Nem tudom egy képernyőn látott ruháról vintage-e, nem tudnám megmondani mi a divat. Hallok zenéket és nem tudom ma készültek vagy 10 éve. Fogyasztási sémák mentén már nem lehet a tömegből szegmenseket alkotni. Ami a te tapasztalatod és információd a te fogyasztói buborékodban és a te véleménybuborékodban, az nem az enyém.
Mivel a progresszív eszmék és általában a liberalizmus csődje miatt nem lehet örömmel, lelkesedéssel mobilizálni, és az ijesztgetés is egyre átlátszóbb, marad az érzelmi zsarolás.
Na de kiket tudnak közvetlenül politikai cselekvésre mobilizálni, mármint a woke vámpírkastély? Egyfelől vannak az erzsimacskás nyuggerek, de ez sztereotípia. Adatok szerint a boomerek tömegesen nem aktívak az interneten politikailag, annyi, hogy a nyugdíjasok a rendszerpártok szavazói, és nagyon kis részük netezik. Az anomália válik reprezentatívvá (és tud mimetikus hatást kifejteni a tekintélyelvűekre, igazodókra). Akiket én láttam balos közegben aktívnak (fiatalokat) azok igazából nagyon kevesen voltak, és mint valami szubkultúra/LARP-ban úgy vettek ebben részt, online és IRL keverve. A legtöbb ember akire rá lehet valami definíció alapján húzni, hogy legalább neten politikailag aktív, az valamin őrjöng, vagy lincsel, orbánozik, felháborodik, stb. Tehát bűnbakképzésen keresztül alkotnak politikai közösséget.
A cancel god működik.
Amibe beleláttam ez olyan birodalmi gépezet, ami ezeknek az embereknek az energiáját egyesíti, akiknek soha nem lett volna helyük egy birodalmi gépezetben. Most ők működtetik. Olyan mély krízisben van a nyugati világ, hogy van egy birodalmi gépezete ami embert eszik, és közben önmagát eszi meg- a permanensen saját magából táplálkozó forradalom. Az egész szociálkonstruktivista ideológia ide vezet- minden a 'társadalmi', tehát minden erőforrásod a másik ember. Parazitáskodsz, rajtad parazitáskodnak, és ha nem vagy pszichopata beleőrülsz.
Hatalmas tanulság a blogomról, hogy ki volt legkegyetlenebb. Nem akik harcolni vagy versenyezni akartak volna velem, vagyis tisztességesen győzni. Őket ez bemocskolta volna, mert aljas volt, igazságtalan, és aránytalan. Az vetkőzött ki igazán magából akivel eddig is aránytalan és parazitikus volt a viszonyom. Hasonló a dinamika a családon belüli erőszakkal - ha az eszközöd akkor elpusztíthatod, úgy használod ahogy akarod.
Okkal van sokszor ez a videó a blogon, mert a legnagyobb mobbert ábrázolja.
De miért mennek emberek ebbe bele? Miért éri meg bárkinek? Vannak magyar sajátosságok, például az állampárti nómenklatúra és a progresszióval való szolgalelkű viszony, vagy például szerintem az egész transz ideológia egy nagy szelekciós mechanizmus a szolgalelkűségre. Hajlandó vagy-e ejátszani, hogy nem érzékeled a valóságot?
De makroszinten miért van minderre szükség? Szerintem azért, mert nem lehet az embereket se mobilizálni, se kormányozni. Az ellentmondás az, hogy tömegtársadalom van, de nincs tömeg. Például te milyen zenét hallgatsz? Én valószínűleg nem ismerem azokat a számokat. Nincsenek szubkultúrák, és már trendek sincsenek. Nem tudom egy képernyőn látott ruháról vintage-e, nem tudnám megmondani mi a divat. Hallok zenéket és nem tudom ma készültek vagy 10 éve. Fogyasztási sémák mentén már nem lehet a tömegből szegmenseket alkotni. Ami a te tapasztalatod és információd a te fogyasztói buborékodban és a te véleménybuborékodban, az nem az enyém.
Mivel a progresszív eszmék és általában a liberalizmus csődje miatt nem lehet örömmel, lelkesedéssel mobilizálni, és az ijesztgetés is egyre átlátszóbb, marad az érzelmi zsarolás.
Na de kiket tudnak közvetlenül politikai cselekvésre mobilizálni, mármint a woke vámpírkastély? Egyfelől vannak az erzsimacskás nyuggerek, de ez sztereotípia. Adatok szerint a boomerek tömegesen nem aktívak az interneten politikailag, annyi, hogy a nyugdíjasok a rendszerpártok szavazói, és nagyon kis részük netezik. Az anomália válik reprezentatívvá (és tud mimetikus hatást kifejteni a tekintélyelvűekre, igazodókra). Akiket én láttam balos közegben aktívnak (fiatalokat) azok igazából nagyon kevesen voltak, és mint valami szubkultúra/LARP-ban úgy vettek ebben részt, online és IRL keverve. A legtöbb ember akire rá lehet valami definíció alapján húzni, hogy legalább neten politikailag aktív, az valamin őrjöng, vagy lincsel, orbánozik, felháborodik, stb. Tehát bűnbakképzésen keresztül alkotnak politikai közösséget.
A cancel god működik.
Amibe beleláttam ez olyan birodalmi gépezet, ami ezeknek az embereknek az energiáját egyesíti, akiknek soha nem lett volna helyük egy birodalmi gépezetben. Most ők működtetik. Olyan mély krízisben van a nyugati világ, hogy van egy birodalmi gépezete ami embert eszik, és közben önmagát eszi meg- a permanensen saját magából táplálkozó forradalom. Az egész szociálkonstruktivista ideológia ide vezet- minden a 'társadalmi', tehát minden erőforrásod a másik ember. Parazitáskodsz, rajtad parazitáskodnak, és ha nem vagy pszichopata beleőrülsz.
Hatalmas tanulság a blogomról, hogy ki volt legkegyetlenebb. Nem akik harcolni vagy versenyezni akartak volna velem, vagyis tisztességesen győzni. Őket ez bemocskolta volna, mert aljas volt, igazságtalan, és aránytalan. Az vetkőzött ki igazán magából akivel eddig is aránytalan és parazitikus volt a viszonyom. Hasonló a dinamika a családon belüli erőszakkal - ha az eszközöd akkor elpusztíthatod, úgy használod ahogy akarod.
Okkal van sokszor ez a videó a blogon, mert a legnagyobb mobbert ábrázolja.
Aki egyben a legmártírkodóbb, legmézesmázoskodóbb, legnyájaskodóbb (kutatónak vagy mosogatónak, a videó legelején). Én életemben nem láttam így pszichotikusságig részegülni embert a hatalom illúziójától, és életemben ilyen abúzust nem éltem át. PTSD-m van tőle. Néha a szívem érzem görcsbe összehúzódni ha ennek a permanensen mártírkodó kis decens polgárasszonykának a gonoszsága eszembe jutott. Ha a hangját hallom a fejemben, ahogy aggodalmaskodik és közben érzem ahogy izgatott, ahogy ugrik a prédára. Úgy terrorizált, úgy akart sarokba szorítani, hogy becsomagolta, nehogy meg tudjam magam védeni. Ennyire a bőröm alá mászott. Amikor az utcán véletlenül megláttam fizikailag rosszul voltam vagy egy félóráig. Ennyire súlyos gonoszság. Az első szociálkonstuktivista posztban van egy elemzés róla, nehéz volt megírni, de megérte. EZ a fajta érzés és vágy működteti a birodalmi gépezetet. Ilyen szubjektumok verődnek csürhébe lincselni. Ha nekik nem kellene a műsor, akkor nem működne a gépezet, mert nem lenne közönsége. A 'weak authoritarians', a csürhe.
'Kutatónak vagy mosogatónak' pontosan látta mi történik, de nem érdekelte, mert élvezte a szerepet amit felvett az ellenem zajló hajszában (ha nem élvezi nem csinálja).
Tekintélyelvűként minden áron fegyelmezni és büntetni akart, csak a mobbing előtt még sunyin becsomagolta. Elvárta volna, hogy mindenki alázza magát és álszerénykedjen, mert az öntudat és a lázadás számára elviselhetetlen. Ezt mind le is írja a tekintélyelvűség szakirodalma. A többivel összefogva szorgalmasan építgette a fikciót, hogy miért kell engem elhallgattatni és megbüntetni. Imádta a gondolatot, hogy ők engem nagy basáskodva pszichológussal órabérben beidomíttatnak tűrni és kussolni. Ez a hatalom lett volna amire vágyik. A szolgájává tenni engem, az érzéseim, a gondolataim, a lelkem kontrollálni és megtörni, minden autonómiám, az önrendelkezési jogom elvenni, és ezt a kis közege hallgatólagos egyetértése alatt, hiszen én egy agresszív állat vagyok, ő meg egy decensen aggodalmaskodó kis polgárasszonyka, aki csak rendet teremt, erélyesen de határozottan összefogva a többi nyanyásan álerkölcsösködő kispolgárral. Sokkal jobban tetszett nekik mint az igazság, ami végtelenül hergelte őket: hogy én többre tartom magam annál, hogy báb legyek, hogy ők szolgalelkűen én szabad vagyok. Nagyon irritáltam én már egy ideje, de nem merte nyíltan csinálni, hanem kivárta az alkalat és lecsapott. Csak éppen nem sikerült az akaratom megtörtni, ezért képes volt a mások munkájából tíz év alatt portfóliót építő Bogyó Virággal (igazi név... belpesti világ) összeállva az ismerőseim hívogatni a hátam mögött és nekik is parancsokat adni, illetve többször is nyilvános eseményt akartak szervezni, ahol majd rámuszítják a trollhordát és ők elégedetten végignézhetik ahogy én órabérben becsicskítva csendben tűröm ahogy nyilvánosan pellengérre állítanak, tépnek, aláznak és gyaláznak. Nem balhét akartak, nyilvános megkövezést, vérengzést. A balhé során megvédheted magad. Hajtépés, balhé, mónikashow, egy dolog. Az, hogy el akarják hitetni velem, hogy nem védhetem meg magam és kiültetnek nyilvánosan célpontnak, az tiszta szadizmus. Jobb móka, igazibb mint a polgári magakelletés rítusai amit a belpesti törtető libák művészetnek képzelnek.
Évekig kihasználtak menősködni meg karriert építeni, és ezért azt képzelték én tulajdonuk vagyok, és nekik jár, hogy énfelettem rendelkezzenek, mint tulajdon felett, de közben irigyeltek és gyűlöltek.
Annyira, annyira felém akartak kerekedni, olyan nagyon felpöffeszkedett a vérengzéstől, hogy képes volt leírni nekem, hogy “NEM VAGY ELROMOLVA, ÉS SZERETVE VAGY”. Mintha én fordulnék saját magam ellen, és közben az ő kegyeiért pitiznék. Saját magam ellen akartak fordítani, ami maga az erőszak- a lelked elvétele. Totalitárius terror becsomagolva szép szavakba és kéztördelésbe. Egy ponton Patakfalvi képes volt hisztérikusan őrmesterkedve felhívni, és számonkérni engem, hogy MIT FOGNAK MOST ŐRÓLA GONDOLNI. A strici a kurvájával beszél így.
Annyira eszköznek használtak, hogy Patakfalvi képes volt a közös munkát (ami az én ötletemen alapult, én adtam el a helynek, és eredetileg Virágnak és nekem ajánlották fel a lehetőséget- egy olyan korábbi munka kapcsán, ami dettó az én ötletem volt, és én dolgoztam ki konceptuálisan) úgy megosztani, hogy betaggelte többek között az aszalost, a 3d tervezőt, de engem nem. Mintha valami divatból kiment táskát dobna be a szekrény aljára.
A legdurvább, hogy ezt évekig csinálta, és nyíltan. Ugyanez a Patakfalvi, aki képes volt az egyik “barátját” eltiltani a másiktól- hiszen az emberek az ő tulajdonai, ő dönti el kivel melyik másik erőforrásást osztja meg, és kinek mi merre.
Ott a birodalmi gépezet alapja, hogy MI EZT AZ EMBERT ÉVEKIG PÁTYOLGATTUK. Közösségileg sajnálni kellett, meg megérteni… azért sajnáltatja magát nagy színpadiasan, hogy kutatónak vagy mosogatónak, mert ez a közeg EZT JUTALMAZZA, mert ez a színjáték megéri neki.
Sok hasonló sztori van ebből a közegből. Például a másik mobber, Bogyó Virág portfóliója- amikor nekem leesett én sírtam és ordítottam, hogy velem ezt megtörtént. Én is karriert építettem valakinek aki vérszagtól megrészegültem, élvezkedve és hatalmaskodva ugrott volna kicsinálni csak mert megtehette. Egyébként mindenkit ismerek aki tényleg alkotó volt abban a portfólióban, és egyikük sem fordult soha ellenem. Aki művészetet akart csinálni az csinálta, aki játszmázi akart és törtetni az játszmázott és törtetett, és eszközként kezelte a többi embert. A sokkoló utólag az, hogy milyen könnyen lehetett kihasználni embereket. Ingyen munka, nem csak intézménynek meg cégnek, hanem művészt játszani akaró belpesti picsáknak is. Ingyen munka, önfeláldozás, emberáldozat. Logikus. A saját síromat ástam ingyenmunkában.
Vannak ennek a dinamikának súlyosabb verziói is. Van valaki aki kommuna címszóval egy ponton 7 embert tartott el, és a kommuna szétesése után ketten ellene fordultak, valami ehhez a közeghez illően nagyon röhejes koholt nemi erőszak váddal.
Nem akarok részleteket írni mert személyes, de teljesen röhejes volt és átlátszó. Aki próbálta megvédeni kiközösítették, és a közegének jó nagy része szegény srác ellen fordult. Akkor nem éretttem, ma már nem is várnék mást. Nem lesznek hálásak, gyűlölni fognak. Logikus.
Ami strukturális, sőt, kulturális feltétele a birodalmi gépezetnek- a kompetens emberek nyírása és a frusztrált de manipulatív permanens panaszkodók és áldozatoskodók (akikből lesznek aztán a házmesterkedők, feljelentgetők, hatalmaskodók) pátyolgatása. Akikben ott van ami a cancel god mozgatórugója lesz- a kissebbrendűségi komplexus. Közben egymást toltuk bele, hogy olyan empatikusnak lenni, hogy pátyolgatod akkor is amikor a torkodnak ugrik. Életellenes áldozatkultusz.
Engem azok csinálhattak volna ki akik használtak és közben irigyek voltak rám. Nem a trollhorda, nem a politikai kisvállalalkozók akiknek útban voltam. Azok ártani se nagyon tudtak volna, ha nincs a közegemben aki bekapja a horgot. Ha olyan emberek nem részegülnek meg a vérszagtól akik eddig is a vérem szívták.
Ha mondjuk 'kutatónak vagy mosogatónak' Patakfalvi-Czirják Ágnesnek és Bogyó Virágnak sikerül pánikot keltenie bennem, ha rá tudnak venni, hogy nyilvánosan bűnbakot csináljak magamból olyan szavakkal amiket ők adnak a számba én nagy eséllyel nem élnék már, vagy megőrültem volna.
Aztán amikor (tojáshéjakon sétálva, finoman és udvariasan, hiszek ők áááááldozatok, ugye évekig sulykolták ezt) leráztam őket akkor ami ezekből a mézesmázoskodó kispolgárokból kitört maga volt a nárcisztikus düh. Ez a nárcisztikus düh ami a lázadás, a túláradó érzelem, a politikai düh, a kétségbeesés, vagyis az igazi és őszinte politikai ébredés ellen van instrumentalizálva közösségi médián és politikai bulváron keresztül. A csürhébe verődött tekintélyelvűek totalitárius terrorja, akik nem viselik el, hogy te szabad lehess.
Ami engem nyugtalanít, hogy ezek az emberek egy ponton túl nem tudnak leállni. Amikor olyan közel van a vágyott hatalom, a vágyott fölény akkor nem tűrik el, hogy te faképnél hagyd őket. Akkor kezdenek el telefonálgatni az ismerőseidnek, akkor kezdenek el halálos fenyegetéseket irkálni, meg kiderítik a címed és magánlevelet írnak neked. Eszes Beáta rohamai erre példa. Ez egy fajta pszichózis, és veszélyes. Voltak halálesetek (nem csak öngyilkosságok, konkrét lincselések) fb-os mobbingolásokból, szerencsére nem Magyarországon. A Myanmari népirtás a fb-on kezdődött.
Ott a birodalmi gépezet alapja, hogy MI EZT AZ EMBERT ÉVEKIG PÁTYOLGATTUK. Közösségileg sajnálni kellett, meg megérteni… azért sajnáltatja magát nagy színpadiasan, hogy kutatónak vagy mosogatónak, mert ez a közeg EZT JUTALMAZZA, mert ez a színjáték megéri neki.
Sok hasonló sztori van ebből a közegből. Például a másik mobber, Bogyó Virág portfóliója- amikor nekem leesett én sírtam és ordítottam, hogy velem ezt megtörtént. Én is karriert építettem valakinek aki vérszagtól megrészegültem, élvezkedve és hatalmaskodva ugrott volna kicsinálni csak mert megtehette. Egyébként mindenkit ismerek aki tényleg alkotó volt abban a portfólióban, és egyikük sem fordult soha ellenem. Aki művészetet akart csinálni az csinálta, aki játszmázi akart és törtetni az játszmázott és törtetett, és eszközként kezelte a többi embert. A sokkoló utólag az, hogy milyen könnyen lehetett kihasználni embereket. Ingyen munka, nem csak intézménynek meg cégnek, hanem művészt játszani akaró belpesti picsáknak is. Ingyen munka, önfeláldozás, emberáldozat. Logikus. A saját síromat ástam ingyenmunkában.
Vannak ennek a dinamikának súlyosabb verziói is. Van valaki aki kommuna címszóval egy ponton 7 embert tartott el, és a kommuna szétesése után ketten ellene fordultak, valami ehhez a közeghez illően nagyon röhejes koholt nemi erőszak váddal.
Nem akarok részleteket írni mert személyes, de teljesen röhejes volt és átlátszó. Aki próbálta megvédeni kiközösítették, és a közegének jó nagy része szegény srác ellen fordult. Akkor nem éretttem, ma már nem is várnék mást. Nem lesznek hálásak, gyűlölni fognak. Logikus.
Ami strukturális, sőt, kulturális feltétele a birodalmi gépezetnek- a kompetens emberek nyírása és a frusztrált de manipulatív permanens panaszkodók és áldozatoskodók (akikből lesznek aztán a házmesterkedők, feljelentgetők, hatalmaskodók) pátyolgatása. Akikben ott van ami a cancel god mozgatórugója lesz- a kissebbrendűségi komplexus. Közben egymást toltuk bele, hogy olyan empatikusnak lenni, hogy pátyolgatod akkor is amikor a torkodnak ugrik. Életellenes áldozatkultusz.
Engem azok csinálhattak volna ki akik használtak és közben irigyek voltak rám. Nem a trollhorda, nem a politikai kisvállalalkozók akiknek útban voltam. Azok ártani se nagyon tudtak volna, ha nincs a közegemben aki bekapja a horgot. Ha olyan emberek nem részegülnek meg a vérszagtól akik eddig is a vérem szívták.
Ha mondjuk 'kutatónak vagy mosogatónak' Patakfalvi-Czirják Ágnesnek és Bogyó Virágnak sikerül pánikot keltenie bennem, ha rá tudnak venni, hogy nyilvánosan bűnbakot csináljak magamból olyan szavakkal amiket ők adnak a számba én nagy eséllyel nem élnék már, vagy megőrültem volna.
Aztán amikor (tojáshéjakon sétálva, finoman és udvariasan, hiszek ők áááááldozatok, ugye évekig sulykolták ezt) leráztam őket akkor ami ezekből a mézesmázoskodó kispolgárokból kitört maga volt a nárcisztikus düh. Ez a nárcisztikus düh ami a lázadás, a túláradó érzelem, a politikai düh, a kétségbeesés, vagyis az igazi és őszinte politikai ébredés ellen van instrumentalizálva közösségi médián és politikai bulváron keresztül. A csürhébe verődött tekintélyelvűek totalitárius terrorja, akik nem viselik el, hogy te szabad lehess.
Ami engem nyugtalanít, hogy ezek az emberek egy ponton túl nem tudnak leállni. Amikor olyan közel van a vágyott hatalom, a vágyott fölény akkor nem tűrik el, hogy te faképnél hagyd őket. Akkor kezdenek el telefonálgatni az ismerőseidnek, akkor kezdenek el halálos fenyegetéseket irkálni, meg kiderítik a címed és magánlevelet írnak neked. Eszes Beáta rohamai erre példa. Ez egy fajta pszichózis, és veszélyes. Voltak halálesetek (nem csak öngyilkosságok, konkrét lincselések) fb-os mobbingolásokból, szerencsére nem Magyarországon. A Myanmari népirtás a fb-on kezdődött.
A hadi gépezetben megvan a facebookra áttevődött moralizálás szerepe: nem csak képmutató csomagolás, a morális elítélés teszi lehetővé az ölést. Aki szeretné olvassa el a columbine lövöldözés leiratát, és olvasson az igazi (úgy mondanám funkcionális) rasszizmusról (könyvfejezetben ezeket megírom, most ez egy blogposzt).
A mobbing valahol egy emberáldozat rítus. Én nem törtem meg, és ezért nem végződött tragédiával. Mert én több voltam mint amit kinéztek valakiből aki szarik az álságos játékszabályaikra, ők pedig kevesebbek mint aminek képzelni akarják magukat.
A mobbingok résztvevői azok az emberek akik kimentek volna egy nyilvános kivégzésre erkölcsösködni, hogy most jól megkapta- pontosan ahogy ezt leírja a tekintélyelvűség szakirodalma. Mivel mediatizálva működik a hatalmi gépezet, most ennek a közönségnek rendezik a showt, akik megőrülnek a vérszagtól, és részt akarnak venni: ők is odamondogatnak, ők is átélhetik a vágyott fölényt. Ez a közönség 'aktív politikailag', mert mást nem nagyon lehet mobilizálni.
Az egyik mobber - veresfika tumblr/ Tragor Viktória - saját kreativitása (nyilvános insta).
Szép példa arra, ahogy az infantilizmus és a vérszomj találkozik. Olyan mint Bogyó Virág babakocsis videója.
Mind ilyenek valahol: a belpesti polgárasszonykák életvilága akik alapból elfojtják a versenyszellemük, és akik jól-rosszul szublimálják a vérszomjukat (amiről azt képzik mindenkit mozgat, közben távol áll a legtöbb embertől), azok kerülnek a permanensen erkölcsösködő libsi közegbe. Aztán a lincselés a katarzis, azt hiszik most szabad, és tombolnak és őrjöngenek.
Sokan megkerestek a blogom kapcsán akik hasonló dolgokat éltek át mint én, és minden sztori valahol ugyanaz. Mind egyszerre az érdek és az irigység mozgatja. Mérő Vera gyakori szereplő, szerintem ő az aki egy főállású mobber. A legjobb, hogy nincs is állása és fizetése (hobbimobber, közben ő is báb), de másokét akarja elvenni. Írónak, kutatónak nevezi magát, de nem az, csak egy pöffeszkedő trollvezér. Szerintem ez az igazi baja, nem a leváros címkék meg a többi. Ami érdekes, hogy ki, hogyan és mire használja fel Vera tevékenységét, vagyis hogyan konfigurálódik a birodalmi gépezet lobbik által irányítva a nyilvánosság tereiben. Verának már alapítványa van, ahol az ex-SZDSZ Péterfy-Novák Éva a társa, aki most a wmn.hu szponzorált felületein az anyáskodó Évuka. Az egybites moralitásdrámáik egy versenyeszköz: az online média nyírja a printet. Maffiamódszer: meglincsel aztán képzéseket ajánl, meg saját magát a nyakadra akarja oktrojálni 'szakértőként'.
Vera annyira a fikcióteremtéssel van elfogalva, hogy nem ad a hitelességnek a látszatára sem. Ez is teljesen logikus, mert nem az igazságot keresi a közönsége, hanem az élményt, a csürhében feloldódás élményét. Egy példa: képes volt a Burda magazint meghurcolni egy szóban egy képfelirat miatt, ami egyébként nem kiskorú modellre, hanem a szabásvonalra vonatkozott. Amikor google translatorral őrjöngtek a német oldalon akkor már pedofil volt a főszerkesztő, meg börtönt emlegettek neki. Közben egy szerencsétlenül fordított képfeliratról van szó. A Burda nyilvánvalóan nem pedofiloknak készül pedofilok által, és a legelvakultabb woke szektás sem gondolhatja, hogy most a pedofilok veszik át a Burda szerkesztését.
Közben ugyanezt a Mérő Verát nem érdekelte, hogy ő egy olyan embert állított ki gyerekjogokról meg elfogadásról egész Magyarországot kioktatni (Sophie Labelle of Assigned male comics) aki ma már büszkén vállalja, hogy ő 'little', vagyis autopedofil. Mellette a 'diaperfur art' community oszlopos tagja, Megpróbálom leíró nyelven elmagyarázni: antropomorfizált, pelenkában szexin pózoló, kiskorúsított plüssállatokról készít rajzokat. Még azzal is lebukott, hogy igazi gyerekek fotóit használja fel. Mérő Vera (akkor még az Amnesty International képviseletében) úgy mutatta be ezt az embert, hogy NÁLAD A BÖLCSEK KÖVE! A 'bölcsek köve' akkor is pedofíliagyanús volt, mivel Labelle képregényeiben állandóan a nemi szerveikről és szexről beszélnek a gyerekek. Ugyanaz a közönség akik felháborodnak a Burdán most miért nem követel valami színpadias önmarcangolást? Ennyit a nagy felháborodásról. Átlátszó színjáték, amit azért csinálnak, mert élvezik.
A felső zavarja őket, az alsó nem. Ennek mi értelme?
Azt mondta egy angol lincselt, hogy akiket így elragadott a cancel god azok saját magukban akarnak valamit leplezni, valami űrt, valami teljesen elfogadhatlant. Mérő Vera akinek az apja:
https://www.facebook.com/TudomanyosStandUp/posts/886900568545122
A legszebb, hogy Mérő László sorozatban diákokkal kavar, és ez egy teljesen elterjedt infó, mindenki mondja és bólogat. Még én is tudok valakit akivel megpróbált kikezdeni, és én nem keveredek nagyon a pszichológus közeggel, a belpesti nómenklatúrával meg annyira sem.
Tudják mind-mind-mind, hogy ez az egész színjáték. Az ő kis belpesti életük is nagy részben az. A 'barátság' ebben a közegben gyakorlatilag véd-és dacszövetség. Egymást támogatják, hogy a játszmákban a másik fel tudjon szerepeket venni, és a mobbingokban is szerepeket osztanak le.
Itt térnék ki a közösségi média szerepére, ahol lehet a csürhét hergelni, illetve támogatásként, erőként, tömegként felmutatni, tehát instrumentalizálni- valódi tömeg híján.
Okkal lett a pont a FB a belpesti horda körében népszerű- a mimézisre épít (az első befeketető Peter Thiel annak a René Girardnak volt a tanítványa aki a bűnbakképzés mechanizmusait írta le részletesen), illetve az informális hálózatok logikái strukturálják, az informalitások pedig nagyon hangsúlyosak voltak mindig a mutyis és korrupt magyar közéletben. A twitter szarkasztikus és nyíltan kegyetlen-jellemzően az angolok tolják.
A belpesti világhoz a FB illik. Ahogy minden a látszat, a legalacsonyabb közös nevezőt keresik, és vérrel-verejtékkel vívják az informális hálóikban a kis lépésnyi helyekért a hierarchiaharcaikat. Lehet kvantifikálni- hány lájk? Ki kit likeol? Ezt komolyan tudják venni, meg hívogatják egymást, hogy kommentelni kéne (velem megtörtént, többször is, hogy felhívtak kommenteljek már ide-oda, persze olyanok akik a saját bőrük féltették).
Magukban senkik lennének, ezért összetartja őket a többivel a félelem és az érdek. Az ilyen emberek különféle konstellációkban (‘áldozat’, hős, a rend őre, ítélkező) összecsődülnek eljátszani, hogy ők többek mint amik. A fb annyira teret ad az ilyen dinamikáknak, és a frusztrált, gyenge jellemű, tekintélyelvű embereknek ez olyan kísértés, hogy másra nem nagyon marad terep. Senki nem is képzeli szerintem 2021-ben, hogy lehet vitázni ne adj isten 'párbeszédet folytatni' Facebookon. Olyan nekik a csürhében való feloldódás mint valami drog, és ezért csinálják.
Magukban senkik lennének, ezért összetartja őket a többivel a félelem és az érdek. Az ilyen emberek különféle konstellációkban (‘áldozat’, hős, a rend őre, ítélkező) összecsődülnek eljátszani, hogy ők többek mint amik. A fb annyira teret ad az ilyen dinamikáknak, és a frusztrált, gyenge jellemű, tekintélyelvű embereknek ez olyan kísértés, hogy másra nem nagyon marad terep. Senki nem is képzeli szerintem 2021-ben, hogy lehet vitázni ne adj isten 'párbeszédet folytatni' Facebookon. Olyan nekik a csürhében való feloldódás mint valami drog, és ezért csinálják.
Mintha a lakáj nevelgetné a cselédlányt. Egyszerre szolgalekűek, gonoszak és gőgösek. Semmi belső tartásuk nincs, és mivel ők soha nem tudnak szembenézni saját magukkal másnak is hazugságban kellene élnie.
Ahogy írja valaki a nárcisztikusok játszmáinak következnényeiről:
"Over time PTSD symptoms of flooding and dissociation take root in the victim. The weight of extensive smear campaigns, incessant lies and the narcissists recruitment of friends, family, colleagues so as to conquer and divide, takes its toll on the victim. Her character has been torn to shreds causing her to become increasingly untethered, fearful, and doubtful of her perceptions. Rather than the victim’s deterioration being viewed as evidence of abuse, she is further stigmatized and perceived as delusional and problematic. She is not believed while the narcissist who seems contrite and concerned is lauded and supported by those who erroneously give credence to a horrifying fictional narrative. This exacerbates the victim’s state of trauma and alienation."
Eddig azért nem használtam a nárcisztikus szót mert ez egy szociológia blog, ami nem diagnosztizálgatni akar, hanem affektív kapcsolódásokat, médiaekológiát leírni, és mert közkeletű a nárcisztikusozás, és rosszul használják: nem azt jelenti aki büszke a teljesítményére és öntudatos. Azt jelenti, akiben ott az űr, vagyis én így használom ebben a szövegben. Vámpír, másokon élősködő, és jellemzően a szociálkonstruktivista-woke ideológia felé tendáló, hiszen nekik minden a társadalmi. Akikkel én találkoztam gyarkolatilag version 2.0. : becsomagolják a megfelelő diskurzív stratégiákkal (a kéztördelés és sajnálkozás mint uszítás), és együtt, hálózatként a részévé válnak a birodalmi gépezetnek.
Írta valaki, hogy az életében vannak ilyen emberek, és nagyon inspirálta a blogom, és neki is erőt adott, hogy én ekkorára fuvalkodott, a beteg elmejátékaikat a nyilvánosságon keresztül elismeretni kívánó nárcisztikus pszichopatákkal és a kis csicskáikkal szembe mertem szállni.
A nyilvánossá tett, mediatizált, részvételi közösségi fikció a nárcisztikus pszichopaták játszmáinak az új szinte, mert csoportban csinálják és nyilvánosan, és közben ez tágabb nyilvánosságokban instrumentalizálva van.
A nyilvánossá tett, mediatizált, részvételi közösségi fikció a nárcisztikus pszichopaták játszmáinak az új szinte, mert csoportban csinálják és nyilvánosan, és közben ez tágabb nyilvánosságokban instrumentalizálva van.
Ezek az emberek a saját, elismerésre kihegyezett logikájukat terjesztették ki rám. Azt hitték az én kreativitásom, az én erőm, az én képességeim... nekem nem járnak, mert minden elismerés társadalmi, és csak elismerés van- ami nekem nem járna, hiszen ők nem adnak. Nem értették, hogy nem az ő kereteiken belül működök, hogy nem tőlük veszek el, és nem vagyok nekik kiszolgáltatva. Zéró összegű játszmákban gondolkoznak, ugye minden szociális konstrukció. Ők nem is tudnak létezni elismerés, és a kis informális hálóik nélkül, engem ezek meg csak lehúznak, mivel én nem vagyok szociálkonstruktivista.
Jöjjön itt egy anonimizált sztori (sajnos nincs bizonyíték írásban, ezért anonimizálok), a blog egyik szereplőjéről aki be akarta bizonyítani, hogy nincs emotional contagion- az érzelmek nem ‘ragadnak’ át a másikra. 2021-ben ez nem is téma… nyilvánvalóan de. A sztori dióhéjban annyi, hogy azért vádolt képtelen csalással egy halottat, hogy bebizonyítsa nem contagious (ragályos, a másik embertől elkapható) az érzés. A teljesen szürreális pletyka amit a kávéházi bölcselkedései közben terjesztett? Seress Rezső, a Szomorú vasárnap szerzője állítólag beosont a hullaházba, és becsempészett az öngyilkosok zsebébe búcsúleveleket amiben őrá hivatkoznak. Tehát nem a Szomorú vasárnap váltott ki öngyilkossági hullámot, hanem a szerző egy feltünősködő csaló. A groteszk lelkivilága ezeknek a kis szörnypofáknak. Mintha minden és mindenki olyan lenne mint ők, mintha mindenki folyamatosan csalna és másokat eszköznek használna, csak azért, hogy a saját ürességét kitöltse valamivel. Ilyen képtelen rágalomra vetemedik egy ötven éve halottam szemben, csak mert szégyelli a valóságot, hogy ő gerinctelen és manipulálható. Minden és mindenki eszköz, mindenkin átgázol csak azért, hogy a saját kisszerűségével, gyávaságával, gyengeségével ne kelljen szembesülnie. Ennyire el akarja kenni, hogy ő maga kicsoda mint szubjektum- a mobber
bizonygatja, hogy nincs érzelmi ragály (emotional contagion)! De van, és
téged elragadott a csürhe. Szerintem ez az ember attól fél, hogy ha egyszer szembenézne a saját magával, akkor meglátná magában a parazitát. Ha egyszer lenne egy önfeledt pillanata amikor nem szerepet játszik, akkor a saját vérszomjával, irigységével, és egyszerre a saját gyávaságával kellene szembenéznie.
A fiktív valóság fenntartása a lényeg, ezért egyre mélyebbre rángatják egymást. Ha meginog a fikció a saját eszközeikkel akartak rendet rakni. Nem az igazságot megismerni, hanem egy újabb fikciót írni. Vissza a plágiumsztorihoz, mert a tökéletes példa bemutatni ezt. Lebukott a sorozatos plagizátor (akin nem volt nehéz átlátni), és ezért engem akartak megbüntetni a lebuktatásért, amiért bekavartam a játszmáikba- hiszen mindenki csak bábnak kell, csak szerepet kell játszani. Csinálták amit szoktak, áldozatosdi, meg kéztördelve mocskolódás, aztán az egyik bekapta a horgot, és magát valami nagy mozgalomvezérnek képzelve írt rólam egy lejárató levelet, amivel persze lebukott. Ezt a levelet egy könyvben fogom felhasználni, ezért nem rakom ki, csak egy részletet itt, mert annyira megvilágító arról, ahogy minden fikció.
A vád röhejes, és nem is életszerű, én legalábbis nem hallottam arról, hogy valaha bárkit erre kértek volna, de ugye a lényeg a fikció (és amúgy meg a kurva édesanyád oktasd ki mit kellene kezdeményeznie). Ami miatt kiemeltem ezt, ahogy mezőről beszél. Mintha a mező adottan létező dolog lenne, nem egy analitikus eszköz. Nem érti meg, hogy a szociálkonstruktivista zagyválmányaik nem adottan a valóság. Az olvasat kimerevíthet egy struktúrát (és hathat is rá), de a művészeti mező nem egy adottan létező dolog. A saját hataloméhségét univerzalizálja: mintha a 'művészeti mezőt' az aktorai tudatos befektetésként építgetnék, mint ahogy ő akar magának és a politikai ambícióinak háttérországot a baloskodó gittegyletekből. Eszébe sem jut, hogy ebbe a művészeti mezőbe (bármi is legyen az, a kerámiaszakkörtől a a kávézó falán kiállított akvarellig meg a Ludwig Múzeumig) azért kerülnek emberek, mert művészettel akarnak foglalkozni. a művészet nem redukálható le a körülötte levő erőtérre. Nem azért lesznek művészek emberek, hogy használják ezt az erőteret.. ...hanem azért, mert művészettel akarnak foglalkozni! Ennyire nem ért semmit a világból, de egyetemen tanít szociológiát.
Ugyanezek az emberek éveken át magyarázták nekem, hogy szentként kell tűrnöm ahogy lincselnek, és eszükbe sem jutott volna megvédeni. A hálózat számított, semmi más, és meg akartak büntetni amikor veszélyeztettem a hálózatot.
A plágiumsztori elhúzódott- egy ponton jött egy másik levelük, ugyanez a PTI TEM/MSZP brancs, akik engem felszólítanak! Azért nem raktam eddig ki a blogra, mert fel akartam használni anonimizálva az UNKP kutatásomban amit emlegetnek (legalább van humorom), de nem fogom végül, szóval jöhet ide. Jöjjön, legyen kint, elég volt, a végére akarok érni, ÉS NEHOGY ÚJAT ÍRJATOK, MÁSSAL AKAROK VÉGRE FOGLALKOZNI! Ezt egy állami intézmény kapta egy másik, állami forrásokat is felhasználó intézménytől, szóval ez nem magánlevél.
Az első szociálkonstruktivista posztban a rövid sztori, de szerintem ezek a levelek önmagukat magyarázzák. Egyébként ugyanaz ami mindig, hatalmaskodás és áldozatoskodás keveréke. A lényeg, hogy ez a plágiumsztori következménye még mindig, ugyanis annak az alkalomnak a kapcsán akartam interjúzni amikor összeültek valami ítélőszéknek képzelvén magukat, és bűntudatot akartak bennem kelteni (hangsúlyozom egy plágiumsorozat ....LELEPLEZÉSE kapcsán), és ami előtt született a másik, fentebbi levél. Amivel kínosan lebuktak. Aztán a második levéllel kínosan lyukra futottak. Nem esik le nekik? Ennyire semmi kompetencia nem számít, még szart se tudnak kavarni. Ugyanannyi bajom lett ebből a levélből is mint a többi ilyenből- most is ezzel foglalkozok.
Egyébként még mindig szeretnék adatot szerezni (mi motiválja a mobbereket, miért csinálják), és nagyon megköszönném ha ebben tudna valaki segíteni. Igen, mobberekkel akarok interjúzni, mármint nem én venném fel. Azért lenne ez fontos, mert más empirikus következtetésekkel raktam a blogom össze: a Milgram kísérletet nem etikus megismételni, mert a résztvevőknek PTSD-je lett tőle, csak mint a drone pilótáknak bevetés után.
Akkor most nagyon absztrakt nyelven fogok beszélni, de ez van:
Amit működni láttam egy deszubjektiváló affect program, csak mint a pánik és a vak düh, és ezek fel is vannak a különféle módozatú hadviselés során használva, megvannak azok a fajta szomatikus és diskurzív gyakorlatok amik ezeket a gondolkodó szubjektum regisztere előtt működő tudatállapotokat (affekt programokat) előhívják- lásd a bevezetőm a különféle birodalmi gépezetekről. Azt gondolom a mobberek nem gondolkodó szubjektumként cselekszenek, hanem ők lesznek szörnypofák, a cancel god- EGY EMERGENS.
Ja, és most nem az jön, hogy én meg akarom menteni őket, meg összeborulás- több eszem van nekem ennél. Meg akarom érteni ebben a jelenségben a (nyilvánvalóan nagyon ritualizált és közben ritualizáltságában leplezett) kulturális gyakorlatok szerepét.
--------
Idáig a poszt. Most figyeljetek ti ide szörnypofák. Tisztázzunk már pár dolgot. Az van, hogy nagyon akartam valamit és nagyon hittem valamiben, ezért végtelen jóindulattal fordultam felétek, aztán fogcsikorgatva elviseltelek titeket. Elviseltelek, múltidőben. Félni soha nem féltem tőletek, mentegettelek titeket magamnak, és bár ne tettem volna. Semmi valódi hatalmatok, és nem az ötvenes évek van, hogy számítson mire szólítanak fel az MSZP székházból.
Tisztáznék valamit ami teljesen nyilvánvaló kéne legyen:
Most már ennek vége, volt ami volt, van ami van. Nem irkáltok ti sehova levelet.
Bárhol bármelyik meglát, MEGHUNYÁSZKODIK. Úgy kushad le mint egy kutya, és mint ahogy hátulról és sunyin fúrtatok, úgy sunnyog el lesütött szemmel a háttérben. Különösen a kis hatalmaskodó “””barátnéim”””: bárhol megjelenek, befogják, és csendben, hátul oldalognak el. Sőt, időt és energiát tesznek abba, hogy elkerüljenek. Amikor én beszélek mindegyik bekussol. Ez történik: amióta elkezdtem beszélni mindegyik be is kussolt. Nagyon helyes.
Ahogy egy másik mobbingolt mondja: “amelyik elkezd sajnálkozni, hogy nekem segítségre van szükségem, azt megkeresem és pofán baszom”. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy amelyik szörnypofa magát merészeli sajnáltatni velem azt pofán baszom. Sápítozzatok felőlem, hogy agresszív vagyok. Nem érdekel szerintetek mi vagyok. Felettetek állok, lenézlek titeket, és mindent amit képviseltek. Annak van hatalomra szüksége aki önmagában kicsi és kevés. Nekem nincs, nektek van. Nektek volt rám szükségetek és nem fordítva. Ti nem értitek, hogy vannak autonóm emberek. Ti nem, én igen. Annyira elbíztátok magatokat, hogy MERSZETEK VOLT azt képzelni ti parancsolhattok nekem, hogy én a tulajdonotok, az eszközötök, a csicskátok vagyok? Hogy nektek jogotok van ítélkezni, gyámkodni, parancsolni, kegyet osztani, hogy majd én a ti elismerésetekért fogok pitizni, hozzátok idomulni?
Idáig a poszt. Most figyeljetek ti ide szörnypofák. Tisztázzunk már pár dolgot. Az van, hogy nagyon akartam valamit és nagyon hittem valamiben, ezért végtelen jóindulattal fordultam felétek, aztán fogcsikorgatva elviseltelek titeket. Elviseltelek, múltidőben. Félni soha nem féltem tőletek, mentegettelek titeket magamnak, és bár ne tettem volna. Semmi valódi hatalmatok, és nem az ötvenes évek van, hogy számítson mire szólítanak fel az MSZP székházból.
Tisztáznék valamit ami teljesen nyilvánvaló kéne legyen:
Most már ennek vége, volt ami volt, van ami van. Nem irkáltok ti sehova levelet.
Bárhol bármelyik meglát, MEGHUNYÁSZKODIK. Úgy kushad le mint egy kutya, és mint ahogy hátulról és sunyin fúrtatok, úgy sunnyog el lesütött szemmel a háttérben. Különösen a kis hatalmaskodó “””barátnéim”””: bárhol megjelenek, befogják, és csendben, hátul oldalognak el. Sőt, időt és energiát tesznek abba, hogy elkerüljenek. Amikor én beszélek mindegyik bekussol. Ez történik: amióta elkezdtem beszélni mindegyik be is kussolt. Nagyon helyes.
Ahogy egy másik mobbingolt mondja: “amelyik elkezd sajnálkozni, hogy nekem segítségre van szükségem, azt megkeresem és pofán baszom”. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy amelyik szörnypofa magát merészeli sajnáltatni velem azt pofán baszom. Sápítozzatok felőlem, hogy agresszív vagyok. Nem érdekel szerintetek mi vagyok. Felettetek állok, lenézlek titeket, és mindent amit képviseltek. Annak van hatalomra szüksége aki önmagában kicsi és kevés. Nekem nincs, nektek van. Nektek volt rám szükségetek és nem fordítva. Ti nem értitek, hogy vannak autonóm emberek. Ti nem, én igen. Annyira elbíztátok magatokat, hogy MERSZETEK VOLT azt képzelni ti parancsolhattok nekem, hogy én a tulajdonotok, az eszközötök, a csicskátok vagyok? Hogy nektek jogotok van ítélkezni, gyámkodni, parancsolni, kegyet osztani, hogy majd én a ti elismerésetekért fogok pitizni, hozzátok idomulni?
Csak mert ingyen dolgoztam, és kizsigereltem magam. Dolgoztam, nem a csicskáskodtam. Nem nektek, valamiért, amit ti kisajátítottatok, és azt képzeltétek engem is kisajátíthattok. Egy dolog az ingyenmunka, más golyófogónak, élőcsalinak, kesztyűbábnak lenni, más a rabszolgaság és emberáldozat. Ostoba szörnypofák.
Pár száz évvel korábban kihívták embereket párbajra olyanokért amiket műveltetek. Amikor még becsületkultúra volt ezt így intézték el. Ez az a szintű sztori, amibe belehalnak és amiért embert ölnek. Igazi erőszak, nem olyan balhé amin egymás között röhögtök. Rajtam múlt, hogy nem végződött tragédiával. Nem rajtatok múlt szörnypofák, hanem rajtam. Azon, hogy nekem van belső tartásom, és nem tudott eltaposni a csürhe, ami titeket elragadott.
Szép gesztus lenne ha legalább a munkám segítenétek. Ha válaszolnátok arra amit kérdeztem. Enyhíteni nem tudjátok a károkat amiket okoztatok, és őszintén leszarom bocsánatot kérnek-e tőlem. A szavatok nekem annyit ér, mint a kutyaszar az utcán, és egyébként annyit is ér. Az lenne a korrekt ha szétszélednének a baloskodó, feministáskodó, lobbikat kiszolgáló gittegyleteitek, és csendben elkotródna mind aki ebben az egészben részt vett. Bogyó Virágnak remélem nem lesz bőr a pofáján kiállni és doktorálni abból, hogy miért oszlanak fel művészcsoportok (ha mégis, akkor elmegyek a nyilvános védésre, és elmondom miért is. Szeretne balhét, sőt, nyilvános pellengérre állítást? Megkapja, rajtam ne múljon. Csak nem az én bőrömre fog menni). Ezeket nem kéne leírni, ennek rég evidensnek kéne lennie. Csak éppen akkor ki kellene mondani, hogy minden tőkétek csak kapcsolati tőke.
Amit velem megcsináltak egy rókával nem lenne legális- falkavadászat. Az orvvadászat legsúlyosabb formája, reális letöltendőt kapni érte. Egy rókáért, nem egy emberért. Aki elvileg a ‘barátotok’, ‘szövetségesetek’. Annyira kegyeten és véres, és annyira kihozza a vérszomjat az arra hajlamosakból, vagyis belőletek ti gyenge jellemű, hüppögő, szipogó, frusztrált, a tehetségtelenségeteket gőggel leplező senkik. Eddig azért nem pereltem, mert nincs mobbing ellenes törvény. Dolgoznak rajta, és én is dolgozok rajta. Lesz, és ha nem így, akkor máshogy felelni fogtok azért amit tettetek, és már feleltek. Nem tudtatok kicsinálni, és nem is fogtok tudni, szóval a szarkavarást hagyjátok abba, mert ezen a ponton csak olaj a tűzre. Meghunyászkodtok, és csendben elkullogtok az utamból.
A vérszagtól megrészegülten hatalmaskodó ostoba libákhoz csak egy kérdésem van: ti hogyan váltok méltóvá arra, ami történt? Mutassátok meg kik vagytok, és mire vagytok képesek! Amor Fati, gyerünk! Hogyan lesz valaha becsületetek, mi lenne arányos jóvátétel a részetekről azért amit tettetek? Ne reménykedjetek abban, hogy én bosszút állok rajtatok. Nincs olyan szerencsétek.
Na jó, remélem megértettétek kiből csináltok bűnbakot, mártírt, áldozatot.
